Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Bindes Ferenc: Alakul-e kateketikai szemléletünk?
Ilyenek: Istent inkább igazságos úrnak, vagy jóságos atyának kell bemutatni? A bűnnel és bűnbánattal, vagy inkább az Isten szeretetében való megmaradással foglalkozzunk többet? Helyes-e a gyakori szentáldozás ajánlása a gyerekeknek? Legyen-e külön „liturgika" a hittankönyvekben, vagy a liturgiát „élőben” kell megtanítani? A Tízparancsra, vagy Főparancsra épüljön a gyerekek lelkitükre? Keli-e betanult szöveg-ima, és mennyi? Követhet-e el a gyermek halálos bűnt? Jelenlegi hittankönyveink lelkisége a szerető Atya Isten-fogalmára, a kegyelmi életre, a Jézusközpontú imaéletre, az élő liturgiába való bekapcsolódásra és a keresztény közösségre épül. A hitoktatók nehézségei pedig a pasztoráció során támadnak. Hogyan bontsanak ki minden leckéből lelki útmutatást? Hogyan irányítsák az esetleg nagy számban, gyakran gyónó gyerekeket a lelki életben? Hogyan tanítsanak spontán imára, és mennyire ragaszkodjanak a kötött szövegű imákhoz a hitoktatásban? Hogyan használják fel a hittankönyvek leckéi végén levő ima-alkalmazásokat? A legáhítatosabb hittankönyv sem helyettesítheti a hitoktató áhítatát. Úgy tűnik, hogy a hittanórákra készülvén nemcsak az egyes leckék felépítését, alkalmazását kell magunkévá tennünk, hanem elkerülhetetlen, hogy azokat magunk számára is átelmélkedjük, megimád- kozzuk. Vannak hitoktatóink, akik a régi hittankönyvekből is, az újakból is csodálatos hangulatú áhítatos, imádságos órákat tudnak adni. Ilyen a lelkiségük, ez árad szét belőlük. Aligha spekulálnak sokat arról, hogy Főparancs, vagy Tízparancs... nem is a hittankönyvtől várják a lelkiség kialakítását. Amit élnek, azt adják. A hittankönyv nem hitbuzgalmi gyermek-lap. Lelkiségét meghatározza korunk egyházának hite, liturgiája, közösségi élete. Ezt a lelkiséget nem modoros, vagy édeskés hangvétellel, hanem tárgyilagos, világos hangon kell megmutatnia. A leírt szöveget azonban a hitoktatónak kell színessé tennie, mindenek előtt életpéldájával és egyházközsége lelkipásztori gyakorlatával. 4. Utoljára hagytam egészen sajátosan személyes problémánkat, a hittankönyvek iránti közönyt. Elgondolkoztató már az is, hogy tíz éve, az akkori hittankönyv-pályázatra 79 pályamunka érkezett, a tavalyira még fele sem, 33 (pedig az utóbbinál a pályadíjak összehasonlíthatatlanul csábítóbbak voltak!). A 79 pályamunkát akkor kb. 65 szerző adta be; a mostani 33 pályamunkát viszont 21. Tíz—tizenöt éve szentelt fiatal kolléga nem volt a pályázók között! A hittankönyvek írói egyöntetűen tapasztalták, hogy amíg csak a kifogásokat kellett benyújtani, nagyszámú hozzászólást kaptak. Amikor ötleteket, segítséget, megoldási kísérleteket kértek, alig jött válasz. Úgy tűnik, hogy a hitoktatókat teljesen lefoglalják a helyi, konkrét problémák, és a központi feladatokra egyre kisebb a tolongás. A hittankönyvek iránti közöny talán „a jók fáradtsága"? Túl sok csalódás érte a hitoktatókat az új hittankönyvek megismerése és használata közben. Többeket elkeserítettek az elosztás egyenetlenségei is. Az is tény, hogy a hitoktatók is nehezen alkalmazkodtak az új könyvekhez. (Pl. az 1. hittankönyvből minden évben újakat kellett volna kérni, mert a kifestett képekkel az előző éviek elavultak. Erre sokan nem gondoltak, s amikor késve kapkodtak, már nem jutott nekik könyv!) Lassan kialakult valami unott közöny: „Én teszem a dolgomat, mit törődöm az ilyesmivel!” Pár éven belül megkapjuk az újabb hittankönyveket. Biztos, hogy sokkal jobbak lesznek a mostaniaknál. De nem lehetnek tökéletesek! Amikor a gyakorlatban kiütköztek a mostani 3. hittankönyv (Keresztény élet) problémái, egyik hitoktató ezt mondta: Nagyszerű könyv lenne ez, ha minden példányhoz mellékelni lehetne egy Ruppert Jánost!... Ismerte a könyv kiváló hitoktató szerzőjét, aki saját kipróbált hittanóráit rögzítette ebben a sebtiben összeállított hittankönyvben. De amik a szerző előadásában, személyiségén keresztül ellenállhatatlanul hatottak, azok a leckék mások számára keserves, nehéz próbát jelentettek! Nem takaríthatjuk meg a fáradságot, hogy a mostani hittankönyvek szemléletéhez igazodjunk a lelkiség, a biblikus műveltség és a nevelés-központú hitoktatás terén. így már előre felkészülünk az újabb hittankönyvek fogadására, és örömtelibb használatára. Bindes Ferenc 192
