Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 3. szám - TÁVLATOK - Cselényi István Gábor: Szempontok a szexuális neveléshez
átmérőjű s könnyen elpusztul, viszont mozgékony kis ostorral rendelkezik, aminek segítségével a sok közül valamelyik esetleg el tud jutni a petéig. Ezek a sajátosságok értetik meg a férfi és a nő nemiszerve és néhány más tulajdonsága közötti különbséget. Amikor a két szülő útjára indítja a magzat életét, ez a találkozás egymás iránti szeretetüket fejezi ki, ezért a Teremtő ezalatt nagy örömmel jutalmazza meg őket. Újabb kérdések is felvetődnek. A gyermekek tudnak házaságon kívül született gyermekről, ismernek gyermektelen házaspárokat is. Nem hallgathatjuk el az igazságot: a nemi egyesülés lehetséges nemcsak házasok között és nem mindig vezet megtermékenyülésre. Az igazi szeretet azonban az, ha a szerelmesek vállalják egymást egy életen át, és -- ha csak egy módjuk van rá — vállalnak gyermeket, aki szeretetük gyümölcse. Az életre szóló házastársi köteléket az egyház szentségnek tekinti. Már ebben a serdülés előtti korban is jelentkeznek más problémák, a felvilágosítás kérdésén túl: „apás-anyás-játék” vagy „doktorjáték", különböző szexuális mozdulatok. Mint a Strütling-házaspár írja, kár lenne, ha ezekből tragédiát csinálnánk, mert ezzel még jobban felhívnánk a gyerekek figyelmét, inkább „elterelő hadművelettel” kell élnünk. Szülők számára sokszor az is problémát jelent, mutatkozhatnak-e gyermekeik előtt ruhátlanul. Ha erre — igen ritkán, de természetszerűleg — minden figyelemfelkeltés nélkül sor kerül, számos nevelő szerint nem ítélhető el. A titkolózás esetleg épp az ellenkező eredményt szüli: felkelti a kisgyerek érdeklődését, kíváncsiságát. Ha aztán a gyermek nem szívesen fürdik már szülei előtt, ez serdülőkorának előjele, s ebből ugyanúgy nem szabad problémát csinálni (Sträfling, i. m. 191. o.). A forrongás évei Az élet első évtizedében végül is abban kezdi el a gyermek begyakorolni identitását - írja Hofmann, i. m. 12. o. —, hogyan viszonyul a szüleihez, testvéreihez. A 2. évtizedben (a teenager-korban) már az „idegen" fiúk-lányok: a másik nem megismerésére megy át a hangsúly. Jelentkeznek a serdülés jelei, a nemiség konkrét formában is megjelenik: lányoknál megindul a havi vérzés, a fiúk egy reggel magömlésre ébrednek. Ennek a korszaknak fő problémája az autoerotika: a serdülőnek önmaga felé forduló szexuális érdeklődése. Egyes pszichológusok „mai tudásunk szerint szükséges átmenetnek" tekintik az önkielégítést (Buda: i. m. 147. o.) a nemi szerep begyakorlására. Katolikus nevelők is hajlanak arra, lehet olyan eset, amikor feszültségoldó szerepe van (Sträfling: i. m, 133. o.). hlisaheth Bloch szerint (Jugend und Sexualität, Diakonia i. sz. 343. o.) sokszor a családi otthon ridegsége kergeti a serdülőket fokozott önkielégítésbe. Ez azonban nem változtat az elvi megítélésen: mint Gründel írja, az autoerotika társiatlan, nárcisztikus, szeretet-nélküli, különösen, ha „fixálódik": ha megreked benne a fiatal, megakadályozza a tulajdonképpeni (társi) szerelemre való eljutást. A pszichológusok is elismerik: aki ezen a szinten ragad, gyermeteg marad, sőt esetleg neurotikus lesz (vö. Buda: i. m. 202. o.). Van-e itt megoldás? — kérdik szülők, lelkipásztorok. A Strötling-házaspár szerint a gyóntatási gyakorlatban nem volna szabad szem elől téveszteni: nem az onánia „a” bűn, sőt nem a testiség benne a bűnös, hanem a mögötte rejtőző önközpontúság, - s ezért a megoldás: az önzésre indító „fogyasztói" beállítottságról való lemondás. Igenis, mernünk kel! a családban aszkézisre nevelni: nem érvényesülhet mindig az én akaratom, hanem el kell tudnom jutni mások érdekének figyelembevételéhez. Végső soron a főparancs, a szeretet jelent megoldást ezen a téren is. Ám a természetfölöttinek ebben az esetben is van számos természetes előfeltétele: a szervezetet próbáló sport, a túlzottan fehérjedús táplálkozás kerülése, aktív, főleg karitatív tevékenység keresése (Sträfling i. m. 133-134. o.). Mitévő legyen a szülő? — Megdöbbentő összefüggésre villant fényt e téren Andrew Greely: Ha a serdülő — szülei „erotikamentes", fagyos családi légköre alapján - azt szűri le: a szexualitás valamilyen elítélendő, rossz dolog, ebben a válságos korban nem fog hallgatni szüleire, de ha mindennapi tapasztalata, szülei viselkedése alapján, hogy a hűségben kivirágzó társas szerelem minden testi gyöngédség kiteljesedése, az túl fog emelkedni az „autikus szexen1' (i. m. 158. o.). Egymást egészíti ki tehát a fiatalok szexuális nevelése és a szülők kiteljesült vagy ki nem teljesült házasélete. Mint a Strötling-pár írja, a családon belüli szexuális nevelés végső summája: a társsá, „te"-vé nevelés, példával, jó szóval, megértéssel! a család (alá-fölé- rendelt struktúra helyett) társi viszonyoktól átjárt, kölcsönös szeretetre és szabadságra épülő közösségének megvalósításával. Hogy milyen célcsoportok adódnak a tizenévesek sorain belül? — Helyesen látja Peter Neysters (Einübung in Ehe und Familie c. írásában): A 12-16 éveseknél nem cél még, 157
