Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Fülöp Béla: Hogyan készüljünk bibliai homiliára
Nem érthetjük jól o bibliai szövegeket, ha azokban csak az evangélisták nagy erőfeszítéseit látjuk, hogy ti. közöljék koruk embereivel Krisztus szavait és tetteit. Ez azt feltételezné, hogy az evangéliumok összeállítója úgy képzelte, hogy az „ő” evangéliuma a krisztusi üzenetnek világosabb megközelítése, mint a többi. Az egzegétának meg kell szabadulni ettől az „átöröklött" elképzeléstől, és újra a tiszta üzenetet kell kutatnia. Az igehirdetőnek pedig a szent szerző módján kell folytatnia és újra értékelnie hallgatóinak Jézus beszédeit és cselekedeteit. Miért kell egy evangéliumi eseményből gyakorlati alkalmazást kihozni, amikor már az maga is szentbeszéd? — kérdezi L. Gollenberg, amikor magyarázza az első tanítványok meghívását Lk 5. fejezete alapján. Világítsuk meg ezt a szőlőmunkások példabeszédével (Mt 20,1—14). Az egzegéta kimutatja, mit jelentett ez a példabeszéd Jézus szájában. Miért mondta el ezt a farizeusoknak és írástudóknak? Ez az emberi mértéket felülmúló isteni szeretet példabeszéde: egyedül Isten érdemli meg azt a nevet, hogy „jó". Isten szeretetét Jézus kinyilatkoztatta a vámosok és bűnösök iránti magatartásával. A farizeusok és írástudók nem ismerték a szeretetnek ezen módját és ezért felháborodtak Jézus viselkedésén, hogy felkeresi a bűnösöket, és eszik a vámosokkal. Ehhez kellett Jézusnak példabeszédben megmagyarázni eljárásmódját. Ez a magyarázat a mai napig nem vesztette el jelentését. A 16. vers: „így lesznek az utolsók elsőkké és az elsők utolsókká" — már nem tartozik a példabeszédhez. Máté azonban hozzákapcsolta, mert ő is magyarázni akarta a példabeszédet. Ö értette, hogy Jézus szavait hogyan kell kora keresztényeihez közvetíteni: ők azok az utolsók, akik elsők lettek. A keresztény közösség új helyzetében tehát már Máté újraértelmezi Jézus példabeszédét. Alkalmazta az új helyzetre. Feleletet adott arra a kérdésre: Ki most az igazi Izrael? Isten ígéretei ugyanis átöröklődtek a keresztény közösségre. Ő már észrevette, hogy „más idők járnak”, mint Jézus földi életének során. — íme egy elindulási szempont, amit az igehirdető maga is alkalmazhat arra, hogy beszéljen az egyház misztériumáról. Az apostoli igehirdetés már megjárta az utat előttünk az egzegézistől a prédikációig. A bibliai szöveg a prédikációban csak akkor nyeri el teljes értékét, ha rávilágít a szereplők és a hallgatók életének közös élményeire, és távlatokat nyit a reményteli jövőre. Lót feleségéről szóló szöveget (Tér 19.) egészen addig nem- értettem, amíg rá nem jöttem, hogy ez az asszony nem egyszerűen kíváncsiságból, hanem hazája, otthona iránti szeretetből és aggódásból vetett vissza egy pillantást. És amint visszafordítja fejét, már kitette magát a veszélynek, hogy sajnálja a lépést, hogy eljött, és ezzel azonosítja magát az ottmaradot- takkal, Ez az, ami tilos volt. Megfordulni annyi, mint elakadni, engedni a visszahúzó erőknek .. . Ebből a nézőpontból a bibliai történet már életet kap. Megvilágítja egzisztenciánkat: magunkra ismerhetünk, elfogódottságot érezhetünk. A hit megtapasztalását adja át, amint a valóságos élet gyökereit érinti. Előkészület a homiliára A homília fokozatosan alakul ki. Megvan a láncolata: tanulmány, elmélkedés, szentbeszéd. összegezve, az igehirdetőnek meg kell találnia a Szentírásban a gondolat fonalát. Mit akar mondani az evangélista? Milyen beszédmódot alkalmaz? Melyek a kulcsszavak? Hogyan illeszkedik ez a szöveg a bibliai kinyilatkoztatás összességébe? összeegyezteti a fordításokat, mert minden fordítás bizonyos értelemben magyarázat. így ismeri meg a peri- kápa sajátos „formáját", a szerző személyes kapcsolatát a szóbeli hagyományhoz, az összefüggést, amelyben elhelyezkedik a bibliai szakasz. A tanulmányozás után az igehirdetőnek át kell adnia magát az Ige hallgatására. Hogyan is merné vállalni a beszédet, ha előbb nem őt járja át a bibliai üzenet? Az imának tehát kiemelkedő szerepe van a homilia kialakításában. A beszédet előkészítő elmélkedés táplálja az imádságos életet, és kialakítja a kapcsolatot a pop és Isten között, akitől átveszi az Igét, hogy közvetítse felebarátai számára. Ha a bibliai szakasz megtalálta az utat az igehirdető szívéhez, miért ne találhatná meg az utat a közösség szívéhez is? Csak a hívek élettapasztalatából kell kiindulni, s az elvezet a Biblia jobb megértéséhez. Ismerni és alkalmazni kell a mai keresztények beszédmódját, magatartását, és ezt az ismeretet hasznosítva egészen új módon kell kifejezni Isten Igéjét. Tehát előtanulmányainkat éppen úgy kell használnunk, mint a képzelő erőt, és emellett természetesen a mai élet ismerete is jó alapja a homiliának. Fülöp Béla 125
