Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 1. szám - KÖRKÉP - Rezek Román: Huszonöt éve halt meg Teilhard de Chardin
KÖRKÉP Rezek Román Huszonöt éve halt meg TEILHARD DE CHARDIN (1881. május 1.—1955. április 10.) „Ha félig lehunyom szemem, szabadjára engedem tudatom kötelékeit, átadom magamat képzeletvilágomnak: régi fodrain, emlékein életre kel gyerekkorom sok-sok homályos utazása: ott állok a pályaudvarokon, kigyúlnak színes szemaforok, hogy elvarázsolt hajnalok felé röpítsenek rohanó nagy álom-vonatokat. Lelkemben lassacskán összekavarodnak a lövészárkok tüzes jelei, földrészeket átszelő hatalmas vonallá nőnek, amely messze, nagyon mesz- szire vinne: valahová, túl, túl már mindenen"... — így ír Teilhard az első világháború frontján, 1917 szeptemberében, amikor már kezdenek kialakulni lángelméjének nagy vonalai. Ki van előttünk? „Csak” költő? Nagy látnok? Vissza- és előretekintő nagy álmodozó? Vagy valaki, aki még ezeknél is több? Nézzünk most még messzebbre, mint az ő gyerekkori álmai: vissza, a bölcsőjéhez, és előre, arra az útra, amely nagyon messzire visz: valahová, túl, túl már mindenen ... A családfa első helyén egy Pierre Teilhard neve van: 1369 tóján, V. Károly idejében, a francia Cantal megyében jegyzősködött és intézte a földesurak, meg az egyszerű emberek közt felmerülő ügyes-bajos dolgokat. Fiai és unokái Dúc de Berryt szolgálták a XIV. század végén s a XV. század elején, amikor várromok jelzik a franciák és az angolok között folyó élethalálharcot. A XV. századtól kezdve a Teilhard-család több ágát kísérhetjük szemmel a történeti dokumentumok alapján: az egyiknek nemesi rang jut kitüntetésül, egy másik a király prokurátora, egy Pierre Teilhard nevű nagybirtokosnak pedig elég baja akad a francia forradalom idején. Számos katonatiszt volt a család tagjai között. Anyai ágon Voltaire vére is a család ereibe jutott, mert egyikük — 1738-ban — Voltaire nővérének második lányát vette feleségül. A Chardin név egyik nagyapjuktól került a csalód teljes nevébe: Pierre-Cirice Teilhard 1841-ben feleségül vette Victoire Baron de Chardin-t] ebből a házasságból született Emmanuel, a mi Péterünk apja. A Teilhard-család megőrizte — második névként — a Chardin nevet is. De persze a család elsődleges neve marad: Teilhard. (Tehát sose nevezzük Pétert „Chardin”-nek, hanem mindig csak Teilhard-nak). Amikor Péter magába merülve indult a jezsuita noviciátusba (1898), nemigen gondolt arra, hogy „hivatalosan is" 550 éves családi múlt áll mögötte. A Föld kozmikus és geológiai múltja fényt vetett számára az emberiség jövőjébe, de a családi múlt nem sokat érdekelte. Ezt mondogatta: „Az öreg hordókat ki kell üríteni"... Apja birtok-kezelői munkáját és archivista szorgalmát sem sokra értékelte. De apjának természettudományos (a görög értelemben vett: „fizikus") képességei már megragadták őt: végeredményben az édesapja nyitotta meg Péter számára azokat a határtalan távlatokat, amelyek felé elindult gyermeki képzeletvilága, intelligenciája, egész élete. Péter — a születés rendjében — negyedik volt Emmanuel Teilhard de Chardin és Adele de Dompierre d'Hornoy tizenegy gyermeke között. Sarcenat lett a családi fészkük, a délfranciaországi Puy-de-Dőme megyében, Clermont-Ferrand közelében. A család nemesi címere nem érdekelte Pétert, de ősi jelmondatuk már büszke örömmel töltötte el: „Igneus est illis vigor et caelestis origo": lángoló tűz az erejük, és égben születtek ... De ki sejthette Péter születésekor, 1881. május elsején, hogy egész életén át csak a Tüzet kutatja: „Imádkozzatok, hogy sose akarjak mást, mint csakis a Tüzet” — írja egyik 1925-ös levelében is. De hogy a tűz lángra lobbanjon, szikrának kellett ráesnie... „Ez a szikra pedig, amelynek révén a még csak félig-meddig személyivé vált .Világmindenségem’ szeretettől izzóvá válhatott s elérhette központosulását, kétségtelenül a keresztény misztikus áramlásból indult ki, anyámon keresztül világította meg és lobbantotta lángra gyermeklel kernet” — írja Az Anyag Szíve c. visszaemlékezésében, 1950-ben, öt évvel a halála előtt. Péter édesanyja: mélyen vallásos, szelíd, szerény, férjét és családját egész énjével szerető asszony, aki békés boldogságot áraszt maga körül. Mindennap eljárt a három kilométerre fekvő kis templom korai miséjére, de minden házimunkát kitűnően elvégzett. Szelíd hangjá31
