Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 2. szám - KÖRKÉP - Donáth László: Hogy otthon legyünk a világban
Mindenki legyen tekintettel a másik szükségleteire. Aki kevesebbre szorul, adjon hálát Istennek és ne szomorkodjék, akinek pedig többre van szüksége, alázza meg magát gyengeségéért és ne bizakodjék el, hogy könyörületességből többet kap. így mindenki békességben lesz. Különösen a zúgolódás bűnének nem szabad megnyilatkoznia. A betegekről kell mindenekelőtt és mindenek fölött gondoskodni. De másfelől a betegek is gondolják meg, hogy Isten dicsőségére szolgálnak nekik; és fölösleges kívánságaikkal ne szo- morítsák meg a nekik szolgáló testvéreket. De még így is türelemmel kell elviselni őket. Már az emberi természet is könyörületre hajlik az öregekkel és a gyermekekkel szemben. Mindig vegyék tekintetbe bennük a gyöngeséget. Legyenek jóságos figyelemmel irántuk. A gyermekek pedig nagykorukig (15 éves korukig) mindenki részéről gondos fegyelem és felügyelet alatt legyenek, de ez is okos mérséklettel történjék. Aki tehát a felserdültek ellen mer valamit tenni, vagy, aki a gyermekekkel szemben mértéktelen haragra lobban, azt büntessék meg, mivel írva van: „Amit nem akarsz magadnak, te se tedd másnak.” A fiatalabbak tehát az öregebbeket tiszteljék, az öregebbek a fiatalabbakat szeressék. Keresztény életbölcsesség Tisztelj minden embert. Amit nem akarsz magadnak, te se tedd másnak. Ne légy haragtartó. Csalárdságot ne ápolj szívedben. Szíved és szád mindig igazat mondjon. A rosszat rosszal ne viszonozd. Életed tetteire minden órában ügyelj. őrizd meg ajkadat a rossz és gonosz beszédtől. Ne szeresd a sok beszédet. Ne mondj hiábavaló vagy nevetést keltő szavakat. Senkit se gyűlölj. Ne legyen benned féltékenység. Haragosoddal még napszállta előtt békülj ki. Alázatosan, keveset és okosat szólj. Ne kívánd, hogy szentnek mondjanak, hanem légy azzá. Mindenben tarts mértéket. A szeretet gyakorlását el ne hagyd. , HOGY OTTHON LEGYÜNK A VILÁGBAN „Mr végre vagyunk a világon? Hogy valahol otthon legyünk benne" (Tamási Áron) — válaszolja Ábel a katekizmus kérdésére, kimondva az ember, minden kor embere csillapíthatatlan vágyát azok iránt, akiket megért, s akik megértik őt. Ez a kereső, s teremtő szándék valamiképp — öltsön bár különböző megvalósulási formát — minden hazai ifjúsági csoportra jellemző. Az aluljárók csövesei az aluljárókban teremtenek maguknak otthont, mivel ott és úgy találják meg azokat, akikkel egy nyelvet beszélnek. Az ifjúság egy másik része a diszkókban leli meg otthonát, s egyazon célú közösségét. Sokan családjukban találnak otthonra; míg mások a családi otthontalanságból menekülve új családot hoznak létre, ebben vágyván megvalósítani a talán soha át nem éltet. S van egy kisebbség, mely az egyházak különböző ifjúsági mikroközösségeiben akar otthon lenni: akiknek életvitelében, gondolkodásában meghatározó a Jézus-esemény, s egy konkrét gyülekezethez való tartozás. Hogyan segít nekik az egyház otthonra lelni e világban, — minden kiábrándító tény, s riasztó élmény ellenére — bátorítva őket jézusi lelkületű család létrehozására. VÁLTOZÁSOK. — Ma már mindenki számára közismertek azok a nézet-, s magatartásbeli változások, melyek a családdal kapcsolatban nálunk az utóbbi harminc évben végbementek. (E témában a íegújabb, átfogó jellegű mű Cseh-Szombathy László könyve. A szerző a legfontosabb kérdéseket a külföldi és a magyar családszociológiai irodalom kritikai elemzése alapján mutatja be. Családszociológiai problémák és módszerek, Gondolat 1979). Az idevá104
