Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 3. szám - KÖRKÉP - Seckler, Max - Széll Margit (összeáll.): Számvetésünk a hitről
egész egyház, rossz szóval; világegyház, de benne továbbra is megmaradnak az önálló kis közösségek. A kereszténység későbbi „hivatalos" terjesztése azonban sok nemzetnél felülről, az uralkodóktól indult ki. A kész ruhát adták rá a polgárokra (amit örömmel vagy kényszeredetten húztak magukra, vagy pedig alattvalói engedelmességgel viselték, vagy fellázadtak ellene), felülről készítették a hierarchiát, amely azonnal a politikai hatalom részese is lett, és a társadalom legfőbb, vagy egyik fontos irányító hivatala, és törvények vagy szokások erejével tették kötelezővé a vallásos összejöveteleket. Az egyház és állam szétválasztása korunk fontos és jelentős feladata, és nem könnyű kérdés. Lehetséges-e igazán megvalósítani? Felszámolhatók-e az egyház állami-társadalmi funkciói? Nehezen, mert nem lehetünk csak az egyháznak, vagy csak az államnak tagjai. Csak a naivak hiszik, hogy csupán az egyház akar ragaszkodni társadalmi jogaihoz. Az állam sem akar teljesen elszakadni az egyháztól, sőt hasznát is akarja venni a társadalom érdekében. Az egyházon még sok olyan vonás van — akik hozzászoktak, észre sem veszik —, amelyet az államegyház társadalmi egyház korából hozott magával, és nehezen tud szabadulni tőle. Az egyháznak gyakran nagyon „társadalmi" jellege van, túlzottan Hivatalos, adminisztrációs, jogi formája. Túl erősen és idejétmúlton érvényesül az egyházon belül valami „társadalmi tagozódás”, rangsor és ranglétra. Aggasztóan sok és egyoldalú a felülről való szervezés és irányítás, ellenőrzés és utasítás. Szóval: nagyon olyan, mint egy társadalmi képződmény. És ehhez az egyházhoz elegendő lenne az a Jézus is, aki csak fogalom, név, tétel, de nem lényeg. „Egyház igen — Jézus nem”. És — lezárva töprengésünket — fogalmazzuk meg a teljes programot szélsőségek nélkül (de nem a nehézségek nélkül): Jézus igen — az egyházban! Egyház igen — Jézussal! — Mert az az egyház, az a kereszténység, amely „nagyon hasznos”, de Jézust mellékesnek tartja, már nem Isten tervét valósítja meg nem az evilágna és az eljövendő világra szolgáló Isten népe és Krisztus közössége. Ezt szükségtelen bármiféle érvekkel „igazolni". Krisztus nélkül, Krisztust mellőzve egyszerűen nincs értelme és tartalma tovább az egyháznak. Akarjuk az egyházat; de azért akarjuk, mert Jézust akarjuk. Horváth S. László SZÁMVETÉSÜNK A HITRŐL A katolikus alapvető hittan az utóbbi évtizedekben sokat változott. Számos új kezdeményezés született arra, hogy miként közvetítsük a keresztény üzenetet a mai ember értési fokán. Hitünknek erről az egyházon belüli és egyházon kivüli helyzetéről ad számot Max Seckler, a tübingeni egyetem katolikus teológiai fakultásának professzora. Az első, felvetődő kérdés: lehet-e egyáltalán ma ésszerűen számot adni hitünkről? i—■ Az alapvető hittannak sincs előnyösebb helyzete, mint a többi teológiai szaktárgynak. Ma ugyanis nemcsak a keresztény hitet teszik kérdésessé, hanem a teológiai tudományok módszereit is. Eddigi módszereivel az alapvető hittan sem dolgozhat eredményesen tovább. Itt nem valami hitvédelmi ékesszólásra gondolok — mondja Seckler professzor —, hanem arra, hogy egyre problémásabbá válik a keresztény hit ésszerű megalapozásának klasszikus felfogása. Az alapvető hittan ugyanis két szélsőség között mozog. Az egyik szélsőség az lenne, ha a hit igazságait teljesen kiszolgáltatná az értelemnek. A másik, ha a hittitkok értelmezésénél lemondana minden értelmi megalapozásról, kifejtésről. Ez annyit jelentene, hogy az értelmet elhallgattatná. Ha abból indulunk ki, hogy az emberi lét teljes kibontakozása végsősorban attól függ, hogy a hit igazságai a mi emberi igazságainkká legyenek, akkor valóban szükség van a hit és az értés közötti megfelelő közvetítésre. Ezt úgy is mondhatjuk, hogy benső összefüggés van a hit hirdetése és az emberi önértelmezés között. Korunk problémája az is, hogy nincs többé sem egységes filozófia, sem antropológia. Ezért fennáll az a veszély, hogy az alapvető hittan a neki tetszetős antropológiát fogadja el. — Ezzel szemben Seckler professzor vallja azt a középkori teológiai elvet, hogy minden ami igazság — bárhol és bárki mondja ki — az a Szentiélektől ered. Ebből még nem következik az, hogy az alapvető teológia lemondjon azokról a kritériumokról — ismertető 176
