Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Cselényi István Gábor: A hit alapelemeinek átadása a családban
a családlátogatások, amelyeken nem programszerűen, hanem mindig az adott lehetőségekkel élve, észrevétlenül vethetünk fel nevelési, hitbeli kérdéseket. A szülő-nevelés legátfoqóbb módja a prédikáció. Mivel híveink legnagyobb százalékát szülők, nagyszülők alkotják, nyugodtan szentelhetjük nevelési kérdéseknek a vasárnapi beszédeket is. Hatásosabb, ha egész sorozatot szánunk rá. Még több eredmény várható, he lelki napok (pl. o karácsony, vagy húsvét előtti lelkigyakorlat), esetleg jegyes- vagy szülő- csoportok megbeszéléseinek témája a családon belüli keresztény nevelés — akár világi szakemberek bevonásával is. Biblia-órán is külön említést érdemel a családi szentírás- olvasás (kitűnő segítséget adnak ehhez az OMC biblikus füzetei). A megbeszéléseket könyvek kölcsönzésével tehetjük gyümölcsözőbbekké. Az egyházközségnek szociális szerepe is von a családok felé. Ha áttételesen is, de ennek a munkának is van nevelői ereje. Nemcsak a „Szent Antal persely" felállításában kellene azonban ennek megnyilvánulnia, hanem a családokra, főleg a sokgyermekesekre kiterjedő segítségben is (vö. o Szent Imre Plébánia Munkaközösségének beszámolóját a Teológia 1977/3. számában, 179. kk.), a rész-családoknak (pl, elváltak, özvegyen maradtak családja) felkarolásában. Legtöbb plébánián lenne helyiség gyermekek megőrzésére (pl. éppen az egész családokat megmozgató rendezvények vagy szülő-kurzusok alatt), sőt egyházközségi „pótmama’’-szolgálatot is lehetne kiépíteni, alkalmat lehetne teremteni rendszeres tanácsadásra, beszélgetési órákra. A karitász-csoport nemcsak a csoládok anyagi gondjain, de nevelési problémáin is sokat enyhíthet. Ami a szóbeli oktatás előtt van De vajon miről szóljunk, tartalmilag mit nyújthatunk — bármelyik jelzett lehetőséggel éljünk is (prédikáció, egyéni beszélgetés vogy a csoportos megbeszélés eszközével)? — Szóljunk először arról, ami a szóbeli munka (ti. a szülők „oktató" tevékenysége) előtt van. A vallásos nevelés ugyanis nem azzal kezdődik, hogy az anyuka vagy o nagymama elkezd beszélni „Jézuskáról” vagy „Istenkéről". A kereszténnyé válás az emberré válással együtt kezdődik (vö. Farkaslalvy Dénes: A hitoktatás moi irányai, Szolgálat 1971. dec. 25. o.). Legelső feladat olyan szeretetteljes légkör kialakítása a gyermek körül, amelyben hiteles lesz az Istenről mondott szó. A családi katekézis célja nem egyszerűen merő „jóneveltségre” való nevelés, hanem a közös felelősségre való rádöbbentés, a hit alapján együttes cselekvésre való rávezetés (vö. Csanád Béla: A tekintélyelvi lelkipásztorkodás válsága, Teológia 1974. jún. 78. kk.). Ez a légkör teszi fogékonnyá a felnövekvőket az evangélium nagykorúság elérésére. A még nem szavakkal, hanem interakció és magatartás útján történő nevelés köréhez tartozik az együttes játék, a gyermek örömében való osztozás is. Innen már csak egy lépés a liturgia „szent színjátéko” és Jézus felszabadító örömüzenete. Lelki munka a családon belüli konfliktusok feloldása, ami minden békére-nevelés csírája, s ide tartozik — a Püspöki Kar körlevelének szavával — az „emberi szinten" való nevelés. A hit előmunkálata mindez, hiszen Jézus emberségének befogadását segíti elő. Az agresszió (így az ütlegekkel való „nevelés" vagy a durva szavak is) viszont becsukódáshoz vezet, elzárja a gyermek elől a szeretet-közösséghez vezető utat. A hit előkészítése Eddig csak arról szóltunk, ami közvetve segítheti a hitre-nevelést. Érdemes azonban azokat a módszereket is sorra vennünk, amelyek már kifejezetten a hit kialakulását segíthetik elő a gyermekekben. A „tudat alatt” ható, említett tényezőkön (példa, szülő-kép stb.) túl belép a tudatos érzelmi motiválás: liturgikus élmények, rokonszenv felkeltése a hit, a pap iránt, Jézus iránt, áhítozás a titokzatos után, a csend átélése. A tudatos hitet segítheti a világban lévő rend, szépség észrevétetése, az „életnek van értelme” érzés felkeltése. Ehhez járul a munkára, az alkalmazkodásra, a lemondásra való nevelés, mint az akarat iskoláztatása, s végül — bár fontosságában első helyen — a kegyelmi ráhatás, amelyet főképp imádsággal készíthetünk elő (vö. részletesebben: Mosolygó Marcell: Milyen utat építsen a család a gyermekeknek a hit felé? Teológia 1979/2. 114. kk.). Ezeket az „utakat", módszereket három szóban foglalhatnánk össze: tudnivalók — tennivalók — imádság. (Némileg hasonlót, hitet, átélést, cselekvést követel a német nyelv- területen elterjedt hittankönyv, már címében is: Glauben-Leben-Handeln.) Érdemes meg- állnunk egy pillanatra a módszertani kérdésnél: melyik döntőbb a hit befogadásában: 119
