Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Rahner, Karl - Endreffy Zoltán (ford.): Bázisközösségek
TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK Karl Rahner BÁZISKÖZÖSSÉGEK* Erről a szociológiai és teológiai témáról — bázisközösségek — természetesen csak néhány aforizmát lehet megkockáztatni, ezeket is csak nagyon bizonytalanul és jóformán indoklás nélkül. Csak ilyen fenntartásokkal merek egyáltalán hozzányúlni ehhez a kérdéshez. Keresztény bázisközösségek az egyházban Az egyháznak ma szüksége van bázisközösségekre. A jövő helyi egyházai olyan egyházak lesznek, amelyek alulról épülnek fel, szabad kezdeményezésen és társuláson alapuló bázisközösségekből. Mindent meg kellene tenni, hogy ezt a már megindult fejlődést ne akadályozzuk, hanem előmozdítsuk és a helyes mederben tartsuk. Hogy megvilágítsuk, mit értünk ezen, vegyük szemügyre, hogy mi az, ami tekintélyes mértékben már ma is, a jövőben pedig még inkább meghatározza majd az egyház helyzetét. A konkrét társadalmi helyzetet figyelembe véve megállapíthatjuk: az egyházak többé nem lesznek úgy jelen, mint régen, pusztán hivataluk megléte, szilárd társadalmi struktúráik miatt és azért, mert létüket magától értődőnek tartja a közvélemény, nem is tudnak majd ezen az alapon új tagokat, toborozni maguknak egyszerűen azzal, hogy a gyermekek átveszik és folytatják szüleik életmódját, az egyház pedig megkereszteli és bevezeti őket tanításába. Az egyház csak akkor fog valóságosan és nem pusztán elméletben létezni, ha az egyes emberek lelkiismeretének alakulása és szabad, hitbeli döntéseik által folytonosan megújul egy olyan profán társadalomban, amelyet nem határoz meg eleve a kereszténység. Az egyháznak ezen a réaebbitől eltérő, újfajta létezési módján, amely napjainkban és a jövőben megvalósul majd, mitsem változtat az, hogy az egyház folytonos megújulásának fenti leírása — legalábbis bizonyos szemszögből nézve — inkább társadalmi, mint teológiai leírás, és hogy megújulása közben az egyháznak történelmi hűséggel mindig vállalnia kell és el kell ismernie az evangélium hagyományos üzenetét, továbbá Krisztustól származó hivatalát. A Jézus Krisztusban való hit — amely mindig kell ahhoz, hogy valaki szabad döntés alapián valóban keresztény legyen — régebben egy olyan társadalomban alakult ki, amely profántársadalmi szempontból is többé-kevésbé homogén keresztény társadalom volt; ma a hitnek magának kell kialakítania és fenntartania társadalmi szféráját. Ha ilyen körülmények között néhányon vagy sokan a profanizólt társadalom nyomása ellenére is hívőkké lesznek és egyesülnek, akkor bázisközösségeket alkotnak, a korábbi évszázadok népegyházától különböző „közösségi egyházat" hoznak létre (népegyházon itt olyan egyházat értünk, amelynél az egész nép konszenzusa: minden egyes társadalmi dimenzióban is intézményesített egyetértése hordozta az egyes keresztényt és az egész egyházat, épp ezért az egyház nem diaszpórában élt). E báziközösségeket nem tekinthetjük a hagyományos egyház és a hagyományos egyházi intézmények ellentétének vagy ellenlábasának. Nemcsak azért, mert a bázisközösségek, ha valóban keresztények, átveszik az evangéliumot, az egyház hitét. Az egyházzal való kapcsolatuk nem csupán abban áll, hogy tiszteletet tanúsítsanak az egyházi hivatal iránt, hogy megpróbálnak békésen rendezni minden elképzelhető vitás kérdést, amelyek természetesen mindig előadódhatnak, hogy megpróbálják biztosítani az egyházi hivatal pozitív elismerését, és akkor is jóindulatú türelmet várnak el a hivatal részéről', ha az okkal vagy ok nélkül úgy * A nagynevű, hazánkban is ismételten járt professzornak azonos címen közzétett előadását közöljük — jelentéktelen rövidítéssel. (Forrás: Schriften zur Theologie, XIV. Einsiedeln 1980.) 188
