Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Vélemények, igények a prédikációról
között kivételt képez a debreceni Svetits gimnázium, amelynek negyedikesei a felnőttekével azonos sorrendet állítottak fel.) Az eredmények értelmezésének problémája, hogy a kérdésben nem különül el a prédikáció oktató és nevelő funkciója. A felnőtt válaszadók nyilván a nevelő szerepet igénylik leginkább. A középiskolásoknál a hangsúly talán az ismeretátadásra kerül. Az előbbi személyes, az utóbbi személytelenebb viszonyt feltételez. Azonban mindkét csoport speciális. Belőlük az átlagos templomba járókra nem következtethetünk. Nyitva marad tehát az a kérdés, hogy mennyire feltételezhető a személyesebb viszony a plébánia életében. Kérdés marad az is, hogy a vasárnapi misehallgató mit vár inkább: tanítást, ami feltételezi az előkészületet, a műveltséget és az ismeretátadás ügyességét (=jó szónok) vagy nevelést, amit a személy és tanúságtétel (=szenté!etű) tesz hitelessé. A világiak és a papok egyaránt közel kétharmada (65 ill. 63%) fogadná el, ha világi hivő, esetleg nő prédikálna. A papok negyede (25%) nem fogadná el semmilyen világi további kis csoportja (6%) pedig nem fogadná el, ha nő prédikálna. A világiak közel egy- harmada (29%) sem fogadná el világiak prédikálását. Az ellenben ritkább, hogy világi hívek valakinek prédikálását azért elleneznék, mert nő (2%). A 60. életév alatt a papoknak a világiaknál nagyobb része fogadná el a világiak prédikálását. A 60. év táján megfordul a helyzet. Az idősebb papok fele nem fogadná el, ha világi hivő, esetleg nő prédikálna. Viszonylag nagy arányban fogadnák el a világiak s esetleg nők prédikálását a napi vagy heti szentbeszéd-hallgatók (74%) és az egyházi iskolák diákjai (74%). Viszonylag kevéssé tudnák ezt elfogadni az alacsonyabb iskolai végzettségűek (kevesebb mint középiskola: (58%), a falun élők (55%). (Az adatok helyes értelmezéséhez figyelembe kell azonban venni, hogy a megfogalmazás az elfogadást erőlteti. Nem arról van szó, hogy ezt valaki jónak, hasznosnak tartja-e. A „nem elfogadásnak” pedig nincsen kialakult gyakorlata az egyházban.) A szentbeszéd helyetti esetenkénti párbeszédet a közép- és felsőfokú végzettségűek (73% ill. 71%), a 30 évesnél nem idősebbek (79%) és mindenekelőtt a katolikus gimnáziumok tanulói (83%) tudnák elképzelni. Viszonylag nagy arányban nem tudnák ezt a formát elképzelni a falun élő világiak (39%) és az általános iskolát vagy annál kevesebbet végzettek (36%). (Az eredmények értékét csökkenti azonban, hogy egy új liturgikus forma „elképzelését" kérdezi, azaz a képzelőerőt és nem a prédikáció helyetti párbeszédet vizsgálja. Pontosabban: a kérdés rejtett és nyivánvaló tartalma közti eltérés meggátolja a válaszok mélyebb elemzését.) Különböző korú papok és világiak véleménye arról, hogy eliogadnák-e, ha világi hivő, esetleg nő prédikálna? (százalékban) A megkérdezettek száma (N=) 30 éves 31—40 41—50 51—60 60 évnél és fiatalabb éves idősebb 19 18 41 51 63 I. Papok Elfogadná 78 76 70 70 44 Kivételes esetben igen — 6 5 10 5 Nem fogadna el nőt — — — 8 12 Semmilyen világit 22 18 25 12 39 összesen: 100 100 100 100 100 II. Világiak A megkérdezettek (N=) 65 65 91 93 103 Elfogadná 74 63 65 68 59 Kivételes esetben igen 5 10 — 3 4 Nem fogadna el nőt — 3 1 1 3 Semmilyen világit 21 24 34 28 34 összesen: 100 100 100 100 100 113
