Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 1. szám - FÓRUM - Pálvölgyi Gyula: Teológiai vélemények a szexualitásról
hoz, sőt akár neurotizáláshoz is vezetnek — vagy pedig olyan magatartást segítenek elő, melyben az illető már semmi értéket vagy erkölcsi normát nem vesz többé komolyan."7 „A középkorban a házastársak nemi kapcsolata több napon tilos volt, így elsősorban adventben, nagyböjtben, vasárnap és a nagy ünnepeken, minden kántorbőjti és vigilia-napon. Az élvezet a nyugati világban — Platon óta — mindig valami alávaló dolgot jelentett. De vajon nem kérdezhetjük-e meg: Mit „gondolt” hát a mi Urunk és Teremtőnk, mikor az élvezet megtapasztalásának lehetőségét a nemi kapcsolatba beültette? A mai kor keresztényei, akik már megszabadultak az evangélium hellenizálásától, tudják, hogy az élvezet megtapasztalása a házastársaknak a nemi kapcsolatban tartós boldogítást és kettesben eltöltött idejük házasságuknak mindig új bensőségessé válását tudja ajándékozni, és ajándékozza is. Az élvezet ennek megtapasztalására létesült. Ezért csupán csak egyetlen egyre van szükség, hogy igazolódjék: hogy a házasfelek közt a szerelemnek folyamatos párbeszéde éljen. Mindkettő lelke mélyének ezt a kölcsönös megtapasztalását ajándékozza egymásnak a kölcsönös élvezetben és örömben, — függetlenül attól, hogy ebből az együttlétből származik-e gyermek.’’8 „Tudatában kell lennünk annak, hogy Isten kinyilatkoztatását és akaratát tántoríthatatlanul közölnünk kell a világgal. Azonban csaknem istenkáromlás volna Isten kinyilatkoztatásának és akaratának kijelenteni olyasmit, ami a valóságban — az isteni dolgokban is — gondolkodásunk korlátoltságából származik... Ha ugyanis Isten tekintélyével látjuk el azt, ami csak a mi állondóan elégtelen gondolkodásunk, akkor igazságtalanságot követünk el Istennel szemben és megakadályozzuk, hogy az emberek a dolgot a maga igazságában ismerjék meg.’’9 Idézetek: 1. Karl Rahner—Kari Heinz Weger: Was sollen wir noch glauben? Herder, 1979. 180—182. o. — 2. F. Böckle (idézet az Essener Bistumsblatt 1968. 08. 10. számából). — 3. K. Breuning; Lernziel: verantwortete Sexualität, Concilium, 1974. 12. 743—744. o. — 4. 1. Ratzinger: Zur Theologie der Ehe. Tübinger Theol. Quartalschrift 149. (1969) 64. o. — 5. K. Kriech: Zur gegenwärtigen Krise der Sexualmoral. Concilium, 1974. 12. 714—719. o. — 6. F. Böckle: Kirche und Sexualität. Concilium, 1974. 12. 764. o. — 7. J. Gründel: Naturgeschichtliche Voraussetzungen sittlichen Handelns. Concilium, 1976. 12. 621. o. — 8. F. Leist (idézet a Münchner Merkur 1968. 07. 31-i számából). — 9. A. Müller: Die Frucht des Konzils. Diakonia, 1968. 1. 20. o. Mivel az ember önmagában nem áll meg, halál utáni élete csak úgy lehetséges, hogy a Másban él tovább. A ,,Más’’-ból kiindulva .. . csak a szeretett lényt sajátmagába, sajátjába befogadó szeretet teheti a létet ,,Más’’-ban lehetségessé. Úgy tűnik, hogy ez a két, egymást kiegészítő gondolat az Úr feltámadására vonatkozó, két újszövetségi kifejezésben tükröződik: „Jézus feltámadottI” — és: „Isten (az Atya) feltámasztotta Jézust”. Mindkét formula megegyezik abban a tényben, hogy Jézus totális emberszeretete, mely Őt a keresztre juttatja, az Atya felé való totális felemelkedésben éri el tökéletességét és ezáltal lesz a szeretet erősebb, mint a halál. Joseph Ratzinger 34
