Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 2. szám - Előd István: Schütz Antal teológiája
ban, majd a teológián hallott igazságokat, mégsem véletlen, hogy Arisztotelész és Szent Tamás mellett Platón, Ágoston, Descartes, Kierkegaard és az értékfilozófusok, akikre legtöbbször hivatkozik: olyanok, akik állandó küzdelemben vannak, mert a mélyére akarnak hatolni mindannak, amit mások igazságnak tartanak. Ezért hallgatott két éven át matematikát és fizikát a Pázmány-egyetemen, és szerzett doktorátust a würzburgi egyetem pszichológiai laboratóriumában. Magánúton pedig végigtanulta az akkor klasszikusnak számító alapvető munkákat biológiából, anatómiából, belgyógyászatból, kémiából, nyelvészetből, és élete végéig járatott ilyen irányú szakfolyóiratokat, hogy a legújabb tudományos eredményekről tájékozódjék. Élete legutolsó olvasmánya B. Bavink; Ergebnisse und Probleme der Naturwissenschaft 6. kiadása volt. Gyakran használt egy talán kifogásolható, de számára sokat mondó kifejezést: „nyomosán'’ kell gondolkodni. Azt akarta ezzel mondani, hogy mindenfajta igazság mélyén rá lehet bukkanni olyan nyomokra, amelyeket végig követve eljuthatunk a Végső Igazságig, az Abszolút Igazsághoz, Istenhez. Mert a teremtmények mindegyike Isten elgondolása, következőleg mindennek van „értelme”, eszmei magvak rejtőznek a dolgok mélyén, ezeket kell meglátni és nyomon követni. Elsőnek a filozófia útján kereste ezeket a nyomokat, később a profán tudományokban is. Korán hatása alá került a magyar újskolasztikus mozgalom nagy apostolának, Kiss János professzornak, és az általa kezdeményezett Aquinói Szent Tamás Társaságnak, amelynek 1908 óta titkára, 1930—1947-ig pedig elnöke volt. Legkorábbi publikációi és a Bölcselet elemei c. művének második kiadása mutatják, hogyan kereste az Istenhez vezető nyomokat a profán tudományokban is. A Logosz és a Pneuma szolgálata Mégsem a filozófia, hanem a dogmatika tanára lett. Igazságkeresésben ez nem eredményezett lényeges változást, csak szemléletmódjában. Scheebentől — akinek három kötetes vaskos Dogmatikáját már kispap korában alaposan végigtanulmányozta — már 14 évvel korábban megtanulta, hogy Istenről a Szentháromság szemlélete alapján lehet a tőlünk telhető legteljesebb fogalmat alkotni magunknak. Az Atya, aki minden igazság tárháza, egész önmagát belemondta a Fiúba. A megtestesült Fiú Istennek az emberekre és a világra vonatkozó elgondolásaiból sokat kinyilatkoztatott, amikor tehát a teológia a kinyilatkoztatást értelmezi, a Fiún keresztül szolgálja az Atyát. „Minden belőle, általa és érte van" (Róm 11,36), ti. a Fiúért, aki nemcsak imádságos hódolatunkat közvetíti az Atyához, hanem „észszerű hódolatunkat” (Róm 12,2) is. Schütz azonban tovább jutott. Ha ugyanis az Atya mindent belemondott a Fiúba, Jézus pedig a megtestesült Fiú, akkor az általa ugyan ki nem nyilatkoztatott, pusztán a profán tudományok útján megismerhető igazságok is ismertek előtte, hozzá vezetnek, tehát ezek szolgálata is a Fiú szolgálata. A profán tudományok eredményeinek „nyomos" vizsgálata a teremtő eszméken keresztül is elvezet a megtestesült Logoszhoz. Ebből a meglátásból három következmény ered: Egyik az, hogy vannak, akik elfogulatlanul, önzetlenül, sőt önfeláldozóan keresik az igazságot, anélkül, hogy észrevennék a nyomókat és eljutnának Istenhez. Az ilyen tudósok munkája is feltétlen tiszteletet érdemel, hiszen útban vannak és mások számára is utat készítenek. Sokat foglalkoztatta Schützet Szent Banaventura egyik munkája: Reductio artium ad theologiam. De ezt nem egészen úgy értelmezte, mint a szerző, hogy ti. minden tudomány annyiban jogosult, amennyiben Istenhez vezet, hanem a most említett első következmény formájában. A második következmény abból adódik, hogy az ontológiai Szentháromságban nincs időbeli sorrend, hanem csak logikai. Időbeli egymásutánról csak antropomorf elképzelés szerint beszélhetünk: mihelyt megszületik a Fiú, azonnal létrejön kettőjük szeretetkapcsolata, egymás felé lehelt Szeretetük, a Szentlélek, a Pneuma. Ennek következtében helytelen, ha az Atyát vagy a Fiút a Lélek nélkül szemléljük vagy értelmezzük. Ahol a Logosz, ott a Pneuma is jelen van.3 Ezért nem mondható teljesnek az igazságnak a szeretet nélküli szolgálata, Az Efezusiaknak írt levélből gyakran idézte Schütz: „Veritatem in caritate facientes" = az igazságot a szeretetben szolgálva kell egyre inkább összeforrnunk a Fővel, Krisztussal (Ef 4,15). Ezért hangoztatta annyiszor a minden szépet és jót észrevenni tudó „kegyeletes lelkü- letet”'5 és a theologia mentis et cordis szétválaszthatatlanságát.5 És ezért voltak előadásai, cikkei és könyvei nemcsak észhez, hanem szívhez szólóak is. A harmadik következményt Szent Ágoston elvére hivatkozva szokta hangoztatni: Olyan legyen a tanításunk és szentbeszédünk, mint az a víz, amelyben az elefánt is úszni és a 72
