Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tarjányi Béla: A család a Bibliában
Természetes, hogy az ember saját családját, hozzátartozóit mindenkinél jobban szereti. Jézus mégis a ,,nagyobb szeretet” igényével lép fel: „Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám" (Mt 10,37—38). „Aki hozzám jön és nem szereti kevésbé5 saját apját anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit, nővéreit — sőt saját életét is — nem lehet az én tanítványom” (Lk 14,26). Jézus a legmélyebb emberi köteléknél is erősebb ragaszkodást, a legnagyobb testvéri, hitvesi, gyermeki szeretetnél is nagyobb szeretetet vár tanítványaitól. — Sőt, az embernek e I kell hagynia saját családját, hogy Jézus tanítványa lehessen (Mt 10,29—30). Ez az elhagyás nem okvetlenül fizikai értelemben veendő, hiszen maqa Jézus sem hagyta el anyját (még a kereszten is gondoskodott róla, Jn 19, 26—27), sőt Péter később is magával viszi „asszony-testvérét”, éppúgy, mint a többi apostol és az Gr testvérei is (1Kor 9,5). Az „elhagyás” nem fizikai távoliét, nem is cserbenhagyás, hanem az, hogy Jézust jobban szeretjük, mint saját családunkat, a hozzánk legközelebb állókat. Természetesen előfordulhat, hogy a csalód érdeke és Isten ügye összeütközésbe kerül. Ilyenkor az Istent kell választani, még akkor is. ha ezért „halálra adja a testvér a testvért, az apa a gyermekét, a gyermek pediq szülei ellen támad . .." (Mt 10—21—22). Elkerülhetetlen, hoov ez bekövetkezzék, Ezért Jézus eavenesen azt mondja: „Nem békét jöttem hozni, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert aoiával, a leányt anyjával . . . Az embernek tulajdon családja lesz az ellensége” (Mt 10,34—36). Ha törésre kerül a dolog, Jézus mellett kell dönteni. Nyilván azért, mert az Isten országa értékesebb mindennél, — és az ember ezzel használ legtöbbet családjának is. 2. Jézus valószínűleq azért beszélt annyit és olyan keményen a családdal való szembefordulásról, a család elhagyásáról, mert nyilvános működése ideién a családi kötöttségek inkább visszatartották tanítványait az ő követésétől, mint segítették. Találkozunk azonban az evangéliumokban olvan esetekkel is. ahol családi kapcsolat (eqy családtaa) révén jut el valaki Jézushoz. András hívja Pétert, Fülöp pediq Natanaelt (In 1.41—45). Lázár Mária kérésére gyógyul meq (Jn 11), Jairus leánya apja közbenjárása révén. Itt az apa hitében osztozik az egész család (Mk 5,35—43). — Bár a Jézussal való találkozás, a benne való hit envéni döntés eredménye, szerencsés esetben a rokonok és csalódtaaok közvetítők lehetnek. (av a családi kapcsolat szerepe pozitív, Isten országa épülését szolqália. — A nyilvános működés ideje méq inkább az „elhaqyás" időszaka, mint a tagiait Jézus felé segítő családok kora De később is, minden korban feladat marad az elhaavás abban az értelemben, hoqy Jézust (Istent) „jobban szeressük", és szükség esetén szeretteinknél is előbbre helyezzük. D) A család az apostolok korában A keresztény kor első évtizedeiben eqyre nagyobb tömeaek csatlakoznak a Krisztus-hivők közösségéhez. Köztük szép számmal vannak eaész családok is amint erről az úiszövetséqi iratok tanúskodnak. Jeruzsálemben a kenyeret családoknál (= ..házanként") törik meq ÍAoCsel 2,46). Meatér Kornéliusz családia (uo. 10.fej.). a börtönőr családja (16.31—34), Sztefanász (1Kor 16,15), Kriszpusz (ApCsel 18,8) és Oneziforusz családia (2Tim 1,16). a) A család egvséae. A házassáa felbonthatatlanságáról Pál apostol is beszél. Ezt a törvényt kifejezetten Jézusnak tulaidonítja: „nem én parancsolom, hanem az Űr” (IKor 7,10— 11). Tanítja, hoqv a törvény feltétlen, és mindkét felet eqyaránt hűségre kötelezi. Apostoli tekintélye alapján („én mondom, nem az Gr”) azonban tesz eav mealeoő és egyedülálló engedményt: a nem hivő fél elhaavhatja kereszténnyé lett házastársát (1Kor 7,15).6 „Ilven esetben a testvér vaqy nővér nincs lekötve" — mondja, vagyis szabaddá válik és újra házasodhat. — Pál méltatlannak tartaná ugyanis, ha a megtérés kegyelme a hózastársak között a békétlenség állandó forrása lenne. A megtérés szerinte természetesen fontosabb; így inkább a házasságot kell felbontani. b) A családtagok egymáshoz való viszonya. — A férfi és nő kapcsolatáról gyakran esik szó az apostoli levelekben. Ezen a téren azonban meglepő kettősséggel találkozunk. Jézus tanításához hasonlóan ezek a szövegek is lépten-nyomon tanúsítják azt az alapvető, elvi álláspontot, hogy a férfi és a nő teljesen egyenlő. A házasságban mindkét fél egyenlő jogokkal rendelkezik (1Kor 7,3—4), hivő asszony éppúgy megszenteli nem hivő házastársát, mint a hivő férj (uo. 7,14). „Sem férfi nincs asszony nélkül, sem asszony nincs férfi nélkül, mert bár az asszony a férfiből lett, a férfit az asszony szüli, így végül is minden Istentől van" (11,11—12). Krisztus mindenkit eggyé és egyenlővé tett: „Krisztust öltöttétek magatokra. Nincs többé zsidó vagy görög, ... férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban" (Gál 3,27—28). A teljes és lényegi egyenlőséget hirdető részletek mellett találkozunk azonban — főként 70
