Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 3. szám - FÓRUM - Hozzászólások "A lelkitükrök válsága" c. cikkhez (Teológia 1982/1. sz.)
Mint gyóntató:- kész vagyok-e igazán odafigyelni, meghallgatni bűnvalló testvéremet?- A gyónó valódi helyzetét keresem-e és láttatom meg vele, — türelmesen, lépésről lépésre, ahogy az lassanként feltárul, s ahogy arra ő lassanként rádöbbenni képes? — Vagy nem kívánatos szerepcserével a magam rezonáns problémáit kezdem magyarázgatni, mintha ő lenne az én lelkivezetőm? Avagy azonnal elintézem egy sztereotip recepttel?- Meghagyom-e a döntés szabadságát és dinamizmusát a gyónónak saját problémájában, javítási törekvésében?- Alkalmas, nevelőhatású elégtételt szabok-e ki, ill. inkább beszélek meg vele? Mint gyónó:- Akarom-e valóban elmondani magamat a gyónásban úgy, ahogy csak Isten előtt teszi az ember?- Keresem-e problémáim, bűneim igazi gyökerét, kész vagyok-e arra, hogy még önmagomnak is meglepetést jelentsek?- Vállalom-e, hogy végül is kiéleződik, döntésre kerül olyan kérdés, ami lelki bontakozá- somban esetleg már hosszú idő óta akadályoz? — hogy a gyónás-feltárta helyzet megoldása beleszól az életembe?- Kész vagyok-e határozott előrelépéssel, pályajavítással meghálálni az Úr irgalmát? Ahol igazi a szeretet, ott az elvárás iránt fokozódik az érzék!- 4. Távlatban, rendszeres lelkivezetés esetén hiszünk-e abban, hogy az igazi szeretet mindig úton van? Aki olykor már megtapasztalta, hogy Isten szeretetében élni micsoda kaland, annak számára nem válik unalmassá, „sikertelenné”, helybenmozgássá a rendszeres lelki- ismeretvizsgálat és lelki nevelés, vezetés és lelkitükör. — Leapadhat a hagyományos szokásrend mechanizmusában karácsonykor-húsvétkor megjövő gyónók száma („a nem loptam- gyilkoltam ', „nincs semmi bűnöm ’ típusúaké), — elvékonyodhat azok tábora, akik többkevesebb aggályossággal, vagy „angyalporolgatás"—vággyal kerestek kissé talán önző és problémádon biztonságot a gyakori gyónásban, és sajnos, sokakban meginoghatott a rendszeres gyónás fegyelme, akik félreértették közelmúltbeli probléma-kiélezéseinket, egyoldalúságainkat a sorozatgyóntatások kritikájában. Az Istent-kereső ember De profundis helyzete azonban semmit sem veszített örök időszerűségéből. Amikor megadatik, hogy emberközelbe kerülhetünk fiatal házasokhoz, sajátosan „mai" emberekhez, akkor derül ki, micsoda „gyónás-előtti” és gyónásfelé irányuló — irányítható problémaköteg él bennük, csak egyszerűen nem ismerik egyenértékűen és nem gyakorolták be ezek szentségi „nyitjának" megközelítését. Máskor egy elrontott élet terhét cipelő idősödő testvérünk feloldozási lehetősége csillan meg, ha egy alapos, és a tényleges helyzetet feltáró beszélgetés nyomán kiderül, hogy esete nem reménytelen. A lelkitükör eszköz lehet az útegyengetésben. Egy igazán egyszerű, szerény, természete szerint inkább gyakorlatias érzékű kollégám segít be évek óta híveink lelki gondozásába. Következetesen, hűségesen, áldozatosan megjön vasárnaponként, elsőpénteki napokon. Tény, hogy nem hiába jön, nem apad a munkája! A rendszeres áldozóknak is szükségük van szolgálatára. Brückner Ákos plébános 160
