Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Csanád Béla: A keresztény család az üdvösség közössége
menziójú humanizmus. Mert nem elég elméleti síkon hangsúyozni, hogy ,,A szentségek az emberért vannak" (Sacramento sunt propter homines). At kell azt vinni minél konkrétabban az egyház gyakorlatába. Érvényes az a megállapítás is, hogy „Nem az ember van a jogért, hanem a jog az emberért"; teológiai horizonton természetesen Krisztus szellemében és az ő szándéka szerint. Ami pedig az egyház jelenlegi gyakorlatát és a teológusok, meg a lelkipásztorok útkeresését illeti, ebben kétségtelenül jelentkezhetnek bizonyos feszültségek és félreértések. A jövő felé tájékozódó, önmagunkra kritikailag is reflektáló teológus helyzete nem könnyű. Engedtessék meg neki, hogy építő szándéka mellett is olykor tévedhessen. Mert ez az ára annak, hogy az egyház az önmaga által elismert határok között tévedhetetlen maradjon. Jegyzetek: 1. Ld. 1971/2; 1972/3; 1974/1; 1975/1; 1978/3. — 2. A Hittani Kongregáció 1973-as monituma méltán figyelmeztet arra, hogy az egyház „jogi egyház" is. Ezt nem is vitatják. Inkább a kettő harmonikusabb egyensúlyát keresik a teológusok. — 3. Jog és Lélek, Szóig. 1975, 26. sz. 34. — 4. Gültigkeit u. Unauflöslichkeit der Ehe, Diakonia, 1970/5. ism.: Teol. 1971/2, 129. —• 5. Sipos: Kat. egyházjog, Pécs 1943. 3. A dogmatika itt együtt szerepel a germán joggal, amely viszont valóban „segéd"-tudomány. — 6. Teichtweier szorgalmazza e jogszabály mai értelmezését: vegyük érvénytelenítő akadálynak, ha a házasuló véletlenül tévedés áldozata lesz a partner személyét illetően, lényeges dologban (ld. Teol. 1972/3. 180.). — 7. Gründel: Die Zukunft der ehr. Ehe, München, 1979. 2. kd. 65. — 8. Ld. Teol. 1974/1. 41. — 8. Boda L.: Az értelmezés alapkérdései, Vigília, 1979/2. 88. — 10. Mk 10,6—9 és 19,4—6. — 11. Vass Gy.: Házasság: az evilági szerelem szentsége, Szóig. 1969/4. 42. — 12. Ld. Gründel i. m. 116. — 13. így pl. Ratzinger, Böckle és mások. Az újszövetségi utalások részletes exegetikai kifejtését Id. Ehe u. Ehescheidung, München, 1972. 16—23. — 14. A félelemmel emlegetett „zsilipnyitásról" csak ebben az esetben lehetne szó (ti. felbonthatósági törvény eseten). — 15. Jellemző ez a hegyi-beszéd radikális kijelentéseire, amelyek szinte kivétel nélkül „optimális követelmények". — 16. UR. 6. — 17. Az egyházjogra is vonatkozik tehát, amit az Ev. nuntiandi meghirdet: az időszerűség követelményeinek megfelelően tekintetbe kell venni korunk helyzetét (29.). — 18. Ld. Teol. 1975/1. 61. Egyébként ez volt már Schütz Antal véleménye is. — 19. Erről nagyon sok levél tanúskodik, melyet vívódó hívek írnak. Ehhez járul a legtöbb morálteológus és lelkipásztor véleménye, (mint votum). — 20. Ezekre az evangéliumi helyekre már Michel Legrain is utalt. — 21. Részletesebben erről ld. K. Hörmann: Kirche u. zweite Ehe, 1973. Tyrolia, 47—51. — 22. A-F. Le Bourgeois véleményét Id. Mérleg, 1977/2. 179. — 23. i. m. 57. — 24. Vő. 2. Vat. GS 48. és LG 11. — 25. Részletesebben Gründel i. m. 150. — 26. Az eukarisztia vételének lehetőségét különböző módon törekednek megalapozni a moralisták. K. Hermann pl. az „epikia" arisztotelészi fogalmával keresi a megoldást (a jelen kérdésben a törvényhozó eredeti jó szándékára következtethetünk, mely nem akarja, hogy a felbonthatatlanság legyőzhetetlen akadályt jelentsen a bűnbánat számára, amit a törvény betűje esetleg nem tesz lehetővé). I. m. 18. kk.; Fr. Böckle nézetét ld.: Ehe u. Ehescheidung 130. — 27. Vaskovics László tried szociológus professzor szerint: „Régen az emberek a házasságot állapotként fogadták el, amelyet csak kivételes esetben lehetett visszacsinálni ... az egyház tanaival összhangban .. . felbonthatatlan köteléknek tekintették. A mai emberek túlnyomó részének felfogása a házasságról egészen más.” (Válság vagy változás? Kát. Szemle, Róma, 1976/1. 17.) — 28. P. Delooz: A család a mi kultúrkörünkben; ism.: Mérleg, 1973/3. 267. — 29. Mérleg, 1977/2. 180—183. — 30. I. m. 151. — 31. A lelki- pásztor egyéni lelkiismereti ítéletének még tágabb lehetőségeket nyit Rahner véleménye, mely azonban a tényleges lelkipásztori eljárásmód egy jelentős statisztikai arányával van összhangban és nem előzi meg a gyakorlatot. Ld. Teol. 1978/3. 176. Csanád Béla A KERESZTÉNY CSALÁD AZ ÜDVÖSSÉG KÖZÖSSÉGE Néhány év óta a katolikus teológiában egyre gyakrabban találkozhatunk a „családi egyház", „házi egyház" kifejezésekkel, amelyek azt jelentik, hogy — a házasság szentsége által — a keresztény család „kis egyházzá" (ecclesiola) válik; lényegi hivatása az, hogy a család 78
