Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Török József: Szent Imre a történelmi kutatások fényében
tett intézkedés volt, hanem a társadalom széles rétegeiben támogatásra találó belső megújulás eredménye. Ennek a szellemnek volt egyik kiemelkedő képviselője Imre herceg. Ezeket az öszefüggéseket nézve nehéz elképzelni, hogy a legenda ,,vándormotívumot" hoz csupán és nem a valóságot tartalmazza. Imre jelleme — korai halála ellenére — már elég kiérett volt ahhoz, hogy ne kelljen őt kölcsönkért erényekkel ékesíteni. — De vajon hogyan oldotta meg a trónörökös a belső konfliktust, vagyis azt, hogy majd nem hagy maga után vérszerinti utódot? Nem járunk messze az igazságtól, ha azt válaszoljuk, hogy addigi neveltetése szerves következményeként jutott el a megoldáshoz. Apja Intelmei már mutatják az irányt, amerre keresni kell a választ. A nevelési eszmék mögött ott van a szándék, hogy Imrének alkalmassá kell válnia az uralkodásra. Ez elsősorban nem bölcsességet, politikai ügyességet jelentett, hanem azt, hogy a király személyes tulajdonságai miatt egyben Isten választottja legyen. A X—XI. századi Európában elerjedt uralkodói eszmény ismerhető föl ebben. Ezért szól az Intelmek első fejezete a katolikus hit megőrzéséről. Ahogyan István szemében a király keresztény hite a legfontosabb (,,a királyi méltóság rangját csakis a hivők és katolikus hitet megvallók nyerhetik el”), úgy Imre is majdani királyi utódjára gondolva a keresztény hitet, valamint erényeket és nem a közvetlen vérségi származást állította előtérbe. Szent Ágostonnak a boldog királyról vallott nézeteit46 sevillai Izidor közvetítette a IX. századi király-tükrök számára. E műfaj utolsó képviselője az Intelmek. Bár forrásainak felkutatása megkezdődött,47 de nem mondható befejezettnek, mert magával a „királytükör" műfaj történetével is csak néhány cikk foglalkozott eddig.48 Szövegének behatóbb tanulmányozása a külföldi párhuzamok segítségével bizonyára kiszélesíti ismereteinket Szent István közvetlen munkatársainak műveltségéről, valamint áttételesen azokról a művekről, amelyek segítségével, tanulmányozásával Imrét előkészítették az uralkodásra. Szent Imre halálának dátumával kezdtük a vizsgálódást, ide térjünk vissza. Fehérvárott temették el. Györffy feltételezése szerint, mivel „Imre 1031-ben halt meg, de a bazilika állítólag még 1038-ban sem volt felszentelve, lehetséges, hogy Imrét is csak később temették oda”.49 Sírja eredetileg egyszerű volt, mert a legenda következetesen „sepul- crum”-nak említi. Az 1083-ban bekövetkezett „elevatio” után azonban már díszesebb helyen nyugodott. A tanulmány elején célul tűztük ki: megismerni Imréről a biztosat, esetenként jelezni a további kutatásra váró kérdéseket, s választ adni rá, vajon emlékének őrzése fontos-e a mai magyar egyházban? Mielőtt erre felelnénk, érdemes összefoglalni azt, amit Imréről a történelmi kutatások segítségével megismerhettünk. Imre 1031-ben halt meg, s valószínűleg 1007 körül született. Nevelésében többen működtek közre, apja vezetése, irányítása mellett. Nevelői közül személy szerint Szent Gellértet ismerjük, aki inkább a keresztény lelkiség kifejlesztésében volt mestere, mintsem a triviumban vagy quadrivium- ban. A trónörökös eredetileg nem ő volt. Bátyja halálával vált azzá, de ekkorra már annyira elkötelezte magát a keresztény eszmék radikális megvalósítására, hogy helyzete megváltozása bensőjét nem formálta át. Mélyen vallásos gondolkodása, életvitele mégsem jelent életidegenséget, mert ott volt apja mellett annak országjárásában, az egyházak alapításánál éppúgy, mint a csatatéren. Trónörökösként az őt megillető dukátust valószínűleg elfoglalta. István diplomáciájában részt vett házasságával, ezt mégis a saját maqa választotta ideának rendelte alá, amikor a szüzesség evangéliumi tanácsát házasságában parancsként fogta fel. A különböző forrásokban elszórtan található adatok szervesen egészítik ki egymást a legenda történetmi magjával, s olyan képet adnak Imréről, amely szerint ő nem „tragikus sorsú királyfi", hanem kereszténységét a maga radikalitásában megélő ifjú, aki valóban „catholicis atque politicis virtutibus adornatus”, a katolikus és közéleti erényekben ékes volt. Kell-e őrizni emlékét és tovább hagyományozni a harmadik évezred katolikus magyarjainak? A történelmi vizsgálódás alapján a válasz egyértelmű: igen. Jegyzetek 1. Gombos A., Catalogus Fontium Históriáé Hungaricae, I. 191. — 2. Cf. Karácsonyi B., Néhány kronológiai probléma középkori elbeszélő forrásaink szövegében, in: Memoria Saeculorum Hungáriáé (továbbiakban MSH) I. 214—215. Szöveg kiadása: Acta Univ. Szegediensis, Acta Historica t. XXVI. — 3. Györffy Gy., István király és műve, 375. — 4. Cf. Bán /., A karthausi névtelen műveltsége, 97. — 5. Hómon B., Szent Imre, in: H. B. Magyar középkor, 230. — 6. Kurcz Ágnes fordítása, in: István király emlékezete, 49—50. — 7. Hómon B. i. m. 227. — 8. Még egy 23 éves fiatalemberrel kapcsolatban is találunk 133
