Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Meves, Christa: Az egészséges nemi nevelésről
— 3. Személyes hatásunk — a gyerek szabadságát, fejlődő önállóságát messzemenően tisztelve, fejlesztve — érvényesüljön. Ne az én akaratom miatt tegyen meg valamit, hanem jól essen neki, hogy ott vagyok; rám néz, tudja, hogy értem, és maga tudja kialakítani döntéseit. — 4. Irányításunkban is óvakodjunk az egyoldalú állásfoglalásoktól. Nem a séma, hanem a sokoldalú elemzés ad életszerű útmutatást. Sem a túlzott óvás, sem a túlzott kockáztatás nem jó: a kettő között meg kell keresni a konkrét esetben a mértéket. Óvni is, meg edzeni is kell. De ott nagyon vigyázzunk, ahol jóvátehetetlen károsodások következhetnek be. A LELKIPÁSZTOR SZEMÉLYI HELYZETE. A lelkipásztornak is van „pszichéje". A föladat nagysága, az elvi tisztázatlanságok és a gyakorlati nehézségek nyomasztóan hathatnak. — 1. A lelkipásztor „buktatói" lehetnek; a) a morálteológia még ma is kiforratlan, a tételek körvonalai bizonytalanok. — Viszont: az eszmények, keresztény értékeink ragyogók, tiszták, egyértelműek. Az órték-kozvetités terén a ma embere általában keresi az új utakat, és ebben az egyháznak van mondanivalója. Ebbe a lelkipásztor beleviheti sajátos értékeit, melyekről nem mondhat le, és nem is akar lemondani. — b) A fiatalok ne távolodjanak el tőlünk azért, mert a keresztény követelmények szigorúak. — Viszont: a kereszténységet van miért szeretni; a kemény, igaz utat a fiatal lélek értékeli és szereti, a hiteles kereszténység pedig a legigazibb életigazoló erő. — c) Ne csüggesszen el az sem, hogy sok esetben nincs módunk a felvázolt teljes nevelés biztosítására. „Aki megteszi, ami rajta áll ...” a többit Istenre bízhatja. — A gyengével, elesettel, kis befogadóképességűvel külön is kell foglalkoznunk. Ne törjük le a repedt nádat, ne oltsuk ki a füstölgő mécsbelet. — 2. A pap saját lelki életét — Jézussal egyesülve — úgy élje, hogy ez legyen a legfőbb ható eszköze. Ismerje a valóságot, az embereket, de Isten gondolatait is, és legyen tanúságtevője az evangéliumi életvitelnek. Tompa Nándor AZ EGÉSZSÉGES NEMI NEVELÉSRŐL Az egészséges nemi nevelés nem jelenti azt, hogy a gyermeket rászorítsuk a korai nemi tapasztalatokra. A gyakorlatban úgyis éppen elég alkalom van arra, hogy azokban a gyerekekben, akik felkészületlenül találkoznak a szexualitással, fiatal vagy felnőtt korukban szinte leküzdhetetlen szorongás keletkezzék. Ezeket vagy sikerül elfojtani, akkor fennáll az a veszély, hogy egész életük tele lesz be nem ismert hisztériával, — vagy egyéb pszichoszomatikus tünetekkel. Minthogy a szexualitás terén undor, borzadály, iszonyodás vagy elfojtás akkor keletkezik, ha a gyermekek túlzott mértékben vagy nem megfelelő időben kerültek szembe a szexualitással —, ezért jogos az a prognózis, hogy napjainkban egyre inkább számolnunk kell a fiataloknál hisztériás tünetek nagyfokú növekedésével ... Az ember érett nemiségének kibontakozása nem csupán a nemi érintkezésre, hanem sokkal többre készít fel: mindarra, ami a nemiségben sajátosan emberi, és ami messze meghaladja a csupán biológiai történést. Ez a többlet szembetűnően megmutatkozik az egyik sajátosan emberi jelenségben: a szeméremérzetben . .. Ma az embertől sokan el akarják vitatni, hogy szemérem- érzete eredeti adottság, és — mint mondják —, csupán mesterséges barrikád, tabu, amelyet a társadalmak a minaenkori érvényes no.mák sze.int önkényesen állftanaK fel. Ez az érvelés csak annyiban helyes, amennyiben tudjuk, hogy az emberek a társadalmakhoz kötött nemi tartalmakra is a szeméremmel válaszolnak. Mindezekben a folyamatokban azonban jelen van az az alapadottság, hogy a szeméremérzet valami olyan tökéletlenség felismerésének és tudatossá válásának reakciója, ami az embernek úgy tűnik, hogy őt önmaga, vagy mások előtt kisebbíti. Annak a lehetősége tehát, hogy szégyellni tudjuk magunkat, eleve adott emberi magatartásunkban. Az ember szeméremérzete ezért egyedfejlődése során akkor is jelentkezik, ha a nevelők tudatosan kerülik a szokásos tabukat. . . Sok szülő manapság azzal is megpróbálkozik, hogy meztelenül jár gyermeke előtt, csak azért, hoav a gyermek saját teste iránti elfogultságát leküzdje. Az első életévben, amíg a gyermekek kicsinyek, a remélt „paradicsomi természetesség” még elérhető, de az 5. és 6. évoen a gyermekek rendszerint maguk fordulnak szembe az ilyen szülői kívánságokkal. Kifejezetten meg is mondják, hogy ők fel akarnak öltözni, vagy a fürdőszobába vonulnak vissza. A gyermek ilyenkor kezd szemérmes lenni.
