Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 3. szám - TÁVLATOK - Széll Margit: A "gyógyító Jézus" - a mai terápia nézőpontjából
hiányát már megkísérelték összhangba hozni az egzisztenciális filozófiával és a teológiával. — Ma viszont például H. Urs von Balthasar még azt állítja, hogy „ahol hit és remény van, ott semmi helye a szorongásnak ..., aki neurotikus, annak a hite beteg vagy gyenge (Der Christ und die Angst, Einsiedeln, 1959. 46.). Hasonlóan vélekedik H. Thielicke (Theologische Dimensionen der Angst, in: W. Bitter: Angst und Schuld in theologischer und psychotherapeutischer Sicht, Stuttgart, 1962. 23—28.). Ezen az úton könnyen visszakerülhetünk ahhoz az ószövetségi felfogáshoz, amely a betegséget egyenesen a bűn következményének vagy megnyilvánulásának tartotta, és ami ellen Jézus annyira küzdöü (vö. Jn 9,1-3). — A másik túlzást a dialektikus teológia képviseli, mely szerint az Isten igéje és a hit, - valamint a mi testi-lelki állapotunk független egymástól.Karl Barth és tanítványai az életszentséget olyannyira természefölöttinek tartják, mintha semmi köze sem lenne emberi mivoltunkhoz (E. Thurneysen: Die Lehre von der Seelsorge, Zürich, 1957.). — A zsinat utáni, kiegyensúlyozott teológiai felfogás elfogadja, hogy az embertudományok új eredményei milyen nagy hatással vannak a vallási életre. Ezt Fierro könyvében (La fe contra el sistema, Madrid, 1972) az alábbi elvekkel igazolja: — 2. A hit nyelve a mai terápia kifejezéseit használja. A Bibliában az evilági üdvösségfogalom elsősorban társadalmi-politikai jelentésű: Jahve megmenti népét (így értelmezik a mai felszabadítás-teológiák is, G. Thiels, G. Gutierrez, vö. „És a szegényeknek hirdetik az evangéliumot..." Széli Margit, TEOLÓGIA 1976/3.). Viszont Foerster/Fohrer meghatározása szerint „szodszó", azaz üdvözíteni, annyit is jelent, mint megmenteni, gondozni, ápolni, a testi-lelki integritást helyreállíani. (Theol. Wörterbuch zum NT VII. 990. és 997. kk.) Hasonló jelentésben használja Hans Schaefer a Heil, heilen szó összefüggését (vö. Gyó- gyítás-egészség-üdvösség, Széli Margit, TEOLÓGIA, 1981/4.). — 3. A hitről szóló gyógyító beszéd akkor értelmes, ha kifejezi a tényleges együttműködést az ember testi-lelki felépítettsége és vallási élete között. A betegség ugyanis ösz- szefügg a személyiség leblokkolásával, visszaesésével, viszont a vallásos megtéréssel feltárulnak a konfliktusok, amiket a kegyelem gyógyító hatásával az ember legyőzhet. Ezer* hangsúlyozza Fierro is: „A megtérés, a gyógyulás és a személyiség belső alkata közötti öszefüggés kérdésessé tesz minden olyan gyógyítási praxist, amely közömbös a vallással szemben, vagy egyszerűen kihagyja a gyógyításból" (i. m. 631.). — 4. A vallási életbe való bekapcsolódás gyakran előnyös hatással van a betegre, állapota javul, tűrőképessége fokozódik és a kóros lelki tünetek oldódnak. (A vallás esetleges „káros" hatása viszont mindig visszavezethető annak téves vagy túlzott formáira.) — 5. A keresztény vallás komplex egész (tanítás és gyakorlat, imaforma, erkölcs, közösségi élet stb.). Ezért alkalmas, hogy az egész embert alakítsa, Istennel, valamint a közösséggel kommunikációban tartsa, hiszen a beteg lelkiállapot egyik veszélyes tünete éppen a kommunikációs képtelenség. A fenti szempontokat Mongillo hasonlóképpen foglalja össze. „A keresztény életszemléletben a gyógyulás, a harmónia, a szolidaritás, a transzcendencia olyan folyamatos összhangban van, amelyben az Isten kezdeményezése, az ember válasza, közösségi kapcsolata és világba ágyazottsága egymással szorosan összefügg" (i. m. 623.). Középpontban a „gyógyító Jézus” I Jézus testi-lelki gyógyításai nemcsak prófétai jelek, mellyel világba lépését és isteni üzenetét erősíti meg, hanem — mint Heinrich Kahlefeld, az újszövetségi didaktika tanára hangsúlyozza — Jézus gyógyító módszere az egész ember üdvét szolgálja, és felismerhető benne a mai terapeutika minden pozitív vonása. Felszabadítja az embert a bűn, a betegség korlátáiból, egyéni és a közösségből fakadó „deprimáltságábór’, tehát mindabból, amik akadályozzák a nyitott, a bizalmas, a tettrekész Isten- és emberkapcsolatot. Mongillo is ezt írja: „Ha én Jézus Krisztus gyógyító hatására szorítkozom, akkor nekem a gyógyításról szóló tanítása úgy tűnik, hogy az főleg egészséges életfelfogásában, a betegek iránti résztvevő beállítottságában rejlik: ráveszi őket a megtérésre, kiragadja a tehetetlen várakozásból és megváltoztatja beállítottságukat az életben ... Úgy látszik, hogy Jézus és a betegség nem tudják egymást elviselni. Ahol Jézus megjelenik, ott eltűnik a betegség ... Az evangélisták tanúságot tesznek arról, hogy milyen gyógyító erő áradt Jézus jelenlétéből, szavaiból és cselekedeteiből (vö. Mt 4,24; 8,17; 12,15; stb.)" (i. m. 621.). Jézus tanítványait „gyógyító küldetésre" neveli! Ezt a küldetést Kahlefeld az alábbiak szerint foglalja össze: 1. tézis: Jézus gyógyító szavai és tettei elsősorban az ember istenkapcsolatára vonatkoznak. Izrael népe jól tudta, mi a kötelessége Isten és az emberek felé. Az evangéliumok 153
