Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Török József: Szent Imre a történelmi kutatások fényében
Török József SZENT IMRE A TÖRTÉNELMI KUTATÁSOK FÉNYÉBEN A közösségek emlékezése azonosságtudatukat erősíti ugyanakkor mindig ott a feszültség: érdemes-e visszatekinteni a múltra? Adhat-e az ünneplő emlékezés segítséget a jövő megvalósításában? — Az idén 950 éve, hogy Szent Imre meghalt. Halála a magyarságot az egyetlen trónörököstől fosztotta meg, s az országra — Szent István halála után — több évtizedes viszályt hozott. Erdemes-e a második evezred végén emlékezni az évezred kezdetének szentjéről? Örökül kell-e hagyni Imre herceg tiszteletét a harmadik évezred magyar egyházának? Jogos kérdések ezek, s rájuk a választ a történelmi igazság kutatása adhatja meg. Nincs semmi túlzás abban a kijelentésben,, hogy Arpádházi szentjeink közül Imre az, akiről a legkevesebb történelmi adat maradt fönn. Vajon ezeket a történelem- és egyháztörténelemirás mindig helyesen értelmezte? Van-e még lehetőségünk, hogy újabb ismeretek birtokába jussunk? E kérdésekre szeietne teieini ez a rövid tanuimany, szambavéve a biztosat, amit Imréről tudunk, elhatárolni a kevésbé biztosat, amit tudni vélünk és telhívni a jövendő kutatás figyelmét néhány alig kutatott problémára. A huszadik század első felének egyik nagy történészé „tragikus sorsú királyfinak" nevezi Imrét. Az elmúlt évtizedek jónéhány, őt ábrázoló képzőművészeti alkotása is mintha innen, ebből a kifejezésből vette volna ihletét, s egy olyan szentet állított a szemlélő elé, aki már életében titkos tragédiáktól telve szinte elkívánkozik a tér és idő kereteiből. Származása, neveltetése, történelmi elhivatottsága ismeretében önkéitelenül is nehézséget érzünk az ilyen beállítással szemben. Mit tudhatunk meg a történelmi forrásokból Szent István fiáról? Imre életének kronológiája nem kevés nehézséget rejt magában. Születése dátumával illene kezdeni, ez azonban nem maradt fönn. A hildesheimi évkönyvek korabeli feljegyzéséből tudjuk, hogy Imre 1031-ben egy vadászaton halt meg vadkan áldozataként.1 Ezt az évszámot hozza még Hartvik püspök legendája, valamint a Pray-kódexben található Annales posonienses. Az „Altaichi évkönyvek” 1033-ra teszi Imre halálát, ez azonban a többi forrás egybehangzó tanúságát nem gyöngíti. A későbbi krónikák (zágrábi, váradi stb.) évszámot nem írnak, de mind megegyeznek abban, hogy Imre apjának életében halt meg. A végzetes esemény napját eleinte nem említik. A szabolcsi zsinat 1092-ben még csak november 5-ét, szentté avatása ünnepét jelzi. Az 1192—1195 között másolt Pray- kódex naptárában jelenik meg először Szent Imre másik ünnepe, szeptember 2., „deposi- tio"-jaként. Megjegyzendő, hogy Imre haláláról fennmaradt egy késői tudósítás, amely szerint 8 napi betegség után a 9. napon, a 9. órában kilehelte lelkét (emisit spiritum). Ismervén a középkor szimbólumok iránti érzékét, a számok jelentése világos. A szerző azt akarja a szinte túlzott pontossággal érzékeltetni, hogy Imre szent volt, mert ugyanazon órában halt meg, mint Krisztus.2 Halálának helyét nem jegyezték föl. A megoldás, amit Győrffy György javasol, elgondolkodtató: „Imre mint trónörökös valószínűleg a bihari dukátust nyerte el. A hercegek fő vadászóhelye pedig a XI. században a bihari Igfon erdő volt. Az erdőhöz vezető völgybejárónál épült fel az Árpád-korban a Szent Imre apátság, talán már a XI—XII. század fordulóján, mert Imrét 1083-ban avatták szentté. Ha figyelembe vesszük, hogy a középkorban általános volt, hogy a szent halála helyén tiszteletére monostort emeltek, valószínű, hogy a hegyközszentimrei alapítással azt a helyet jelölték meg, ahol Imre herceg meghalt.”3 Az összes Szent Imre patrocinium felülvizsgálása a valóság még közelebbi megismeréséhez segíthetne. Születése évszámát a „Nagy Krónikára” hivatkozva egyedül az Érdy-kódexben találjuk: 1000. Évszámok dolgában a névtelen karthauzi nem pontos/' Pray György és Katona István közelebbről meg nem nevezett „régi breviáriumok" alapján teszik születését 1007-re, míg a XV. századi források szerint 20 éves volt halálakor, így tehát 1011-re lehetne gondolni. Az Érdy-kódex által adott évszámot fogadta el Hóman Bálint, de nem a „régi breviáriumok" alapján, hanem más indokok miatt. Imre másodszülöttségéből, valamint Gellért életének kronológiájából indult ki. Szerinte Imre halálakor 31 éves lett volna.3 Ezzel az állításával szembe kerül az Imre-, valamint az ebből merítő Hartvik-legendával, és a többi forrással is, amelyek őt mind ifjúként említik. A legenda és a többi forrás nem mondana ifjúnak egy 31 éves férfit. Nem árt azonban szemügyre venni az érveket, mert segítenek abban, hogy Imrét jobban megismerhessük. Először idősebb testvérének a problémája vetődik fel. Szent István Nagyobb Legendája 15. fejezetében olvassuk a királyról: „Mert sokféle isteni fenyítés alatt rogyadozott, három évig szüntelenül betegségben sínylődött; miután abból Isten kegyelmének orvossága D 129
