Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Tomka Ferenc: Társadalomszerkezet és lelkipásztorkodás
2. Az értelmiség és a lelkipásztorkodás. Az értelmiségnek a valláshoz való viszonya az utóbbi évszázadokban változó volt. A „vallásos” korokkal szemben pl. a „felvilágosodás” utáni időkben általában tanult embereknek nem illett vallásosnak lenni. Ma ez az éles ellentét lényegileg megszűnt... — A szocialista országokban a legutóbbi időkig a felmérések azt látszottak igazolni, hogy a vallás fordítottan aránylik a csoport státuszához, azaz a társadalom szegényebb és alacsonyabb végzettségű, illetve beosztású rétegei vallásosabbak (27. 17). A legutóbbi felmérések azonban új adatokat hoztak napvilágra. Ezek szerint a középfokú végzettségűek között csökkent, a felsőfokú végzettségűek között azonban nő a magukat vallásosnak vallók aránya (vagyis arányuk az iskolai végzettség emelkedésével egyidejűleg csökken, majd nő) (29, 362). — Érdekességként megjegyezzük, hogy a meggyőződésesen vallásos katolikusok aránya általában nagyobb a protestánsokénál, különösen az értelmiség körében. „A katolikusnak keresztelt vezető állású értelmiségiek közül kétszer olyan sokan, az egyéb szellemi dolgozók közül másfélszer annyian mondják magukat vallásosnak, mint az azonos foglalkozási kategóriájú protestánsok közül” (26. 535.) — Figyelemre méltó továbbá, hogy az utóbbi években a középiskolások és egyetemet végzettek nagyobb arányban vallották magukat vallásosnak, ‘ mint 5—6 évvel ezelőtt. (A középiskolát végzettek 19%-a, a főiskolát vagy egyetemet végzettek 20,5%-a.) (29. 361; 30. 17). „Az értelmiség és a lelkipásztorkodás" témában több szempont érdemel különös figyelmet. a) Az értelmiség helyzetének, számarányának megváltozása új körülményeket teremtett a lelkipásztorkodás és különösképpen a lelkipásztor számára. 40—50 éve a papság, a társadalom (különösen a falu) legképzettebb rétegéhez tartozott, s ez súlyt, tekintélyt adott szavának, személyének. Ma ez az állapot megszűnt. Utalnak erre a következő számok: A népesség iskolai végzettsége százalékban: Veszélyes tévedés volna, ha valaki a régi papi magatartásmintát követve ma is mindent tudóként és a tudás egyetlen hordozójaként próbálna fellépni, akárcsak a hívek legszűkebb közössége előtt. b) A tanult ember kritikusabb az egyházzal és tanításával szemben. A kritika hozta létre az „egyház nélküli" kereszténység, vagy az intézményen kívüli vallásosság fogalmát és tényét. Ahol az egyház, illetve az egyháziak komolyan veszik a kritikát, a felmerülő kérdéseket, és felnőttként kezelik a kérdezőket, ott a vallásosságnak ez az értelmiségre jellemzőbb formája kevésbé kísért. c) A vallásos értelmiség szívesen bocsátja erőit az egyház rendelkezésére. De joggal elvárja, hogy az egyház képviselői vegyék komolyan személyét, szaktudását. A nemzetközi felmérések arról szólnak, hogy egy hibás autokratikus magatartás sok — a hitéhez és egyházához hűséges — világi értelmiségit elriasztott attól, hogy bármilyen aktív szerepet is vállaljon az egyház lelkipásztori küldetésének hordozásában vagy az egyházközség életében. A világiak „nagykorúságát" komolyan vevő lelkipásztori magatartás által viszont megvalósulhat az értelmiségnek az egyház életébe való termékeny bekapcsolódása. * * • „Evangelizálni: az egyház számára ez a szó annyit jelent, hogy vigye el a Jó Hírt az emberiség minden csoportjához és az evangélium benső erejével alakítsa át az embereket — írja az Evangelii Nuntiandi. — Nem felületesen, nem díszletszerűen, de belülről, életet alakítva, gyökeresen." „Az evangelizáció nem azonosítható egyetlen kultúrával sem. Mégis, amikor az evangélium az Istenországot hirdeti, ezt az embereknek meghatározott kultúra keretén belül kell életté váltaniuk. Az Istenország építésében fel kell használniuk az emberi kultúra és kultúrák elemeit... Korunk sajátos drámája, hogy tö148 ált. isk. középiskola felsőfokú oklev. a 15 éves a 18 éves a 25 éves és id ősebb népe; : s é g b ő I 1930 12,9 4,7 1,8 1980 64,8 23,0 6,5
