Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 3. szám - TÁVLATOK - Széll Margit: A "gyógyító Jézus" - a mai terápia nézőpontjából
nők a szenvedők iránti részvéte Isten szeretetéből fakad, hiszen ő nem a holtak, hanem az élők Istene (vö. Mk 12,27). önként és szabadon átvállalja szenvedésünket: „elvette betegségünket és bajainkat hordozta" (Mt 8,17), hogy végleg, meggyógyítson és épségünket visszaadja a feltámadás örömében. 4. tézis: Jézus feltárja az ember bezáródásának (leblokkoltságának) fő okát. Azt ugyanis, hogy sokan hatalommal, érvényesüléssel és élvezetekkel akarják megszerezni a boldogságot. A tövisek közé hullott magok „azok, akik meghallgatják az igét, de a világ gondjai, csalóka gazdagsága és a többi vágy a szívükbe hatol, elfojtja az isteni szót, úgy, hogy az terméketlen marad" (a magvetőről; Mk 4,19). Jézus egyik kulcsszava: Óvakodjatok a kapzsiságtól (Lk 12,15), mert az nyugtalanná tesz; Esztelen!... még az éjjel számon kérik életedet. Kié lesz, amit szereztél” (Lk 12,20); — Súlyos lelki zavarokkal küzd az, aki mohón gyűjti a kincseket ahelyett, hogy Istenben gazdagodnék (vö. Lk 12,21), „mert ahol a kincsed, ott a szíved is" (Mt 6,19kk Q). 5. tézis: Jézus gyógyító beszélgetéseivel az embert a hivő istenkapcsolatba akarta bevezetni. Regressziónk, leblokkoltságunk gyakori oka a hamis istenkép, valamint az a görcsös önigazolásunk, ami eltávolít Istentől, barátainktól. Ha viszont a bűnös felfogja Isten irgalmasságát, akkor felszabadultan, lelkileg gyógyultan tér haza. A farizeusról és vámosról szóló példabeszéd (Lk 18,9kk) milyen tömör összefoglalása a lélekgyógyászat lényegének. 6. tézis: Jézus felszabadít a törvény szolgaságától (a szolgai rettegéstől), mert tekintetünket az élő Isten akaratára irányítja. A törvény az ember üdvére szolgál (szombat törvénye: Mk 2,27). Az igazságosság mértékét a megtért ember lelkületéhez szabja; „A jó ember szívének jó kincseiből jót hoz elő..., hiszen a szív bőségéből szól a száj” (Lk 7,34 Q). Jézus az olyan törvénytől óv, ami akadályt gördít Isten és az ember közé, ezért mondja tanítványainak: „Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a tanítótok; a Krisztus" (Mt 23,10). — „Jézus hazaváró szeretetének sokféle megnyilvánulásával emeli ki a bűnösöket bezártságukból - mondja Kahleleld — mivel közli, hogy az irgalmas Isten felszabadítja és bátorítja a bűnösöket, a betegeket és szeretetét soha nem vonja meg senkitől." (i. m. 680.) 7. tézis: Akik igazán felszabadítottak Jézusban, azok mélységesen ragaszkodnak akaratához. Minden tettükben, még gyarlóságukban is állandó és boldogító együttlétben élnek Istennel, mivel az Ö akaratának követése tesz igazi tanítvánnyá (Mk 3,35; 6,10). Isten akarata felismerhető mindabból, ami Jézus szeretetparancsa alapján megvalósítható: az egyszerű emberi segítéstől az ellenségszeretetig (Lk 6,27). Végső megítéltetésünk mértéke az, hogy mennyire segítettük, gyógyítottuk és emeltük fel testvéreinket az irgalmasság cselekedetei által. Ezek alapján egykor nekünk is mondja majd az Ür: „Amit eggyel tettetek a legkisebb testvéreim közül, velem tettétek" (Mt 25.40). Széli Margit AZ ISTENHEZ FŰZŐ kapcsolatnak két szempontja van. Amennyiben az ember Istenhez fordul, „Isten tiszteletéről" beszélünk (hála, dicséret, odaadás). Amennyiben pedig ezzel az Istenhez fordulással saját beteljesülését éri el, „üdvösségről" van szó (emberi remények evilági és örök beteljesedése, bűnbocsánat, kegyelmi megajándéko- zottság). — Ez a két dimenzió kölcsönösen feltételezi egymást, de az egyiket nem lehet egyszerűen visszavezetni a másikra. Az ember éppen azáltal találja meg üdvösségét, hogy igent mond Istennek, — és viszont csak azért képes Istent szeretni, mert Ö már előbb igent mondott az embernek. Hans Rotter 155
