Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rezek Román: Elmélkedések a keresztút állomásaira (Teilhard de Chardin fordításaiból)
vódni a jól meghatározott végtelenben, átadni magamat a tűznek és a mindenen át- sugárzó Erőnek; tudatosan és szabadon semminek tartani magamat, — annál inkább, minél tudatosabbá válók; átadni magam egészen annak, ami teljesen kimeríthetetlen. Minél inkább emberré lesz az ember, annál inkább kénytelen érezni, hogy nem elég önmagának, s hogy szüksége van arra, hogy egyre határozottabban, kifinomultabban, mind nagyobb fénnyel imádjon valakit (Benne élünk). „Uram, segíts hitetlenségemen! Igen, Uram, jól tudod ezt Tenmagad Is, hiszen emberségeddel magadban hordtad aggodalmát... Mindaz, ami elszörnyít életünkben; minden, ami Téged is levert az Olajfák-negyén, alapjában véve csak színek vagy látszatok, ugyanegy Szentségnek anyaga" (Benne élünk). II. „Keresztjét hordozva kiment az ún. koponyahelyre" (Jn 19,17) A szenvedés értéke. — Isten akarata. A szenvedést először ellenfélnek tekintjük, hevesen küzdünk ellene, körömszakadtig, mert meg akarjuk szüntetni; s mégis ugyanakkor — ésszel és barátságosan fogadjuk, már ameny- nyire kiszakít önzésünkből és hibáinkat ellensúlyozva arra is képes, hogy egyéni központunkat Istenbe tegye át; . . .a szenvedés ekként magasztosul az egyetemes emberivé-válásnak és istenivé alakulásnak, végső fokon cselekvő elvévé. Igen, csúcspontján ilyennek mutatkozik az a csodálatos lelki energia, amely a Keresztből született (Mozgósított energiák). Uram, oly gyöngének érzem magam, hogy nem merem kérni Tőled: hadd részesüljek ebből a boldogságból. De . . . boldogok közülünk azok, akik a Teremtés és a Megváltás mostani döntő napjaiban ki vannak választva erre a fenséges tettre: egyesülni mindhalálig Krisztussal! (A Pap. — Benne élünk) A keresztény ember számára, roppant fontos az, hogy az Isten akaratának való alávetettséget aktív formában, az egyedül ortodox módon értelmezze és élje. Hogy a vallása szerint éljen, nem kell futnia a rosszal-szembeszállás kötelessége elől. Amíg tehát lehetséges az ellenállás, addig ő, a keresztény, az Ég fia, — akárcsak a világ legföldibb gyermeke, — nyakason szembeszáll mindazzal, ami eltávolításra, vagy elpusztításra való. Aztán hadd jöjjön számára is a személyes vereség, amelynek elkerülését egyetlen ember sem remélheti (Benne élünk). Ha túlságosan szereted magadat, olyan vagy, mint a magára zárult molekula, amely nem szívesen köt új kapcsolatot. Nagyobb nyíltságot és több hajlékonyságot vár tőled Isten. Hogy Beléje juss, szabadabbnak kell lenned. Mondj hát le önzésedről és ne vonakodj a szenvedéstől. Vállald a fájdalmat. Lelkem, vedd válladra keresztedet! (A Misztikus Miliő). Mindent megpróbálni Krisztusért! — Mindent remélni Krisztusért! — Ez az igazi keresztény magatartás (Benne élünk). III. Különböző időkből származó hagyományok szerint az Űr a Praetoriumtól a Golgotáig háromszor esik el. Ismét talpra állni Semrgi sem öl föltétlenül; de minden az isteni kéz áldott érintése. Isten akaratának jóságos befolyása lehet életünkre. Akármennyire el is rontották helyzetünket hibáink, vagy bármily reménytelenné tették is a körülmények, bármikor ismét talpra állhatunk, „helyreállíthatjuk" magunk körül a világot és újra kezdhetünk boldogító módon élni. Aki szereti Istent, annak minden a javára válik (Benne élünk). Erőim mértéke szerint. . . ezentúl első akarok lenni annak tudatosításában, hogy a világ mit szeret, mit keres és mitől szenved; első akarok lenni a keresők közt, a szeretni akarók közt, a szenvedőkkel; elsőként akarok kitárulni és föláldozni magamat, a világ minden szolgájánál kitárultabban akarok emberi lenni és mindegyiknél nemesebben földi (A Pap. — Benne élünk). 6
