Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 3. szám - FÓRUM - Hozzászólások "A lelkitükrök válsága" c. cikkhez (Teológia 1982/1. sz.)
oly sok bűne.) Mert, aki szeret, az mindig életet ad másoknak, — beleértve a lelki élet továbbadását is. Bűn. ha visszautasítjuk elkötelezettségünket a teremtésben, azzal, hogy csak saját hasznunkra fordítjuk. (A munka minden bűne, a legtágabb értelemben. Bűn... ha megállunk önmagunknál, ha magunkat tesszük középponttá, és e téves orientációval egyenetlenkedést viszünk a világba. Igazán nem egyszerű dolog lelkiismeretet vizsgálni; gyónni sem, ha nincs megfelelő kapcsolat köztem és a pap között. Ismernie kell körülményeimet, természetemet, temperamentumomat, teherbírásomat, kudarcaimat. Bizony, így hetente is volna mit megbeszélni, de havonta-kéthavonta már nem bírom cipelni a levert lécet; a bűnbánat szentsége felold a teher alól, és lelkiatyám segít visszatérni arra az ösvényre, amelyet az Úr épp az én számomra tervezett. Szülőközösségünkben valaki ehhez megjegyezte: az egyre növekvő paphióny elképzelhetetlenné teszi az ilyesféle „elit”(?)-lelkivezetést. De hát — kérdezték - szükséges-e, hogy fölszentelt pap legyen, akinek lelkemet kitárom? Aki „a lécet hajlandó mindig magasabbra emelni', és nem engedi, hogy erőt vegyen rajtam a „limbóláz", vagyis a léc alatt átcsúszás ügyeskedése? Más szülő azt hangsúlyozta, hogy a TEOLÓGIÁ-ban közölt „Mai keresztények lelkitükre’' lényegében csak az ún. „nagykorú” (azaz keresztény hivatástudattal rendelkező) házastársakra vonatkozik, de kevés szó esik benne a házasság előtti korosztályról, valamint az idősebbekről. Ismét más úgy vélte: nehezen alkalmazható ott, ahol az egyik házastárs más világnézetű. Azok számára sem alkalmas, akik még a lelkiélet kezdetén állnak, és akiknél maga a Tízparancs is probléma. Egyikünk megjegyezte: milyen jó volna, ha templomainkban időről időre valamiféle liturgikus keretben tartanának ilyesféle részletes lelkiismeret- vizsgálatokat. Fölmerült kérdések még: mit teszünk a papi hivatásokért, az egyházi szolgálat segítésére? Mit teszünk, hogy egyházközségünk szeretetközösséggé legyen? Jó-e kapcsolatom a közösséggel; tudják-e, miben számíthatnak rám? A mindennapi, sokszor „robot"-jellegű munkák csendjében, esetleg „fülsiketítő magányában' észre veszem-e magam mellett Jézust, aki ilyenkor is szól hozzám? Odahaza, házi teendőim között, a Szentlélek mindig megújuló csodájaként, magam mellé tudom-e vonni a kettesben végzett munka örömébe egyik családtagomat? Mert soha meghittebb, mélyebb kapcsolat nem jöhet létre, mint amit ilyenkor teremt az Isten Lelke. Mindezeket bizonyára nem lehet bármiféle nyomtatott lelkitükörbe belepréselni, és még az „egyformán keresztény” házaspároktól sem lehet egyformán számonkérni. De belegondolni mindegyik kérdésbe lehet - és kell is. — sné * * * Egyházközségi képviselőtestületünk két összejövetelén is megvitatta Waigand József „Mai keresztények lelkitükre” című írását. A következő megjegyzésekben általánosságban egyetértettünk: 1. Egy lelkitükörnek, hogy mindenki számára használható legyen, tartalmaznia kell azokat az alapvető fontosságú kérdéseket is, amelyek a tízparancsolat és az egyházi ötparancsolat megtartására vonatkoznak. Viszont az is tény: a régi, rövid szövegezésű tízparancs-ötpa- rancs visszakérdezés nem elegendő a mai ember számára, hiszen a szeretet elleni bűnök, amelyekkel mindennap igen sokszor szembekerülünk, szinte rejtve maradnának mellette. Ez az új lelkitükör-tervezet mindannyiunkat elgondolkodtatott azzal, hogy sok olyan esetet sorol fel, amelyekre eddig nem figyeltünk. De ezek csupán példák arra, hogy hasonlókat mi is fölfedezzünk saját életünkben. Egy lelkitükröt mindenkinek saját magának kell magára alkalmaznia, mert hiszen akárhány ponttal egészítenénk is ki egy nyomtatott lelkitükröt, valamennyi lehetséges eset úgysem lenne benne. 2. Ami a súlyos bűnöket illeti, ha azok valóban súlyosak, tulajdonképpen nem is kell leikitükör. A nagyösszegű lopás, az élet elleni bűnök, vagy házasságtörés, ha egyszer szerencsétlen módon elő is fordult valaki életében, ezt lelkitükör nélkül is tudni fogja. Az apróbb hibákat viszont hurcoljuk magunkkal egész életünkön át, ha időnként - önvizsgálattal - nem nézünk velük szembe. 3. Ilyen lelkitükör talán nem is egészen alkalmas a rendszeres gyónás előtti önvizsgálatra, mivel a címszavak egyenlő súllyal esnek a serpenyőbe. Túl kis hibákat is fölemlít (pl.: rendben tartjuk-e otthonunkat), vagy olyanokat is felsorolt, amelyekre nehéz igen-nem választ adni. (Pl.: vallásos légkör uralkodik-e otthonunkban?) 4. A lelkitükör kérdései nagyobbrészt olyan felnőttekre vonatkoznak, akik házasságban élnek. Ki kellene ezt egészíteni a házasság előtti felserdültek, valamint az idősebb, talán magányos emberek problémáival. 5. Célszerű lenne a fiatalokra vonatkozó kérdéseket idősebbekkel, az idősebbekre vonat157
