Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Széll Margit: Az egyház tűzhelyei: a plébániai közösségek
loméival. A munkaközösség minden tagja tehát a plébániai közösség kifejezett megbízásából nyeri beosztását és felkészültsége szerint végzi munkáját. A KAPCSOLAT HELYES MEGTEREMTÉSE. Bruno Regner, a salzburgi egyházmegye lelkipásztorainak vezetője elmondja, hogy az első találkozásokat se bízzák a véletlenre, hanem lelkipásztori irányítással tartsanak ún. „kommunikációs gyakorlatot”, ozaz szabad tárgyú, de mégis irányított beszélgetést, amelybe minden munkatárs bekapcsolódhat (Pfarrgemein- derotbildung, — Diakonia 1976/6. 407k.) Alkalmilag hívjunk meg szociológiához, lélektanhoz értő szakembert, aki szempontokat ad ahhoz, hogy miként ismerhetik meg egymás egyéniségét, munkatempóját, azt továbbá, hogy miként biztassák, irányítsák, segítsék egymást. A HÉTVÉGI EGYÜTTLÉT a kapcsolat-teremtésnek és egyben az alapképzésnek első, megfelelő formája lehet. Nálunk hagyományos, hogy a plébániai munkaközösség vagy a hívek szélesebb körű együttese szabad szombaton vagy vasárnap közösen zarándokolnak egy-egy kegyhelyre. Ilyen zarándoklat jó alkalom- élményszerű találkozásra és néhány alapismeret közös elmélyítésére. A plébánia autóbuszt bérel és közösen utaznak például Mátraverebély- Szentkútro. A plébános még otthon kitűzi a témát, például: az egyházközség betegeiért a Szűzanyához zarándokolunk. Röviden elmondja, vagy munkatársaival kidolgoztatja, hogy mi az egyház tanítása a kereszt és szenvedés értelméről, értékéről, a jó halál kegyelméről. Közösen átelmélkedik, hogy a keresztény nemcsak erre a földre tervezi életét, nemcsak evilági javakért könyörög, hanem felkészül az istentalálkozásra, az örök üdvösségre. A keresztény erről a hitéről mások előtt is tanúságot tesz. — Az autóbuszon töltött időben a lelkipásztor „célzott beszélgetéssel” kéri fel munkatársait, mondjanak eseteket, keresztény példákat az Istentől elfogadott szenvedésre, a jó halál kegyelmére. A közösség bármelyik tagja tehet fel kérdéseket, majd egymást biztatják, hogy nézzenek körül, nincs-e otthon vagy környékükben magára maradt öreg, ellátatlan beteg, vigaszra szoruló vagy esetleg öngyilkos-veszélyeztetett. A kegyhelyen a plébános a szentmisét az egyházközség betegeiért mutatja be, akiket név szerint is megemlít. Igen fontos, hogy a lelkipásztor és munkatársai az étkezés és a pihenés alatt is együtt legyenek, mert ha egyesek félrevonulnak, a többiek között is elkezdődhet az öncélú csoportosulás. Délután lehetnek közös beszélgetések a betegek szentségéről, kiszolgáltatásáról és arról, hogy miként készítsék elő a híveket a szentségek vételére. A hétvégi együttlétek tárgya lehet még a Szentírás közös olvasása és elmélkedése; — az eukarisztia szentségének és a bűnbánati gyakorlatok mélyebb megismerése. A közös zarándoklatok kegyelmét felajánlhatják a gyermekeket vállaló anyákért, a keresztény családok lelkiségéért. Mindegyik témához tartozó keresztény tanítást közösen, a hitismeret alapvetésével és egyidejűleg személyes kérdéseik és tapasztalatuk alapján nyíltan beszéljék meg. Jó, ha a munkatársak ilyen zarándoklaton egy-egy éjszakát is együtt töltenek. Ilyenkor nem sürget az idő, adódik alkalom egyéni beszélgetésekre is. Liturgikus közösséget is alkothatnak, amennyiben együtt mondják a kompletóriumot, együtt készülnek a lelkipásztorral a szentmisére, maguk írják meg a hívek könyörgését, megosztják a felolvasást stb. Azonban semmi többet vagy rendkívülit ne adjanak a liturgiához annál, ami egyházközségükben szokásos és megengedett. RENDSZERES KÉPZÉSEK A PLÉBÁNIÁN. Az irányelveket a Világiakról szóló határozat így részletezi: „Az apostoli felkészítés nem nélkülözhet bizonyos általános műveltséget... A világi hívőnek ugyanis jól kell ismernie a maga korát, és be kell illeszkednie saját társadalmába, és annak kultúrájába ... Meg kell tanulni, hogy életét hite által a teremtésnek és a megváltásnak isteni misztériumában élje és az Isten népét éltető Szentlélek vezérelje... A lel- kiségi nevelésen kívül kívánatos az alapos elméleti oktatás is, nevezetesen a hittudományban, az erkölcstanban és a bölcseletben ... bontakoztassák ki a valódi, emberi értékeket, főként a testvéri együttélésnek, együttműködésnek és párbeszéd folytatásnak művészetét" (Ap. Act. 29.). A plébániai közösség tagjai fokozatosan ismerjék meg apostoli feladatukat, jogi helyzetüket, belső és külső munkájuk hatáskörét. Tervezzenek lelki programot és gyakorlati tennivalót egész esztendőre. Teremtsenek kapcsolatot az egyházmegye különböző plébániáival, látogassák meg a püspöki székhelyet, találkozzanak többször főpásztorukkal. Dolgozzák fel egymás között a legfontosabb zsinati dokumentumokat, legyen szó a lelkipásztorok egy- másközötti, helyes kapcsolatáról, valamint a türelmes, fegyelmezett és a tapintatos érintkezésről a hívekkel. KÜLÖNBÖZŐ SZAKKÉPZÉSEK is legyenek az egyházközségekben: — 1. Az igehirdetésről és oltárszolgálatról. — 2. Foglalkozzanak külön a szociális szolgálatokra, karitászmunkára hivatott munkatár52
