Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 3. szám - KÖRKÉP - Görres, Albert: Lélektani észrevételek a szexuáletikáról
óta — nagyon ritka a kedvező növekedési légkör a családban, a nevelésben és a lelkiségben is ritkán alakul ki olyan atmoszféra, ami létrehozná a nemiség szerencsésen megküzdött kialakítását .. . A nemi etikáról szóló tanító írás nem lélektani tanulmány. De ha korunk illetékeseihez akar eljutni, nem szabad, hogy azt a gyanút keltse, mintha távol maradna a teológiát, a filozófiát, a lélektant és a társadalomtudományokat integráló katolikus antropológia legújabb fejleményeitől és eredményeitől. A katolikus antropológia alapítói közé - Newmantól kezdve - igen nagy teológusokat sorolhat... akik szerint a lelkiismereti szabadság nemcsak úgy egyszerűen van, hanem fárasztó „gyomláló" munkát kíván azért, hogy az erkölcsi törvények és a különleges parancsok kategorikus szükségszerűségébe és élelmességébe egyre növekvő belátást teremtsen. A lelkiismeret és a szabadság beteg és gyenge ott, ahol gyöngék az intellektuális gyökerek, vagy pedig a szellemi erők ökonomikusán csak egyes vezérigazságokra korlátozódnak és a többi igazságot nem is érintik ahhoz, hogy megvalósítsák a szabadságot. .. Nekem lélektanilag úgy tűnik, hogy a viszonylagos szexuálpesszimizmusnak túl egyszerűek az etikai elvárásai. Az a vélemény ugyanis, hogy Jézus Krisztus érzületéért végzett állandó fáradozás, a szükséges eszközök buzgó használata, a szentségek, imádság, elmélkedő behatolás Jézus gondolataiba és indítékaiba, az önmegtagadás naponta való gyakorlása, a felebarát figyelembe vétele bizonyára kifejleszti azt a készséget, hogy a nemi önmegtartóztatást a házasság előtt és a házasságon kívül teljes hűségben megtartsák, — és ugyanakkor nincs tekintettel a személyi érettség különbözőségeire, az ösztönstruktúra és az én erősségének különbözőségeire, sem a lelki egészség fokozataira stb. Számomra önmagában véve is kérdéses ez az elképzelés, és ugyanakkor kívül fekszik az egyház tanítóhivatal illetékességi körén. A lélekgyógyász nincs ugyan abban a helyzetben, hogy ezt a véleményt megcáfolja, mert a szabadságot és a szabadság csökkenését nem lehet lemérni. Mégis kézenfekvőbbnek tűnik számára az a magyarázat, hogy a nemiség terén oly sok embertársnál az enyhítő körülményeket és a csökkentett felelősséget kell elfogadni, — így például a betegesen labilis egyéniségeknél, vagy, akik különböző szenvedélyeknek élnek. Éppen úgy, ahogy egy okos lelki- pásztor oz alkoholizmusban vagy egyéb szenvedélyben élő kereszténynek nem ígérheti meg, hogy buzgóbb imádsággal és az összes kegyelmi eszközök alkalmazásával minden kóros túlzást bizton elkerülhet, viszont azt gyakran elegendőnek tartja, ha a nemiséggel szemben csak ezt a módszert ajánlja. A keresztény ígéretet kapott ugyan arra, hogy akarata ellenére semmi sem választhatja el Krisztus szeretetétől, de azt senki sem ígérte meg neki, hogy az objektív rosszat biztosan elkerüli. Mert hiszen ki tudhatja biztosan, hogy vallási alapdöntését nem az tesz-e helytelenné, hogy személyes ösztönadottságaival, élethelyzetével, sőt az objektív normák útmutatásával sem találja meg a helyes utat, — s ezért a számára pillanatnyilag lehetségesnek látszó szükségmegoldáshoz fordul? . . . Ha van olyan ember, akinek a szabadságbeli korlátoltsága a „minima moralia" megtartását is lehetetlenné teszi, akkor a római kongregáció valóban nem tudhatja, hogy milyen nagy ezeknek a részaránya az egyházi népességben. Azt a korlátozott elképzelést, hogy itt csak elenyésző kisebbségről van szó, teológiai érveléssel kellene biztosítani. És vajon lehet-e bizonyítani? Az utóbbi évtizedekben egyre inkább úgy tűnik, hogy sokféle ok miatt növekszik azoknak az embereknek száma, akik gyermekkorúban súlyos kedélybeli és érzelmi fejlődési zavarokban szenvedtek. Az ilyenek rendszerint nem képesek a világ mindennapos kínálatából a lelki létfenntartásukhoz szükséges táplálék létminimumát magukhoz venni. Ezért az örömet, a sikert, a szerelmet, a leküzdött szevedést is csak kudarcnak tudják felfogni. Az ilyen embereknek a nemi gyönyör és boldogság felfedezése is csak állandó és elviselhetetlennek látszó depressziós hiányállapotuk csillapításának tűnik ... Ez a széles körben terjedő beteges szituáció, amelyben a nemiség az életmentés látszatát ölti magára —, nagyon erősen különbözik a lelkileg egészséaes emberek szexuális kísértéseitől, egyszersmind pedig rendkívüli módon megnehezíti az etikai belátást és csökkenti a szabadságot is, amivel ezt a belátást követni tudják. A regionális szinódusok tanításai és számos európai püspöki konferencia nyilatkozatai tudatában vannak ezeknek az akadályoknak és már meg is tették a legszükségesebb erőfeszítést és gondoskodást, hogy differenciáltabb közösségi etikát alakítsanak ki, továbbá arra törekszenek, hogy a lehető legnagyobb tekintettel legyenek a hívek értelmi akadályainak leküzdésére. Ezek a szinódusok és főpásztori törekvések megkísérlik azt is, hogy az illetékesek tudatához olyan ajtókon jussanak be, amelyek még nyitva vannak. És ez a jó út. Mert igazán akarni csak az az ember tud, aki a hozzáméretezett értékeket a hivatalos hitvallásban nemcsak „formailag” (notional) veszi tudomásul, hanem valóságosan is beleegyezik azokba (real assent), és a hivatalos hitvallást be tudja testesíteni saját egzisztenciális állásfoglalásába, hitvallásába. 165
