Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 1. szám - TÁVLATOK - Felelős liturgikus közösség
TÁVLATOK FELELŐS LITURGIKUS KÖZÖSSÉG Tizenöt évvel ezelőtt a „Szent zsinat azt a célt tűzte ki maga elé, hagy a krisztusi életet a hivők között napról napra elmélyítse, s hogy azokat az intézkedéseket, amelyek változásnak vannak alávetve, — korunk szükségleteihez jobban alkalmazza" (SC 1.). — „Napjainkban azonban egyre jobban azoknak az emberi és hivő életével kell foglalkoznunk, akik — főleg vasárnap —, egybegyűlnek a húsvéti misztérium ünneplésére. Keresni kell, mi az állandó vagy alkalmi liturgikus közösségek jövője és hogyan fejleszthető tovább a liturgia?" — írja Joseph Celineau párizsi liturgiaprofesszor könyvében (Demain la liturgie, Essai sur Involution des assemblées chrétiennes, Paris, 1976.). Mai feladatunk az, hogy összehangoljuk az evangélizálást, a katekézist, a szentségek és az istentisztelet liturgiáját a keresztények mindennapi életével. A liturgikus cselekményekben kell összefogni minden embert. Mielőtt az emberek részt tudnak venni a liturgiában, szükséges, hogy meghívást kapjanak a hithez és a megtéréshez ... Ezért hirdeti az egyház azoknak, akik nem hisznek, az üdvösség örömhírét (evangelizáció!) .. ., azok számára pedig, akik már hisznek — újra meg újra hirdetnie kell a hitet és a töredelmet (megtérés!) (vö. SC 7.9.). — „Az evangelizáció, a katekézis és a liturgia tehát szorosan összetartoznak, és ebben az egységben bontakozik tovább liturgikus életünk... Nehogy azonban a kultikus gyülekezet öncélú legyen, azért testvéri, emberi kom- munióvá, igazi szeretetközösséggé kell válnia. A résztvevőknek mindent meg kell tenniök, hogy o szentségi kegyelmekkel szolgálják egymást és minden embert" — írja Celineau. Karl Rahner ugyancsak hangsúlyozza, hogy a második Vatikáni zsinat ekléziológiájában talán a legidőszerűbb megállapítás: az egyház az üdvösség egyetemes szentsége, az Istennel történő egyesülésnek és az egész emberiség egységének jele és eszköze. „Az egyház az eukarisztia közössége! Megvan azonban a veszélye annak, — figyelmeztet Otto Hermann Pesch — hogy ilyenkor az egyházban csak azokra gondolunk, akik a .hitet már birtokolják’ és nem törődünk azokkal, akik .keresik a hitet’, — akár úgy, hogy távol vannak az Úr asztalától, akár úgy, hogy kívül élnek az egyházon (Eucharistie heute, Bibel und Kirche, 1974/4. 106.). Az emberiség evilági és végső üdve viszont attól függ, — folytatja ugyanezt a gondolatot Eugen Walter — hogy egyesül-e Istennel. Az emberiség annyira óhajtott békéje, egysége és végső felszabadulása az Istennel való egyesülésnek lesz az eredménye. A liturgiának — a liturgikus konstitúció szerint is — kettős értelme van: Isten dicsőítése és az ember üdve, megszentelése. Az utóbbival mintha kevesebbet foglalkoztunk volna! (Theologie und pastorale Praxis, Lebendige Seelsorge, 1974/5.) NYITOTT LITURGIKUS KÖZÖSSÉG. „Az ősegyházak ünneplései kisközösségekben kezdődtek; ezek azután nagy közösségekké váltak. Hogy az ünneplő egyház tagjai visszakapják az elveszített élményszerűséget, ma újból kisebb számú közösségekké kell válniok. ötszáznál többen már nem tudnak egységesen részesedni a liturgikus szertartásban" — hangsúlyozza £. Walter, a világi teológusok freiburgi vezetője. Különös figyelmet igényel a vasárnapi plébániai mise, mert ez legfőbb helye az állandó liturgikus közösség kialakításának és továbbfejlesztésének. A közösség közvetlen, családias légkörét a lelkipásztornak kell megteremtenie, úgy, hogy az egyházközség együttese valóban Krisztus testének egész közösségét képviselje. Az állandó közösségek kialakítására különösen alkalmasak az egyes családoknak, a gyermekeknek, a betegeknek, az öregeknek tartott eukarisztikus áldozatok, ke- resztségi, bűnbánati és egyéb liturgikus cselekmények, amelyek ilyen kisebb együttest azonos élményben tudnak összekapcsolni. Az említett „csoportliturgia" azonban nem maradhat elkülönült, hanem bele kell helyezkednie az egyház egész közösségébe. A helyi egyházak közösségének minden alkalommal fel kell tárulniuk az egyház világot átfogó lelkületére. Ne feledjék el, hogy „a liturgia minden személyes megszólítás mellett is, egyetemes, mert annak 27
