Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tarjányi Béla: A család a Bibliában
telezők: nem kell a zarándoklatokon részt venniük, evés előtt imádkozniuk (asztali imádságnál „az asszonyok, még ha százan vannak is, nem számítanak," Berakót 45b), a Sémát sem kell mondaniuk, imaszíjuk természetesen szintén nincs. — A férfiak kifejezetten lenézik az asszonyokat,2 butának, varázslónak, babonásoknak tartják, akikben csak a testiség uralkodik és így a férfi tisztaságát, becsületességét veszélyeztetik. Az asszony oktalan („aki lányát a Törvényre tanítja, babonára oktatja”, Sota 3,4), hűtlen, megbízhatatlan. Életének egyedüli értelme az, hogy az apának fiúgyermekeket szül. Ha nincsenek gyermekei, eltaszítják, ha lányai vannak, átkozódnak: „Boldog, akinek gyermekei fiúk, jaj annak, akié lányok!" (bQid 82b). A férfi naponta hálát ad, hogy nem asszonynak született (még ma is!; Tos.Ber 7,18). A gyermekek az apa kizárólagos tulajdonát képezik. (Vő. Mt 18,25; az apa adósságáért a gyermekeket is eladják) A lánygyermek az apa szégyene, s ha felnő, vagyonát növelő „ingóság”. — A fiúgyermekeket az apa természetesen azzal a szeretettel veszi körül, amely megilleti nevének — és férfi-előjogainak — jövendő hordozóit. c) A család viszonya a környezethez — ugyancsak alaposan átrendeződött — külsőleg, de lényegében itt is megmaradt az apa (férfi) döntő szerepe. A törzsi hovatartozás sokat veszített jelentőségéből, bár szigorúan számon tartják, és bizonyos esetekben figyelembe is veszik (pl, népszámlálás). A törzsek szerinti tagozódásnak azonban már inkább csak elméleti és öntudati jelentősége van. A gyakorlatban a lakosság teljesen összekeveredett (vö. József Názáretben, Zabulon földjén). A család lakóhelyét és a környezettel való kapcsolatát az apa foglalkozása és vagyoni, társadalmi helyzete határozza meg. Ez minősíti a család minden tagját. így egyesek szemében Jézus mindig csak „az ács fia" marad (Mt 13,55). d) A család vallási életében is az apa szerepe a döntő. Ő mondja az asztali áldást, ő imádkozza a Sémát, ő zarándokol az ünnepekre. Bemutatja a húsvéti áldozatot (ha van elegendő férfi), tanulmányozza a Törvényt, részt vesz a zsinagógái istentiszteleten felolvas, magyarázza az írást. Fiát körülmetélve a szövetség népébe iktatja, megtanítja a Séma imádkozására, oktatja a vallási hagyományokra. Az apa vallási téren hozott döntéseit, elhatározásait családjának minden tagja követi. Asszony, gyermek egyéni állásfoglalása szóba sem jöhet. C) Jézus tanítása a családról Jézus az Isten uralmának örömhírét hirdette: a családról nem adott rendszeres tanítást. Élete és tanítása azonban sok olyan részletet tartalmaz, ahol szóval és tettel bírálja és helyesbíti a korabeli zsidóságnak a családról alkotott felfogását. Az alábbiakban megkíséreljük rendszerbe foglalni ezt a tanítást. a) A család összetétele. Jézus szerint a házasságkötés új és független családi közösség alapítását jelenti, ahol a nagyapának nincs többé elöntő szava, mint régen, a nagycsaládban („a térti elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik..." Mk 10,7). Az új család összetétele: apa, anya, gyerekek, ahol a csalad tagjai csak egymáshoz tartoznak („ragaszkodnak"), csak egymástól tuggenek. — Jézus szerint az anya (feleség) helyzete nem esetleges többé, nem bizonytalan. Nem lehet függvénye a férj önkényének. Ezért szembefordul a hagyományos (mózesi) felfogással, meiy lehetőséget ad a válásra és újraházaso- dásra. Tanítja, hogy a térj sohasem bocsájthatja el feleségét, hogy újra házasodjon (Mk 10,10—12; Lk ló,18). Mégpedig azért nem, mert a házasságkötés alkalmával maga Isten teszi eggye, „egy testte a házasfeleket, mint a teremtéskor Ádámot és Évát (Mt 19,4—5; Mk Iá,6—8). „Amit tehat Isten egybekötött, ember szét ne válassza!" (Mt 19,6; Mk 10,9) Itt azonban meg kell állnunk kissé, mert Máté evangéliuma szerint — Márkkal és Lukáccsal szemben — Jézus az asszony hűtlensége esetében megengedi a válást (Mt 5,31; 19,9). Máté szövegének megértéséhez tudnunk kell, hogy ő lényegében zsidó álláspontot képvisel. A zsidók ugyanis rendkívül büszkék voltak erre a (mózesi) válás-törvényre. Isten különleges kegyének, Izrael előjogának tartották.3 Csak azt vitatták, hogy mi az a „szégyenletes dolog" (MTörv 24,1), amely miatt a férj elküldheti teleseget. Sammaj rabbi iskolája szerint válásra csak a feleség hűtlensége (házasságtörése) adhat okot. Hillel viszont azt tanította, hogy elég az is, ha az asszony odaégeti vagy elsózza az ételt. Sőt később Aqioa rabbi szerint az is kimeríti a „szégyenletes dolog" fogalmát, ha a férj nála szebb nőt talál (üittin 9,10; Keth 7,6k; Sifre Deut 269 a 24,1-hez). — Amikor tehát Máté Jézus szavait így fogalmazza meg; „Aki elbocsájtja feleségét, ha csak nem paráznaság esetén, házasságot tör” (Mt 19,9; vö. 5,31) — tulajdonképpen megmarad a zsidó felfogásnál, csak éppen annak szigorúbb változatát (Sammáj) képviseli. Az ő megfogalmazásában végeredményben nem egészen logikus Jézus gondolatmenete. Szerinte ezeket mondja Jézus: 1. A házasfeleket Isten egyesítette, ezért nem lehet elválniuk (Mt 19,4—6); 2. Mózes a zsidók megátalkodott68
