Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)

1982 / 3. szám - KÖRKÉP - Balázs Sebestyén: Szent Ferenc, a teológus - 800 éve született Assziszi Szent Ferenc

A teológia - Szent Ágoston szavai szerint: „Deum docet a Deo docetur et ad Deum ducit." Tehát tárgya, forrása és célja maga az Isten. Rövid vázlatunkban nem volna cél­szerű mereven különválasztani ezeket a szempontokat. Nem is lehet. A teológus ugyanis, amikor a kinyilatkoztatásból merít és a fölismert igazságot tovább adja, szükségszerűen ad Deum ducit — Istenhez vezet. Ezek alapján Szent Ferenc prédikációiban, írásaiban teológusnak bizonyul. De még inkább puszta lényével, megtérése utáni életével, halálával. Deum docet, a Deo docetur Szent Bonaventúra, Ferenc kortársa és első életrajzírója tudósít bennünket, hogy Fe­renc sokat prédikált. A legendák szerint „fűnek-fának', virágoknak, halaknak, madarak­nak, oktalan állatoknak. Valójában azonban az értelmes teremtményeknek, az embereknek. „Beszédei a Szentlélek erejével voltak teljesek, a szív belsejéig hatolok, úgy, hogy hallga­tóságát nagy álmélkoaásra ragadták. Békét hirdetett és üdvösséget prédikált" (Szent Bonaventúra: Szent a Szentről, ford. Burka Kelemen, Bpest. 1942.). Sziénában egy hit­tudós kérdéseire oly világossággal fejtegette az isteni bölcsesség titkait, hogy az illető így nyilatkozott: „Ennek a Szent Atyának hittudományi ismerete a szemlélődés szárnyán oly magasra emelkedett, mint a sas; a mi tudományunk csak a földön kúszik" (Szt. Bona­ventúra: Szent a Szentről, ford. Burka Kelemen, Bpest. 1942.). Szent Ferenc beszédei, sajnos, nem maradtak ránk. Tartalmukra egyéniségéből, jelle­méből következtethetünk. Ellenben számos legenda keletkezett körülötte. Még útkereső korában csatlakozott hozzá első tanítványa, Quintavelle Bernát. Ezzel a kérdéssel fordult Ferenchez: „Mit tanácsolsz, mire fordítsam vagyonomat, amit az Ür adott?” — Ferenc vá­lasza: „Holnap reggel elmegyünk a templomba és az Evangéliumból meghalljuk, hogy mit parancsol az Ür." Az oltár mellett feküdt az evangéliumos könyv, hogy aki csak akar, olvashasson belőle. Ferenc kérte Istent, hogy a Biblia felnyitásakor mutassa meg szent akaratát. Háromszor ütötték fel a könyvet: Máté 19,21, Lk 9,3, és Mt 16,24, ahol ezt ol­vasták: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van és árát oszd szét a szegények között. — Majd: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt." És végül: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kö­vessen engem.' Ferenc lelkesedéssel kiáltott föl: „Testvéreim! Ez a mi életünk, ez a mi szabályzatunk, a miénk és mindazoké, akik csatlakozni akarnak hozzánk." — Amikor taná­csért fordulnak hozzá, amikor felelős tanítást adott, mindig az Íráshoz fordul; és így válik módszerévé és alapelvévé: a „Deum docet et a Deo docetur." Szent bonaventúranál olvassuk, hogy amikor Szent Ferenc La Verna hegyén tartózkodott, sokat imádkozott, és halála előtt két évvel itt kapta a stigmákat. Szent Bonaventúra leírása az itteni eseményeket legendává finomítja. Agostino Gemelli professzor teljesebb leírást ad Szent Ferenc imaéletéről (Agostino Gemelli: Franciskanismus, Ford. Takács Ince, Bpest. 1933.). — La Vema szimbolikusan Szent Feienc szeietet-utjanak azt a csúcsát jelenti, ame­lyik Asszisziből indul ki. Amikor a fiatal Ferenc a csillagos éjszakán, a nagy adomány előtt imádkozott, nem annyira önmagát ajánlotta Istennek, hanem társaiért és eljövendő leiki gyeimekeiért konyöigott. A testveri szeretet imaja volt ez. Majd szinte megsemmisul- ten kérdezi az örök isteni Lényt: „Ki vagy Te és ki vagyok én?' Ez az alázat imája. — Az alázatosság örvényéből élete végén a szeretet magaslatára lendül, amikor így könyörög: „Uram, Jézus Krisztus, tedd azt, hogy lelkemben és testemben ugyanazt a fájdalmat érez- zem, amilyent Te szenvedtél keserves kínszenvedésedben. Maja merészen folytatja: „Ha lehetséges, add. hogy szívemben érezzem azt a végtelen szeretetet, amelytől lánggal ég­tél, hogy érettünk, bűnösökért szenvedhess." Az igazi szeretetnek ez az imája, amelyben nem a szeretett Lény örömeiért, hanem inkább kínjaiért sóvárog, hogy tudjon ő is úgy szeretni és tűrni, mint Krisztus tette szenvedésében. Es az Urat nem győzhette le nagy­lelkűségében. Szent Ferenc elnyerte, amit kért. Isten érzékelhető jeléül annak, hogy meg- hangaua Ferenc imáit, a keresztreteszítés kínjaiban részesítette és megkapta a szent seb­helyeket. A szent sebhelyek elnyerése miatti öröm ihletének eredménye a Naphimnusz. „Áldott légy, Uram, Földanya nénénkért. Ki minket hord és enni ad. Es mindennemű gyü­mölcsöt terem. Füveket és színes virágokat" (Sík Sándor fordítása nyomán). Szent Ferenc életcélja az Istenhez vezető út kijelölése. — Ad Deum ducit. — Testvérei­hez, híveihez levelekben fordul, melyeket a szentpáli levelekhez hasonlóan így kezd: Az összes hívekhez intézett levelében, az összes keresztényeknek, szerzeteseknek, pa­poknak és világfiaknak, férfiaknak és nőknek, az egész világ lakosainak Ferenc testvér, az ő szolgájuk és alattvalójuk, tiszteletteljes készséget, égből való igaz békét és az Úr­ban őszinte szeretetet kíván. — „Minthogy mindenkinek szolgája vagyok — írja —, köteles­ségem szolgálni mindenkinek és az én Uram igéit hirdetni. Éppen azért, mivel arra a 162

Next

/
Oldalképek
Tartalom