Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Nyíri Tamás: Közösség és vallásosság
a közösségi mozgalom nem visszatérés a múlthoz, hanem teljesen új jelenség kezdete az emberi történelemben — amint A. Greeley véli —, akkor új vallási fejlődés szemtanúi vagyunk. Az emberek egyre növekvő számban keresik azokat a valiási perspektívákat, melyek elég erősek ahhoz, hogy felülkerekedjenek metafizikai magányukon, az újból jelentkező félelmeken s a lélek mélyéről feltörő megdöbbentő szenvedélyeken, melyeket nemritkán éppen az együvé tartozás szabadít fel. Az igazi közösségben ugyanis mérhetetlen lelki erők jutnak a felszínre, önmagukban semlegesek, pozitívak vagy negatívak, alkotnak vagy rombolnak. Mindenesetre ősi emberi ösztönök, melyeket rendszerint féken tartanak a társadalmi együttélés védekező mechanizmusai. Az egymás iránti nyíltság, lemondás a védekezésről s a másik távoltartásáról védtelenséget eredményez, a személy legmélyebb valóját, legbenső önmagát mezteleníti le. Ilyen körülmények között elszabadulnak a szeretet és gyűlölet fékevesztett-erői. Hogy a konkrét esetben a szeretet vagy a gyűlölet kerül-e felül, az jórészt attól függ, hogy a csoport tagjai alapvetően ugyanúgy vélekednek-e a valóság legmélyebb természetéről. A különféle csoportok életében tapasztalható feszültségek, kiábrándulások vagy -tragikus végkifejletek onnan erednek, hogy a tagoknak nincs egységes világlátásuk, vagy nem elég erős a valóság jóindulatáról alkotott meggyőződésük ahhoz, hogy legyűrje a döbbenetét és rémületet, amit nemegyszer a meghittség és bizalmasság vált ki. Többek között ez a magyarázata annak, hogy a közösségi mozgalom a vallásosság újraéledéséhez vezet, jobban mondva nem a régi vallásosság megújulásához, hanem valami vadonatúj jelenséq indulásához. Feltehetően oly korszak kezdetén élünk, melyben éppen a vallásos hit termőtalaján virágoznak ki új és minden eddiginél intenzívebb emberi kapcsolatok. A. Greeley figyelmeztet az új közösségi mozgalomban rejlő veszélyekre is. A meghittséget kereső ember nagymértékben sebezhetővé válik. Miközben megnyílik mások irányában, szerfölött elgyöngüi pszichikai ellenállóképessége velük szemben. Elképesztő naivitás volna azt gondolni, hogy a bizalom paradicsomában nem leskelődnek mérges kígyók az emberre. A bizalom nélkülözhetetlen, de nagyon sok ember van, akiben nem szabad megbíznunk. Ha valaki szíwel-lélekke! csatlakozik egy közösséghez, akkor kiszolgáltatja magát. A csoport nem ritkán egyszerűen „megsemmisíti” az egyént, s általában nem a legbecsületesebbek ússzák meg ezt, hanem, akiknek legvastagabb a bőrük. Minden valószínűség szerint nem a legagresszívabbak szenvednek súlyos lelki sérüléseket, hanem a kifinomult lelkületűek, a legérzékenyebbek. Egy zavart, de erőteljes egyéniség, ha ért a csoportdinamika törvényeihez, iszonyatos rombolást okozhat mások lelkében; az a csoport pedig, amelyhez több ilyen egyéniség tartozik, minden bizonnyal roppant veszélyes helyzeteket fog teremteni. A „szeretetközösségben” vagy „kiscsoportban” nagy a kockázata annak is, hogy valaki visszaesik a lelki fejlődés korábbi szintjére, miközben csoporttársai a szülőpótlék szerepét töltik be náia. Ilyen esetekben a csoport minden ereje rámehet az eredménytelen kísérletre, hogy kibogozzák az emberek közti kapcsolatok összekuszált szálait. De hiába, mert a csoport legtöbb tagjának — ha nem valamennyinek — valódi szándéka az, hogy rögződjenek az interperszonális megoldatlanságok. Ebben az esetben ugyanis nem „kell”, a csoporton kívüli De előfordulhat az is, hogy a kiscsoportokban jóval erőteljesebben működnek a meghittséggel szemben kifejlesztett védekező mechanizmusok, mint a megszokott emberek közötti kapcsolatokban. Az egyéni szabadság ideológiájának nevében és a pszichológiai perszo- világ gondjaival és feladataival foglalkozni. nalizmus szótárát használva könnyen létrejöhet hihetetlenül szűk látókörű, elnyomó és fanatikus zsarnokság. A csoport erős eavéniséqei elnyomják a avöngébbeket és uralkodnak rajtuk. Mindezt a nyíltsáq, az egymásért való élet és szabadság nevében, ami azért oly veszedelmes, mert szabadságnak álcázva, alattomban, korlátlan uralomra tör. Tekintettel ezekre a lappangó buktatókra, valószínűleg csak érett és lelkileq differenciált, fejlett, összetettebben szervezett egyéniségek alkalmasak kiscsoportok alkotására. A résztvevők többséqe azonban éppen azokból kerül ki, akikből hiányoznak ezek a tulajdonságok. Ügy látszik, hoqy már kifejlesztettük a szókészletet, mellyel beszélhetünk a közösségről és meqhittségről, de általánosan nem vaqyunk még a fejlődésnek azon a fokán, amely meg- kívántatik. Rendelkezésünkre állnak a fogalmak, de a képességek gyakran még hiányoznak. Ugyanakkor nem téveszthetjük szem elől, hogy amiről beszélni tud az ember, azt előbb vagy utóbb létre is hozza. Az egyház felelőssége Bizonyos körök a hivatalos egyházakat okolják az új közösségi mozgalomért, mondván, hogy olyasmit keresnek a kiscsoportokban a fiatalok, amit nem találnak meg a nagy egy5
