Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kerekes Károly: Kreatív katekézis szekularizált világunkban
korlati alkalmazását a biblikus katekézis keretében, bibliai példán kíséreljük meg bemutatni.15 Mégpedig ennek a sajátos karakter-jegynek, a kreativitásnak három ágacskáján szedhető termésből adunk ízelítőt: egy adott szentírási szakasznak a) közvetlen alkalmazását, b) átalakított szövegű behelyettesítését, c) öntevékeny képzeletbeli folytatását. Vegyük például az IRGALMAS SZAMARITÁNUSRÓL szóló közismert jézusi példabeszédet.10 Ez a műfajilag és lélektanilag tökéletesen felépített „parabola” a Szentírásban Jézusnak a tanítványok örvendező visszatérésekor mondott hálaimája után, és a Miatyánkot bevezető Mária és Márta történet előtt, középütt helyezkedik el, mintegy a szeretet legfőbb gyakorlati mértékeként.17- a) Közvetlen alkalmazás. — Ha beteggel találkozom, segítek rajta, ahogy tudok. Nekem is szól Jézusnak a példabeszéd végén „csattanó” szava: „Menj és tégy te is hasonlóképpen!” Ez a legközvetlenebb alkalmazás, amit a kereszténység kezdettől fogva képvisel mind elméletben, mind gyakorlatban. Az elmélet és a gyakorlat mai katekézisünkben úgy épül tovább (bibliai példánkon), hogy katekézisi foglalkozásunkon azt is felmérjük: Kik és hogyan megközelíthető betegek házunkban, háztömbünkben, utcánkban, falunkban (kórházban. Szoc. Otthonban) stb. Azután: Melyikünk mikor, hogyan és kihez tud elmenni segíteni (takarítani, etetni, esetleg szórakoztatni olvasással, magnóval, dia-képekkel, vagy csak a beteg meghallgatásával). Mitől lesz .kreatív” ez a közvetlen alkalmazás? — Először is attól, hogy spontán belső indításon alapul. Mint ahogy spontán indul természetbe ojtott ösztöne szerint a méhecske a szemmel nem is látott mézet rejtő virágpor irányába. így indul a keresztény a beteg embertestvér felé. — Másodszor: nem az eredményre, hanem a folyamatra koncentrál. Világos, hogy egyszer s mindenkorra nem lehet ezt a kérdést „elintézni", A betegség és a nyomorúság a világ végéig megmarad. De az itt és most világosan menthetetlennek látszó esetet is (tehát a teljesen „eredménytelen" munkát is) olyan odaadással végzem, mint, amelyről előre tudom, hogy már ma „biztos sikert hoz számomra! — Harmadszor: a katekéta nem fél a problémák felvetésétől, sőt örül neki! Nem tartja „fegyelmezetlen rendzavarának” azt, aki problémákat vet fel, más megoldási lehetőségek után érdeklődik, kísérletezni akar, a tekintélyi irányítással szemben megjegyzései vannak stb. Ez nem jelenti azt, hogy a kreatív kateKezisben nem élhetünk tekintélyi megoldásokkal is. De a tekintélyi szó egyrészt Isten szavában gyökerezzék, másrészt a kimondó személyében legyen morális fedezete a szónak!18 A közvetlen alkalmazás egész területét tekintve azt is mondhatnánk, hogy a kreatív katekézis a kinyilatkoztatott tanítás életté váltásában fájón tapasztalható cselekvésképtelenségünket és akarattalanságunkat van hivatva álmából felébreszteni, aktivizálni. — b) Szövegátalakítás, behelyettesítés. — A közvetlen alkalmazásnál részben könnyebb, de legalább olyan mértékben kockázatosabb is ez a munka: a szentírási szakaszoknak mintegy kosztümös átültetése egy egészen más miliőbe, pl. a mai Magyarország légkörébe. Megkeresve sorról sorra lehetőleg minden részletmozzanatnak a megfelelőjét is. S ha megtaláltuk, elkészítjük a Szentírásból kölcsönzött eseménysornak mindenestül „mai" forgató- könyvét. Úgyhogy akár misztériumjáték vagy egyéb műfajú kis jelenet formájában bármikor előadható is legyen. Ehhez azonban alaposan ismernünk és ismertetnünk kell a bibliai elbeszélés „Sitz im Leben"-jét, életbe ágyazottságát: helyét, idejét, nyelvét, szokásait, a mellékalakokat és a mellékeseményeket. De a szentírási elbeszélés eredeti hit-tartaimi és erkölcsi tanításán ne változtassunk. Szöveg átöltöztetésünk ugyanazokra a hit- és erkölcsbeli magatartásokra és döntésekre indítsa a ma buktatói között járó embert, mint az eredeti bibliai szöveg az akkorit! — A Jézus korabeli zsidók közül senki sem vitatta azt az elméleti igazságot, hogy szeretnünk kell felebarátunkat. A probléma gyakorlati döntés volt: „Ki az én felebarátom?” Jézus feszültséget teremtő, mondhatnánk provokatív tanítása lesz a parabola lényege: a legutáiatosabbnak tartott embertársad is egy veled! (Vö. A Lev 19,18-ban szereplő „Szeresd felebarátodat, hiszen ő te vagy!”) Ezt a tanítást kell hát „csattantania” az átöltöztetett szövegnek is: nem nézem személyét, segítek neki, mert szükségben van! „Megkönyörülök önmagámon," mint a középkori ispotályosok mondták. A szövegkialakításban szereplő személyeket úgy válasszuk meg, hogy senkit se sértsünk, de mindenkit „provokáljunk" a jóra. Pl. az első utas: éjszakai szolgálatból hazafelé tartó eü. dolgozó. A második: kora reggel munkába siető hivatalnok. A szamaritánus: lehet egy gyógypedagógiából végbizonyítvány nélkül kiöregedett „csökkent értékű” dolgozó is. így a felebaráti szeretet mai problémáit hitelesen feltáró beöltöztetés lehet belőle. A kárvallott ember minél inkább névtelen marad, ismeretlen foglalkozású, faj és nem nélküli, kor és vagyoni állapot nélküli, ónnál jobb. Éppen azért, hogy mindenki lehessen!10 Isten szeretete, melynek hiteles megtestesítője az evangéliumi felebaráti szeretet, nem személyválogató! (NB. Humort is vihetünk az átöltöztetésbe. Ez azonban a kreativitásnál is magasabb iskola, 210
