Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 4. szám - TÁVLATOK - Széll Margit: Gyógyítás, egészség, üdvösség
lemben lehetünk egymásnak testvérei, egészségének őrzői, ha a lehetséges káros belső megrázkódtatásoktól, valamint a külső rizikó-hatásokról kölcsönösen igyekszünk egymást megóvni. A megetőzés az óvásnak, a gyógyulásnak és az üdvösségszerzésnek a harmadik dimenziója, amely ténylegesen gyógyít is. És itt többé már nem lehet elvont szeretetről szó, hanem arról a gyakorlati tevékenységről, melynek követelményeit az egyházban a sok-sok élő példa ellenére sem fogalmaztuk meg elég konkrétan. — Az alapvető szeretet- cselekvés kívánja, hogy ismételten vizsgáljuk felül magatartásunkat, miben vagyunk fenyegető rizikófaktorok a másik számára, és hogyan kerülhetjük el mindazt, amivel a másik testi-lelki egyensúlyát megzavarjuk. Lelkiismereti katalógusokat kellene kidolgoznunk, melyek az emberi tevékenység, a családi és munkahelyi élet igazi humanitását tartalmazzák, olyan helyzeteket, melyekkel megelőzhetnénk az önző nyerészkedést és a világban jobban uralkodhatna a segítő és erősítő szeretet. A hitre és szeretetre való képesség erősítése szükséges ahhoz, hogy pszichikailag is normálisnak szülessünk és fejlődjünk. Ebben az általános emberi feladatban a vallásnak és az egyháznak szervesen kell közreműködnie. Ma nehéz dolguk van az egyházaknak, mert előbb vissza kell találniuk a társadalmi élethez és csak úgy kezdhetnek igazán a testi-lelki gyógyításhoz. A társadalomban mindenütt sok a sérült ember, ennek a következménye a bűnözési hullám, a terrorizmus terjedése, a testi és lelki betegségek eddig nem tapasztalt elhatalmasodása. Ezekben a jelenségekben ma még nem elégséges a „társadalmat stabilizáló" teológia és • egyház közreműködése. Mégis azt kell mondanunk, hogy az egyházi élet és a profán világ számos kölcsönhatásában reményteljes jelek mutatkoznak. Sokan kezdik megtapasztalni, hogy a vallásos hit milyen nagyban segíti az egészség helyre- állítását, a betegség jobb elviselését és azt, hogy a növekedő ember valóban egészséges érzelmű személyiséggé váljék. A testnek, a léleknek és a társadalomnak az egészsége- üdvössége egyre inkább megkívánja a gyógyításban és a teológiában a közös együttműködését, mert a közösségnek és a vallásnak csak olyan egyén tud igazi tagja lenni, aki lelkileg is normálisan fejlődött. A gyógyitó tudománynak megvan a maga közösségi teológiai irányulása, a teológia hatásköre pedig egyre inkább kiszélesül, hogy mindazokban a dimenziókban együttműködjék, amelyek hozzátartoznak az élethez. A VALLÁSNAK feladata, elkötelezettsége és illetékessége van az evilági élet minden területére. Ezért mondjuk, hogy az üdvösség és a gyógyulás is elválaszthatatlan kapcsolatban van egymással. Bár az üdvösségnek evilági és örök dimenzióit soha nem cseréljük fel, de joggal feltételezzük és valljuk evilági egészségünk végső beteljesedését. — „Alapvető felfogásunk — tanúsítja Schaefer — hogy a kereszténység jól értelmezett antropológiájának rendkívüli esélyei vannak, hiszen a test-lélek belső egységének élő példája, az istenember Jézus Krisztus élteti." Irodalom 1. Hans Schaeler: Heilen und Heil, Internat, kath. Zeitschrift 1981/3. 274—287. — 2. Wilhelm Kütemeyer: Die Krankheit in ihrer Menschlichkeit. Göttingen, 1963. — 3. Hildegard v. Bingen: Der Mensch in der Verantwortung (H. Scbipperges Hrsg.) Salzburg, 1972. — 4. Eugen Biser: Das Heil als Heilung. In: Heilkraft des Heiligen, Freiburg. 1975. — 5. Dietrich Stoltberg: Seelsorge in der Offensive, Wege zum Menschen, 1975. 7. — 6. idézi Nyirő Gyula: Psychiatria. Bp. 1961. 40. — 7. Németh György: Lelki egészségünk, Bp, 1976. 161. — 8. G. Bennett: Heiligung brauchen wir alle, Aschaffenburg, 1974. — 9. Margret Mahler—F. Pine—A. Bergman: Die psychische Geburt des Menschen, Frankfurt, 1978. — 10. Hans Schaefer: Plädoyer für eine neue Medizin, München, 1979. — 11. Erich Fromm: Haben oder Sein, Tübingen, 1979. — 12. Martin Heidegger: Sein und Zeit, Tübingen, 1979. — 13. Heinrich Schipperges: Die Entwicklung der „Cura" im Verständnis der therapeutischen Dienste, In: Vom Handeln zum Heilen, Freiburg-Göttingen, 1980. Széli Margit 226
