Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 2. szám
„Az evangéliumot hirdetni korunkban nemcsak a keresztény világ számára fontos, de az egész emberiség javát is szolgálja". VI. Pál: „Evangelii nuntiandi”. leien számunk bevezetőjéül aligha találhatnánk megfelelőbb és egyben a legilletékesebb helyről közzétett gondolatokat, mint Istenben boldogult VI. Pál pápa „Evangelii nuntianai" kezdetű apostoli buzdításának néhány szakaszát. Szívesen tennénk közzé az 1974-es Püspöki Szinódus anyagát összefoglaló pápai megnyilatkozás egész szövegét, erre azonban helyszűke miatt nincs lehetőségünk. (Magyar fordításban megjelent a Szent István Társulat kiadásában „A II. Vatikáni zsinat tanítása" c. kötetben, 7975. 511—546.) A következőkben kiemelt néhány idézet — úgy véljük — elégséges ahhoz, hogy mindjárt elöljáróban feltárjuk: milyen feladatnak, célkitűzésnek akartunk eleget tenni, amikor az evangetizá- ció és katekézis korszerű elmélyítésének az egyház szándéka szerinti tanúságtevő lelkü/etet kívántuk helyi egyházunkban erősíteni. „Evangelizálni: az egyház számára ez a szó annyit jelent, hogy vigye el a Jó Hírt az emberiség minden csoportjához, és az evangélium belső erejével alakítsa át az embereket, így valósul meg maga az új emberiség: 'lásd, újjáteremtek mindent' (Jel 21,5). Új emberiség természetesen csak akkor alakulhat ki, ha előbb maguk az egyes emberek újulnak meg, a keresztségben újjászületve és az evangélium szerinti életben. Az evangelizálás célja: hogy létrehozza ezt a belső átalakulást. Azt is lehetne tehát mondani, hogy akkor beszélünk evangelizálásról, amikor az egyház az általa hirdetett isteni üzenetnek erejével megtéríteni igyekszik az egyes embereket és az emberi közösségeket; és megújítani törekszik mindent, ami az emberhez tartozik: munkáját, életét, közvetlen környezetét." (18. szakasz) Az evangelizálás útjairól többek között ezeket olvashatjuk: „Hangsúlyozni kívánjuk, hogy az egyház szemében a legelső evangelizációs eszköz híveinek őszintén keresztény élete, szoros egységben Istennel, akire őszintén ráhagyatkoznak, —- továbbá másokat szolgáló, áldozatos magatartásuk. . . . Szent Péter szépen fejezi ki ezt, amikor azt írja, hogy a keresztények tiszta és szép élete ,szavak nélkül is megnyeri azokat, akik nem hisznek az igének' (vö. 1 Pt 3,1). Az egyház elsősorban magatartásával, saját életével evangelizálja a világot: tanúságtételével, amikor hűséges az Úr Jézushoz, a szegénység, a lemondás szelleméhez, független a világ hatalmasságaitól. Egyszóval: életszentségével." MD Az evangelizálás eszközeiről szólva szintén kiemelünk néhány szakaszt: ,,Hangsúlyozni kell az igehirdetés fontosságát . . . Nélkülözhetetlen az evangéliumi üzenet szavakkal történő tolmácsolása. Annak ellenére, hogy a mai ember torkig van már a szavakkal, unja a beszédek hallgatását, sőt ami még rosszabb: immunizálva van már a szavak ellen ... De ennek ellenére ... ne becsüljük le az élő szó erejét, ne veszítsük el belé vetett bizalmunkat! A beszéd mindig időszerű lesz, különösképp akkor, ha Isten erejét hirdeti (vö. 1Kor 2,1—5)." (42) „Különösen alkalmas eszköze az evangelizá/ásnak a zsinat által megújított liturgián belül az i g e I i t u r g i a, a homilia. ... A hívek igen sokat várnak a prédikációtól és sokat tanulnak belőle, feltéve, hogy egyszerű, világos, közvetlen, életszerű, az evangéliumon alapul, hűséges az egyházi tanítóhivatalhoz, józan apostoli buzgóság fűti" (43). „Az evangelizálás el nem hanyagolható része a hitoktatás. A rendszeres ka t e kézi s b öl tanulják meg a gyermekek és ifjak a legfőbb igazságokat. . .. Nyilvánvaló, hogy a katekézis igazi célja nem egyszerűen tudás közvetítése, hanem a keresztényi életre rávezetés. 65
