Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szántó Konrád: Szent Gellért és a magyarság
TANULMÁNYOK Szántó Konrád SZENT GELLÉRT ÉS A MAGYARSÁG Szent Benedek születésének ezerötszázadik évfordulóján az egyház figyelme nemcsak Szent Benedekre, hanem fiaira is ráterelődik, különösen azokra, akik a korai középkorban kialakuló új Európa népeit kereszténnyé tették és a kultúra, meg a civilizáció alapelemeivel megajándékozták. Ezek közül a nagy térítő, tanító és egyházszervező bencések közül számunkra, magyarok számára különösen az a Szent Gellért kedves, akinek, mivel a történészek születési évét 980-ra teszik, szintén jubileuma, születésének ezredik évfordulója van. Vajon Szent Gellért a korabeli hazánkban működő bencések közül különösen miben tűnt ki, és leginkább mit köszönhet neki a magyarság? Jubileumi megemlékezésünk erre próbál választ adni. Az egyik, talán legértékesebb ajándéka az, hogy önmagában és neveltjében. Szent Imre herceg személyében olyan erkölcsi eszményképet adott a magyarságnak, mely történelmének egén ezer év óta, mint az igaz emberség felé vezető csillag ragyog. — Bizonyos mértékben tőle kapta a magyarság műveltsége alapzatának legalsó rétegét. — Végül a magyar egyházi szervezet egyik fontos részének, a Csanádi egyházmegyének megszervezése is az ő műve volt. Szent Gellért a szent Szent Gellért lelkiségének alapvonásait részben a „Deliberatio supra hymnum trium puero- rum”, az „Elmélkedés a három ifjú himnuszáról" című főművében találhatjuk meg s továbbá az egyéniségét feltáró megnyilatkozások alapján,1 részben két legendájának, a kis és a nagy legendának azon adatai alapján, amely adatokról a legújabb forráskritikai elemzések kimutatták azok történelmi hitelességét.2 Szent Gellért jellemének legfőbb tulajdonságai: az Isten, Jézus Krisztus, annak egyháza és Szűz Anyja iránti lángoló szeretet, a halhatatlan lelkekért minden áldozatra kész jóság, az igazság melletti bátor kiállás és önmagának hősies fokban gyakorolt legyőzése. Ibrányi Ferenc, aki a Deliberatio-ban található utalások és fejtegetések alapján összeállította Szent Gellért teológiai rendszerét, kimutatta, hogy szentünk teológiájának egyik alapvető és központi részét Istenről szóló tanítása képezi.3 A szeniháromságos egy Isten és annak szüntelen imádása azonban nemcsak teológiájának, de egész életének is központja volt. Legnagyobb örömét abban találta, ha teljesen elmerülhetett Isten örök titkainak szemléletében. Kühár Flóris egyik tanulmányában megkapóan tárta föl Istent szüntelenül kereső, Vele misztikus élményekben egyesülő lelkivilágát.4 A szemlélődő imádság mellett legfőbb napi teendői közé tartozott a papi zsolozsma elvégzése, melyet mint püspök is, ha csak tehette, szerzeteseivel és székesegyháza papjaival közösen végzett.5 Szent Gellért Isten titkait szemlélve. Isten jóságának legfőbb bizonyítékát a második isteni Személy megtestesülésében és megváltói kereszthalálában látta. Ezért valahányszor Krisztusról és a megváltásról ír, mély kegyelmi átéléstől hevítve, mindig igen meleg és bensőséges hangot használ. Ez a melegség és meggyőződéstől áthatott bensőségesség fokozódik, amikor Jézus Krisztus titokzatos testéről, az egyházról szól.6 Nem akarja, de nem is tudja korlátok közé szorítani érzéseit, amelyek kifogyhatatlanul csordulnak ki szívéből. Az olvasó érzi, hogy így csak az az elhivatott, tüzes lelkű apostol írhat, aki Krisztus és egyháza iránti odaadásból mindenről, még az életéről is kész lemondani. Ugyanilyen rajongó szeretettel hódol írásában a Szűz Anya előtt, akit „páratlan”, „tisztaságos”, „mindig szűz" jelzőkkel illet. Nagyon valószínűnek látszik, hogy a Szent Szűz szeplőtelen fogantatásáról szóló tanítást is magáévá tette.7 Szűz Mária rendkívüli tiszteletét mutatja be a kis- és nagy legenda számos helye is.8 A két legendával összhangban szépen írja Karácsonyi: „A történeti igazság megsértése nélkül mondhatjuk, hogy Szent-Gellért tanította a magyar népet az Istenanyát annyira tisz131
