Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Török József: Szent Imre a történelmi kutatások fényében
Ezt a véleményt Hováth János elutasította, „•■•a legenda... magán hordozza a korszerűség bélyegét, és a XI. század vége előtt nem is keletkezhetett, de sokkal későbben sem" — írta II. Orbán pápa (1088—1099) egy nyilatkozata alapján.19 A mű írásának idejét tekintve ez utóbbi nézet a leghelytállóbb. A szerzőséget már nehezebb megállapítani, illetve személyhez kötni. Bizonyos, hogy szerzetes az írója. így megmagyarázható az is, hogy miért építette be a legendába az ismeretlen szerzőtói származó „Exhortatio ad sponsam Christi" egy részletét. Ezt a művet a középkorban a bencés anionéi Szent Benedeknek is tulajdonították. Az Imre-legenda szerzője tehát bencés szerzetes. Pannonhalmi volta azonban nem teljesen egyértelmű.29 A legenda írója — Horváth János szavaival — „alapos retorikai képzettséggel és ennek megtelelő stílussal rendelkezett,"21 művészi törekvése még a helyenként megromlott szöveg ellenére is fölfedezhető.22 Ismerjük meg a legenda tartalmát is. A bevezetés az egyetemes üdvtörténet keretébe állítja be a magyar nép megtérését. Az első fejezet a gyermekről szól, aki éjszaka alvás helyett zsoltárokat imádkozik. Ennek Szent István titokban tanúja. A 2. és 3. fejezet István és Imre Boldog Márton egyházában tett látogatását mondja el. Itt Imre egy szerzetest, Mórt hét csókkal tüntet ki, hogy jelezze annak életszentségét. A király titokban visszatér, meg akarja tudni, valóban életszentség áll-e a különös köszöntés hátterében? Ezt az eseményt István nem felejti el később sem, hiszen Mórból, az egyszerű szerzetesből 1036-bar> Pécs püspöke lesz. Imre szüzességi fogadalmáról szól a következő két fejezet (4—5.), amit Veszprémben, Szent György egyházában tett. A 6. fejezet a cesareai érsek látomását ismerteti, ami szentünk halála pillanatában történt. A legendaíró erről Konstantinápolyban szerzett tudomást, amikor Álmos herceg kíséretében ott tartózkodott. Az utolsó, 7. fejezet egy, a fehérvári bazilikában Imre sírjánál történt csodát ír le. Konrád német vezeklő ott szabadult meg bilicseitől. A legendát az utolsó két fejezet kivételével valószínűleg a matutinum, a hajnali zsolozsma olvasmányaiként is használhatták. Szent Gellért kisebb legendája is liturgikus használatra készült.23 Valószínűsíti ezt az is, hogy az Imre-legenda nem tartalmaz több adatot, eseményt. A középkori zsolozsmában a szentek ünnepén olvasott életrajzon, „vita”-n nem szabad olyan művet érteni, amely a szent életét több-kevesebb teljességgel akarja ismertetni. A történelmi valóságot tartalmazó mag gazdagítása szépítése inkább megfelelt a zsolozsma olvasmányos hórája céljának, mint tettek, események rideg felsorolása.24 Ennek ismeretében érthető, hogy a szerző miért hagy csak ilyen kevés eseményt az utókorra. Hiba lenne azonban, ha a legenda történelmi magját nem értékelnénk. A zsolozsmában olvasott rész Imre alakját három tény, illetve esemény alapján mutatja be. A trónörökös imádságai a zsoltárok. Ebből Imre neveltetésére lehet következtetni. Kézai Simon krónikájában Szent Istvánt „litteratus"-nak mondja és hozzáteszi: „similiter et Emericus”.25 István, a „defensor christianitatis" (Szent István törvénykönyve, I. 13. §), műveltségben, szellemben magához méltó utódot akart állítani országa élére. A XIII. századi Magyar Krónika közöl egy erénykatalógust Imréről, melynek befejezése: „catholicis atque politicis virtutibus adornatus".26 Az erénykatalógusok megszokott eszközei a szentekről „szépen szólásnak" a középkorban. Ezt a kifejezést mégsem lehet a közhelyekhez utalni, pusztán azért, mert kora fogalmaival jelzi, amit Imre neveltetése célzott és létre is hozott. A zsolozsmában kiemelt másik rész magja, hogy Imre kíséri apját szerte az országban, amelynek kormányzására majdan hivatott lesz. Ez szintén szerves része neveltetésének. Imre mélyen vallásos magatartása még a szerzetesekben is csodálkozást váltott ki.27 A már idézett Magyar Krónika írja, hogy Imre jelen volt az óbudai Péter és Pál templom alapításánál; valamint kísérte szüleit az egyházlátogatósokon, amikor is egy alkalommal „saját bíbor köpenyeit helyezte az oltár elé oltártakaró céljára, mint ez a királyi egyházakban máig látható”.28 Imre csak a jámbor király oldalán jelenik meg? Az országszervező munkában rá nem számíthat az idősödő király? Apjának hű kísérője, Imre, annak politikájában sem maradt kívülálló szemlélő. Mint trónörökös valószínűleg elfoglalhatta a bihari dukátust, sőt Győrffy György szerint a bihari püspökség alapítása ezzel függhet össze.29 A korabeli hildesheimi Annales Imrére alkalmazott kifejezése „dux ruizorum” sokáig okozott gondot a történészeknek. A végleges és helytálló értelmezés30 azt a trónörököst mutatja be, aki „politicis virtutibus” ékes. Imre a királyi hadseregben a varég-orosz eredetű katonákkal kiegészített nehéz fegyverzetű páncélosok vezetője volt. Mennyi ideig, azt nem tudjuk. De halálakor ez a funkciója már az országon kívül is ismert tény, 131
