Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Boda László: A szenvedés értelme
Lehet tehát értelme a szenvedésnek? önmagában aligha. Kevés pl. a görögök bölcsessége: „Aki nem szenvedett, neveletlen marad.” De Krisztus keresztjében nyiladozik az értelme. A szenvedés sötét alagútjában találkozhatom Jézussal, új életem megteremtőjével. A szenvedés ezért a hivő számára többé nem az Isten távollétének a jele. Ha a szenvedést „keresztként” tudom elfogadni, vagyis Krisztus keresztjének részeként, Istenhez vezető úttá változik. Amit Leibniz, Dosztojevszkij, sőt Büchner is megsejtett, Jób felismert és Szent Pál Krisztus erejében átélt, az valóság: a szenvedésben ott van velünk az Isten ... Ez a legtöbb, amit mondani tudunk ebben a súlyos kérdésben. Nem intellektuális megoldás, de egzisztenciális. Rahner említett interjúja is hasonló vallomással zárja12, és a misztérium előtti alázat nem szégyen, hanem emberi és keresztényi erény: „Theologische Schriften c. sorozatom 14. kötetében egy tanulmányt közöltem ezzel a címmel: Miért engedi meg az Isten, hogy szenvedjünk? Arra a következtetésre jutottam, hogy végső soron nem tudunk választ adni erre a kérdésre. Nem értjük teljesen a szenvedés értelmét, és nem tudjuk kiküszöbölni kegyes szavakkal, mégha meg is kíséreljük. Igazában csak azt a választ adhatjuk, hogy Isten maga is felfoghatatlan.” Jegyzetek: 1. Hexaemeron II, I: Eusebius: Hist. Eccl. V, 27. — 2. De ordine I. 7, 18. — 3. G. M/. Leibniz: Idézett mű (Essais) I. 7-8. §. - 4. Dosztojevszkij: Karamazov testvérek, Szabó Endre fordításában, Révai kiadás, Bp. 1943. I. k. „Lázadás” c. fejezet, 335, 338, 347- 348, 350. Dosztojevszkij kritikája természetesen csak saját korának és környezetének tapasztalataira támaszkodhatott. Ebben még nincs benne a XX. század még „lázítóbb” botránya a gyermekmilliók éhínségéről, vagy pl. Ausschwitz pokláról, ahol Mengele dr. — többek közt - gyermekek, csecsemők ezrein próbálta ki „fajátalakítási" kísérleteit vegyszeres injekciókkal, amelyektől borzalmas kínok közt pusztultak el. — 5. Vö. hi. Küng: Gott und das Leid, Einsiedeln, 1967, 39. E meditativ kis tanulmány gondolatait általában is felhasználtuk. - 6. G. W. Leibniz: Id. mű 10. §; vö. 5. § 49. jegyzet. - 7. G. W. Leibniz: Id. mű 144. §. — 8. Vö. Christ in der Gegenwart, 1981/12. 92. old. — 9. H. Küng: id. mű 55. — 10. E Rahner-interjú a svájci Civitas-folyóiratban jelent meg „A kereszténység a harmadik évezred küszöbén” címmel. Ld. Magyar Kurír 1981/487—498. — 11. Vö. Schmaus: Der Glaube der Kirche, München, 1969-70. I. 498—500; Koncz L.: A mi Krisztusunk, Bp. 1975. 216—219; Előd Katolikus Dogmatika, Bp. 1978. 229-232. — 12. K. Rahner: Id. interjú in Magyar Kurir 1981/494. Bcda László A SZENVEDÉS ÉRTELME Emberi létünk nagy és állandó problémája a szenvedés. Különösen akkor éleződik ki ez a probléma, ha a saját szenvedésünkben tudatosul, ha a „saját keresztünkről" van szó. Az elméleti kérdés ebben az esetben egzisztenciális problémává lesz s ilyenkor a legvonzóbb és leglogikusabb érvelés is elveszítheti esélyeit. Ennek ellenére keresnünk kell a szenvedés értelmét, újra meg újra. Keresnünk kell az „érveket", amelyek arra mutatnak, hogy a szenvedésnek lehet és van értelme. Mert lehet és kell keresni azokat az értékeket, melyek el vannak rejtve benne. Válaszolni kell a kérdezőnek. Hisz Jób drámájának azért van ma is visszhangja, mert a szenvedő és az őt vigasztaló, erősítő társak képlete annyira emberi s a különböző életszituációkban oly sokszor megismétlődik. Keresni kell az érveket azért is, mert sokak szemében — legyenek akár keresztények, akár nem-hivők — világban való létünk fájdalmainak megtapasztalása az egyetlen érv, amit régtől fogva szembeszegeznek Isten létezésével.1 Ha nincs magyarázat arra, amit Teilhard „az egész Föld teljes szenvedésének' nevez,2 akkor alapvető önellentmondás, teljes képtelenség, merő abszurditás, ha azt a teremtő Isten jóságával hozzuk kapcsolatba. Akad ugyan kivétel, Berthold Brecht, aki megkockáztat egy negatív istenérvet. Egyik versében arról ír, hogy emberi elme képtelen volna olyan szörnyűségeket kitalálni, mint amilyenek a világban végbemennek. Kell tehát lenni Istennek, de az nem lehet „jó Isten”.3 Az oknyomozó emberi értelem vergődését végig lehetne kísérni, amikor a rossz problémájáról, a szenvedés megrendítő jelenlétéről 141
