Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Roth, Gottfried: A keresztény család jövője a medicina pastoralis tükrében
lyek számos esetben okai a jelen családi boldogtalanságának. A szexualitást be kell építeni a személyiségbe, — ugyanúgy megkívánja az integrációt, mint az emberi élet más területei, mint a hivatás és a kreativitás. Épp a fejlődésben lévő fiatal igényli a házasság előtti erkölcsnek az önmegtartóztatásban megnyilvánuló módját. Ennek biológiai, lélektani és antropológiai alapjai vannak. Jóllehet az ember csak mint férfi és mint nő létezhet, s mindkettőnek el kell fogadnia nemiségét, hogy elkerülje a neurotikus önrombolás veszélyét, azt is hanasúlyoznunk kell, hogy az emberi személy teljes megvalósítása nincs a nemi aktus gyakorlásához kötve. A szexuális tevékenység nem azonos önmagunk nemiségének tudatos és főként kedélyvilágunkban megnyilvánuló vállalásával. Az önmagát megvalósítani kívánó fiatal nem szorul rá, hogy szexuális aktivitásban éljen — ellenkezőlea a teljes emberré érés, amely nem redukálható a nemi létmódra, mindenekelőtt a szexuális kapcsolattól való mentességet iqényli. Ez utóbbi érezhetően korlátozza a szabadságot, ezért szükséqes, hogy szabaddá váljon a felületes nemi kapcsolatoktól. A nemi élet során kialakuló feltételes reflexek, amelyek arra késztetik az embert, hogy önmagát szexuális objektumnak és ne személynek fogja fel, visszafordíthatatlan hatást gyakorolnak az emberre: csökkentik a későbbi döntés és választás szabadságát. A rendezetlen szexualitás megmarad gyermekded és töredékes formájában, vaay elburiánzik. A szexuális viselkedés eayre személytelenebb, a mindenkori Te az egyéni élvezet kielégítésének puszta tárgyává süllyed, mivel a kizárólag biológiai vezérlésű szexualitásban veszendőbe megv az emberi vonzalom célja, a személv. A házasság előtti megtartóztatás mellett szól a fiatal embernek lelki éretlenséqe is. Noha testileg érett, hiányzik belőle a teljesséaében meqélt nemiséghez szükséqes komolyság. Mivel nem szenved szükséget, élete nem veszélyeztetett, íav elegendő alkalma sem volt a próbatételekre, amelyeknek pozitív megoldása tapasztalatot ad a „kettesben való élet kalandja" számára, alkalmat arra, hoqy csakugyan felelősséggel legyenek a másikért és hűséaesek maradianak egymáshoz. Sőt, közös nehézséaeket sem kellett méa leküzdeniük. A biológiai érésnek méa nincs meg a hordozója, az általános emberi érettség. Sokminden van és hat még, ami ideiglenes, még nem eléggé kötelező és elkötelező érvényű. A nemi működés vágyának kielégítésével, a nemi szervek feszültségmentesítésével a fiatalok méa nem érték el az érettséget. Zavartan, tanácstalanul, rezianáltan állítanak be aztán az orvoshoz, hoqy csalódásukról panaszkodjanak és visszanyerjék lelki egyensúlyukat ........Nem az érettséq iele, n em is naqy művészet nemi kapcsolatot létesíteni. Az érettséq foka a lemondás képesséaé- ben mutatkozik meq” (Hild). A házasság előtti megtartóztatás az elkerülhetetlen lemondás begyakorlása. Az intim szféra számos lemondásra késztet: menstruáció, terhesség, fáradtság, betegség idején hogyan mondhatna le bárki is a nemi kapcsolatról, ha a lemondást nem gyakorolta. S milyen hálás dolog, ha valaki kieayensúlvozottan s nem rosszkedvűen ayako- rolja! A házasság előtti megtartóztatás nem azért szükséaes, hoav a nem házas embertől élményt vonjon meg. hanem azért, hogy jövendő boldogságát eaészében enqedje kibontakozni. Minden idő előtti kapcsolat zavarja az érés folyamatát. A férfi és a nő szerelme kötelék, s mint ilyen, szabadságkorlátozás a másikért, a másik ember iránti szerétéiből. Ebből következik a házasság előtti nemi kapcsolat fő ellenérve: vétek a szeretet ellen. A teljes nemi önátadás megköveteli a házassági kapcsolat biztonságát, értelme csak íqy lehet egész. S a nemiség jellege nem is csupán a kölcsönös, egymásnak nyújtott szerelmi qvönyörre utal, hanem a gyermekre is irányuló, családalapító. Az olyan szerelmi találkozásnak, amely elvsze- rűen kizárja a gyermeket, háttere az élvezetvágy, következésképpen énközpontú marad. A személy önátadását nem lehet csupán kipróbálni, azt csak véghezvinni lehet. Az ember krízisektől mentes útjának kezdete a személyes vonzalom: ebből kiindulva születik meg az adott esetben a döntés, hogy e szeretet, — felelősséggel és hűséggel —, egészen az intim szféra extázisáig megvalósuljon. Christa Meves kis „Házassáqi ábécé”-jében irja le saját lányának és jövendő vejének a következő intelmet: „Ne ragadjátok ki összefüggéséből a szexualitást, ne istenítsétek az élvezetet, ne értékeljétek túl az ágy művészetét, sose effajta szakértelmen mérjétek szerelmetek fokát. Ha életcéllá nevezitek ki a szexualitást, károssá lesz, rafinált újítások vágyává, rabsággá, ördögi körré, csömörré és undorrá fajul. A szexualitás a szerelem egyik kifejezésmódja, csodálatos tál, amelyben a szeretet halhatatlan tüze ég. Ha istenítitek a szexualitást, eláruljátok a szerelmet, amely előbb-utóbb végérvényesen elpusztul. S ha e paradicsomot elját- szottátok, nincs visszaút”. A szexuális nevelés kiindulási alapja a személyes vonzalom s nem az ettől különválasztott biológiai érettség. Ellenkező esetben a szublimálás fáradságos törekvésére van szükség, amely sokszor nem nélkülözi a manicheus színezetet. Ugyanígy a helytelenül értelmezett házassági spiritualitás is megfosztja melegétől és védettségétől a közös életet. Egy olyan korban, amelyben épp a kulcsszavak változtatják értelmüket, a szeretet fogalma számos értelmezésnek és félreértelmezésnek van kitéve, és csakugyan, gyakran egyolda85
