Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)

1981 / 4. szám - KÖRKÉP - Király Ernő: Az evangéliumi szegénység pápája: XXIII. János

Ezt az időszakot saját emlékei szerint a magány jellemezte. Egy kicsit az is volt az érzése, hogy elfeledkeztek róla. Innen írja 1932 karácsonyán szüleinek:

„Milyen nagyságot rejt magában a betlehemi szegénység szeretete. Tegnap olvastam titkárommal — aki szintén egyszerű és szegény családból származik — egy könyvben a következő szavakat: Ahogyan Jézus a szegénységet szerette a dolgok között, úgy szerette Máriát az emberek között. Tudjátok milyen nagyszerűek ezek a szavak?’1 (CSL 96. o.).

A szegénységet tehát saját életében tudatosan vállalja. Nem szégyenkezik miatta, hanem nyíltan hangoztatja értékét.

,,A szegénység már mint gyermeket karjaiba zárt és nem hagy el engem most sem, amikor püspök vagyok. Ne panaszkodjunk emiatt, ugyanis a szegénység, amelyet türelemmel viselünk, mindig hasonlóbbá tesz minket Krisztushoz és jobban biztosítja az örök életet" (CSL 63. o.).

Amikor püspökké szentelésére Rómába várja szüleit, testvéreit, rokonságát, arra kéri őket, jöjjenek régi falusi ruháikban, egyszerűen, de tisztán.

„Tudom, hogy a nővérek írni fognak nektek és azt tanácsolják majd, hogy csináltassatok magatoknak megfelelő öltönyöket. A luxus, a látványos viselkedés nem tetszik nekem. Nem tudnálak benneteket mint szüléimét és testvéreimet megismerni. Tisztaság és méltóság azonban mindig elengedhetetlen" (CSL 54. o.).

Családjának tagjait éppen azért, szereti, mert szegények és istenfélők.

„Tudjátok, életem egyik legnagyobb vigasztalását családom jelenti. Folytonosan dicsekszem azzal, hogy egyszerűek, szegények és szerények, de jók és istenfélők" (CSL 116. o.).

Egyik testvéréhez írott levele jelzi hogy bár rendszeresen és örömmel segíti hozzátartozóit, a szegénység értékére is figyelmezteti őket.

„örülök, hogy annak a segítségnek hasznát érzitek, amelyet az elmúlt novemberben küldtem nektek. Abban a mértékben, ahogyan engem a Gondviselés segíteni fog, titeket is részesíteni foglak benne, azonban abban bizonyosnak kell lennetek, hogy ami a legjobban tetszik az Úrnak, az a mi egyszerű és bizakodó szegénységünk" (CSL 126, o.).

Az evangéliumi szegénység tudatos vállalása jut kifejezésre püspöki, majd pápai jelmondatában is, az „oboedientia et pax"-ban. Ennek jelentését ő maga így magyarázza: „Az Isten úgy akarta, hogy szegény emberek gyermekeként jöjjek a világra, és mindenre gondolt. Én mindenben reá hagyatkoztam. Már mint fiatal papra Baronius szavai mély hatást gyakoroltak, oboedientia et pax, engedelmesség és béke. Ezt ő akkor szokta mondani, amikor a Péter szobor lábánál (ez a Szent Péter bazilikában látható ma is) annak megcsó- kolására hajolt le. így engedtem, hogy a Gondviselés tevékenykedjen és teljes hozzájárulásommal engedtem, hogy rendelkezései vezessenek. Valóban „Isten akarata az én békém” (LN 316. o.)

A szív igazi gazdagsága

A lemondás, igénytelenség, a kicsinység, tökéletlenséq megvallása, a megvetések elfogadása, nem öncélú törekvés a keresztény ember életében. Mindez egy olyan felismerés következménye, amelyet bátran nevezhetünk a keresztény ember igazi titkának. Ennek vonzásában, igézetében él, ez adja meg életének célját értelmét. XXIII. János pápa nagyon szerette a titoknak azt a megfogalmazását, amelyet Szent Athanáznál olvasott: „A feltámadt Krisztus az ember életét szüntelen ünneppé tette." Ebben az eseményben ismeri fel Isten műveinek nagyszerűséqét, ajándékainak gazdagságát és azt. hogy milyen naqyszerű ennek birtokában és tudatában élni. A szegénység, a kicsinység elfogadásának az értelme az, hogy ezen a kiüresítésen keresztül a hivő befogadja Isten ajándékait, és egyre inkább ezekből éljen.

„A rendelkezésre álló dolgokban meg szeretném tagadni magamat, hogy az Úr egész személyemet, lelkemet, testemet a papi szabadság fényébe merítse és így mindenütt Krisztus jóillata legyek. Tudom, ha Isten mellettem áll, mindenre képes vagyok" (LN 226. o.).

Földi életének utolsó lelkigyakorlata alkalmával, pápaságának utolsó előtti évében, 1961 novemberében írja lelki naplójában:

„Mindenekelőtt folytonosan ápolni akarom a szent, meghitt kapcsolatot az Úrral, amennyiben csendes és szeretetteljes beszélgetést folytatok vele. ,Az Atya Igéje Testté lett.1 Ez az esemény az élő középpontja a misztikus Testnek. És azt az isteni — isteni és egyszersmind emberi — testvériséget, amely által testvére vagyok és ezzel együtt fia is anyjának, Máriának, tevékenyen tovább szeretném adni" (LN 343. o.).

229