Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Csanád Béla: A hitoktatás megújulásának háttere és célja
volt a keresztény nevelésnek. Talán éppen ennek a folyóiratnak oldalain nem kell részleteznem, mennyi tartalmi és módszertani újdonságot hozott a teológiai gondolkodás megújulása az egyház életében. Ez a teológiai megújulás állandó továbbképzést és önképzést követel a hitoktatóktól, mivel „az Ige szolgálata nem egyszerűen megismétlése a régi tanításnak, hanem annak hűséges újrafogalmazása (reprodukciója), alkalmazkodván az új problémákhoz és elmélyülve a tanítás megértésében.'''12 Az új problémákra a legérzékenyebben a teológusoknak kell reagálniok, hogy az egyszerű hivő ember elmélyültebben érthesse a tanítást. Kétségtelen, hogy a teológia fejlődése rengeteg vitát és átmeneti bizonytalanságokat is okoz egyesek számára. A hitoktatónak rendelkeznie kell a „szellemek megkülönböztetésének adományával”, hogy ne a tisztázatlan kérdéseket és csupán az érdekességeket vesse fel a hitoktatásban, hanem a biztos és építő eredményeket dolgozza be oktatási rendszerébe. Ezeket viszont ne hanyagolja el, ne jelentéktelenítse, mert a fejlődés elutasítása megbosszulja magát. Sok hitoktató megtapasztalta már azt a kellemetlen érzést, hogy tanítványai előbbre vannak, legalábbis a teológiai kérdés-feltevésben. Példaként fel lehet hozni a ma már biztosnak mondható biblikus teológiai eredményeket a szentírási exegézisben. A hittanuló ifjúság megérti, hogy „a Bibliával szemben fölvetett kritikus kérdéseink nem jelentik Isten vagy az Ige kritikáját, hanem kritikus megvizsgálását azoknak az elképzeléseknek és vélekedéseknek, amelyeket a bibliai szövegek első pillantásra gyakran kelteni szoktak... A nyelv- és kommunikáció tudomány újabb eredményeit tanulmányozva kiderül, hogy a szövegek egyedül véve, eredetük és az általuk megszólítottak kilétének figyelmen kívül hagyásával végső soron nem tekinthetők teljes értelemben Isten igéjének, hanem arra szolgálnak, hogy az igét hallhatóvá tegyék.”33 Világos, hogy a mai teológia eredményeit csak az életkori sajátosságoknak, „felvevő képességnek” figyelembe vételével használhatja a hitoktató, de ez a szabály már az általános, alapvető pedagógiai és didaktikai kérdésekhez tartozik. * * Teljességre és részletezésre nem törekedhettünk ebben a tanulmányban, de a legfontosabb szempontokra talán sikerült rávilágítanunk abban a témában, hogy mi a mai hitoktatási megújulás háttere. De mi a célja ennek a megújulásnak? Az, ami a hitoktatás célja: a keresztény életre nevelés. A hitet nem a hitoktató és nem a módszerek adják az embernek, hanem Isten. De a hit elfogadását előkészíteni és a hit szerinti életet elmélyíteni a mi feladatunk. Ér. miért nemcsak a tudás, hanem az élet elmélyítése a megújulás célja? „A kereszténységnek küldetése van és nem csak követi megbízatása. Az evangélium nem o keresztény hit tankönyve. Mint hira'dás egy eseményről értesít, amely megtörtént. Hogy küldetését, Isten országának megteremtését, betöltse és hogy isten magaközlésének történelmi hordozójaként a maga szerepét az emberek közt megvalósítsa, az egyháznak arra kell törekednie, hogy munkáját az egész emberiségre kiterjessze, és hívja, tanítsa őket, hirdesse és közölje magát velük. Amit közöl, az a saját valósága és léte, és nem egy eszlegyzetek: 1. Christus Dominus 44. — 2. Directorium Catechisticum Generale. S. Congr. pro Clericis, 1971. (Ford.: Diós István és Csörgi István. Kézirat.) 9. — 3. Evangelii nuntiandi 44. 4. DCG 9. — 5. Idézi G. M. Medica: Documento di base. (II rinnovamento della cathechesi.) Torino—Leumann, 1977. (ajánlás) — 6. GS 4. — 7. Vö. GS 4. — 8. GS 6. —1 9. DCG 99—104. — 10. DCG 102. — 11. Tomka Ferenc, Urbanizáció, vallás, egyház. Vigilia, 1978. febr. (43/2) 81. — 12. Evangelii nuntiandi. 58. — 13. Vö. Csanád Béla, A Krisztusközpontú nevelés. Teológia, 1978/4. — 14. DCG 2a. — 15. P. M. Zulehner, Helft den Menschen leben. Freiburg—Basel—Wien, 1978. 12. — 16. DCG 2b. —1 17. DCG 5. — 18. DCG 5. — 19. Idézi: Evangelii nuntiandi 41. —• 20. Vö. Dieter Emeis, Wegzeichen des Glaubens, Fr.— B.—Wien, 1972. 51. — 21. K. Jaspers, Psychologie der Weltanschauungen. Berlin, ^ÖO5. 76. — 22. Vö. Anselm Grün, Die Erlösungsbotschaft und der heutige Mensch. Theologisches Jahrbuch 1977/78. Leipzig, 1978. 197—227. — 23, Oktatási Minisztérium: Az általános iskolai nevelés és oktatás terve. I. Budapest. 1978. 15. —- 24. Joseph Ratzinger, Glaube und Zukunft. München, 1970. 35. — 25. Joseph Ratzinger, A keresztény hit. (Einführung in 72
