Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 1. szám - KÖRKÉP - Józsa Mihály: Az idős Szent Pál lelkülete
san azt mondhatjuk, hogy a nőt társadalmi szerepe automatikus kötelességtudatra nevelte. Az alapvető ingerválasz reakciók kitörölhetetlenek magatartásából. Ha vendég állít be váratlanul, azonnal azon töri a fejét, mit tehetne eléje. S önbecsüléséhez az is hozzátartozik, hogy mindezt szépen is akarja csinálni. A két nővér közül nem azért emancipáltabb, fel - szabadultabb Mária, mert a szokványos női munkát mellőzi és a „férfiasabbat1’ választja, hanem azért, mert a szituációnak megfelelően választott. Jézus nem azt mondta Mártának, hogy tedd le azt a tányért és inkább rám figyelj, hanem azt, hogy ne sürögj-forogj annyit, most van más, ami fontosabb. Sőt, most az a fontos, hogy engem hallgass. Jézus itt épp a „női evidenciák”, korlátok ellen akar fellépni. Vagyis ne a feminista mozgalmak ideológiáját keressük a történetben, hanem gondoljunk bele: nem minden életszituációban a kézenfekvő megoldás a helyes. Jézus felszabadít nőiségünk korlátái alól is, hogy őt kövessük. Hogy Isten a nők Istene is, nem szorul külön magyarázatra. Lehet történeti-teológiai tanulmányokat végezni a nők helyzetének bibliai értékeléséről, lehet képet alkotni a Biblia asszonyainak alakjairól és lehet a nő mai szerepét az üdvtörténet szempontjából újrafogalmazni. De azt tudomásul kell vennünk, hogy a Biblia egy patriarkális világ dokumentuma. Ugyanakkor túl kell lépnünk időhöz kötöttségén, hisz Isten az emberrel való kapcsolatában mindenekelőtt azt akarja érzékeltetni, hogy terve van velünk. Ez a terv a javunkat akarja szolgálni, s ennek a tervnek csak egy része történik a bibliai időben és térben. S hogy mint nőkre, mi vonatkozik speciálisan ránk, azt sorsunk, életünk, tapasztalataink is közvetítik felénk. Urunk elsősorban arra szabadít fel bennünket, hogy rá hallgassunk. Legyen hát bátorságunk ennek végiggondolására. Muntag Ildikó AZ IDŐS SZENT PÁL LELKÜLETE Vajon van-e az autentikus páli levelek közt valóban időskori írás? Egy biztos támpontunk van: a Filemonhoz írt levélnek az a része, amelyben az apostol Onézimusz rabszolga szabadon bocsátását kéri. Talán, hogy a kérésnek nagyobb nyomatékot adjon, megjegyzi: „Én, az öreg Pál, aki most Krisztus Jézusért fogságot szenvedek”, kérem ezt tőled. Az irodalomkritikai vizsgálatok a Filemon és a Filippi-levél közt feltűnő rokonságot mutattak ki. Tartalmi rokonság is van köztük. Mindkét levélből kitűnik, hogy írójuk fogságban van, de bízik szabadulásában (Filem 22; Fii 1,25), a szerző mindkét levélben hálát ad a címzett, illetve a címzettek hitéért, szeretetéért, evangéliumi lelkületéért (Filem 4—5; Fii 1,3 és 1,27). Ezek alapján alaposan feltehetjük, hogy Szent Pál a Filippiekhez írt levelét is idős korában írta meg. — Hány éves lehetett ekkor? Csak találgatások állnak rendelkezésünkre, éppen úgy, mint abban a kérdésben, hol volt a fogság helye. Valószínűleg az ApCsel-ben említett római fogság (ApCsel 28,30—31) jöhet számításba. Ennek körülményei — a látogatás szabadsága, az evangélium szabad hirdetése — összhangban állnak a Fii-ben és a Filem-ben megnyilvánuló bizakodással és az e levelek tartalmából kitűnő viszonylagos cselekvési szabadsággal. Az a fogság viszont, amelyet az apostol a 2Kor 1,8-ban foglalt utalás Ázsiában viselt el, a szöveg szerint reménytelen helyzetre, nehezebb körülményekre enged következtetést. Minthogy Szent Pál az ApCsel-ben leírt fogságát 61—63 években szenvedte el, a szóbanforgó két időskori levelét is ekkor írhatta. Ebben az időben az apostol a 60. életévéhez közeledhetett. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy valószínűleg tartós betegségben szenvedett. Több helyen utal gyenge egészségi állapotára: „a külső ember romlásnak indult bennünk” (2Kor 4,16), „tövist kaptam testembe” (2Kor 12,7), „először beteg testtel hirdettem nektek az evangéliumot” (Gál 4,13). Közvetett utalást láthatunk testi állapotára abban is, hogy a 2Kor levélben az ember testét cserépedénynek, a halál működési területének, összedőlés előtt álló sátornak mondja (2Kor 4,7; 4,12; 5,1). Feltűnő, hogy az idős és beteges apostolnak legjellemzőbb ielki tulajdonsága a Fii levél szerint az öröm. Most ne úgy tekintsünk az örömre, mint a keresztény életforma kötelező, programszerűen velejáró tulajdonságára, inkább gondoljuk meg jól: lehet fogságban, törődötten és öregen igazán örülni? Valóban örült az apostol, vagy talán csak tanként hirdette ezt s közben talán szorongott és kesergett? — Valóban őrült. A Fii-ben talán éppen az öröm szó fordul elő leggyakrabban. Az apostolt örömmel töltötte el a filippibeliek buz- gósága (1,27), az egyetértést azért kéri tőlük, hogy öröme teljes legyen (2,2); nagyon megörült ónnak, hogy a híveknek ismét lehetőségük nyílt a róla való gondoskodásra (4,10), örül annak is, ha vértanúság vár rá. Ezzel kapcsolatban halmozottan használja az öröm 44
