Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 1. szám - KÖRKÉP - Paleta Éva: Mit írsz te ott Tamás?
MIT ÍRSZ TE OTT, TAMÁS? A törökök előrenyomulásával Magyarország Európa érdeklődésének a középpontjába kerül. Az előrenyomulás föltartóztathatatlannak tűnik, s nagy félelemmel tölti el a nyugati keresztény államokat is. Európa nem készült fel a török fogadására. A pápák, II. Gyula és X. Leó egyesült kereszteshadjáratot javasolnak a törökök ellen. — Luther korábbi műveiben viszont az áll, hogy a törökök Isten ostorai, amellyel a vétkes Európát akarja büntetni. Ezért egyenesen Isten akarata ellen lenne egy ilyen keresztesháború. 1521. aug. 29-én Nagy Szulejmán szultán beveszi Nándorfehérvárt, 1522. januárjában 5 hónapos ostrom után elesik Rhodos szigete. Az angliai pápai nuncius közli Vili. Henrikkel: „Rhodos és Nándorfehérvár voltak a kereszténység „külső bástyái”, s elestükkel egész Magyarország, Szicília és Olaszország nyílttá válik a támadásokkal szemben”. — Valójában úgy értette, hogy „a többi keresztény ország és maga Anglia is a legnagyobb veszélyben van".1 — 1526-ban látszott, — jóslata beválik. Szulejmán elözönli Magyarországot és a mohácsi csatában 1526. aug. 28-án legyőzi II. Lajos királyt, s elfoglalja Budát. A fal leomlik s Európa kitárul a hitetlenek előtt. — Ebben az időben volt Morus 9 esztendőn keresztül a király szolgálatában. Tekintélye volt a külpolitikában, de elsősorban — bár nem hivatalosan — a király személyes titkára volt, s humanista tudós az angol udvarban. „A király élvezte társaságát és társalgását, szorosan maga mellett tartotta, s ha alkalom kínálkozott rá, élt szellemi adottságaival és tollával" (More Symposium, pp. 109—110.).2 A 900 állami iratból, melyeket 1526-ból megőriztek, több, mint 70 foglalkozik a törökkel és a magyarországi helyzettel. A legtöbb a pápa futára révén érkezett Angliába, Vili. Henriket tökéletesen informálva, hogy megnyerje segítségét a hitetlenek ellen. így Morusnak is volt alkalma tájékozódni.3 Egy aláírás nélküli közlemény („Nova Hungarica allata ex Pettovia die XX Septembris") jelenti a magyar erők vereségét Mohácsnál. A király a vereség után belefulladt a mocsárba, ahová a lova hurcolta. A megmenekült magyar urak semmiféle kísérletet sem tesznek a széthullott sereg összetoborzására, hanem jobban kegyetlenkednek, mint a törökök, elpusztítva és felégetve saját birtokaikat. — Nagy mészárlás áldozatai lettek püspökök, urak és főemberek.4 — Más írás szerint a törökök 3000 sajkával mentek a Dunán, magyar zsákmánynyal: többek közt rézharangokkal, különféle vastárgyakkal, 5000 fogollyal és zsidókkal megrakott hajókkal.5 Morust mélyen érintette a törökök megjelenése Európában és a magyarországi invázió. Chelsea-ben sétált a Temze partján vejével, Will Roperrel, a keresztény fejedelmek és a keresztény vallások közti egység utáni vágyáról beszélgetve vele. Jól tudta, hogy ha Európa békében összefogna, a kereszténységet nem zaklatná többé a török.5 Hogy valójában mennyit is foglalkozott a magyarokkal, és mennyit imádkozott értük, — főleg élete utolsó idejében a börtönben —, az születésének 500. évfordulóján vált köztudomásúvá. Reflektorfénybe került egész magán-, és közéleti tevékenysége, munkái, még imakönyve margójára írt jegyzetei, imái is, melyeket szénnel írt a börtönben, összes művei kiadásra kerülnek, a börtönben írt munkái „Tower works” címen. Ezek közül a legnevezetesebb s általános vélemény szerint a legjobb az A DIALOGUE OF COMFORT AGAINST TRIBULATION (Erősítő párbeszéd a megpróbáltatásban). — „Szerezte egy magyar latinul, és latinból franciára fordították, majd franciából angolra.” — Vajon miért ez a körülményes fogalmazás? — Morus ezzel is rejteni akarja műve keletkezésének körülményeit, művét „fordításként állítva be a fedőlapon" (Cs. Szabó László: Katolikus Szemle, Róma, 1978. 2. 113.). A dialógust azért helyezi a török veszedelem fenyegette Magyarországra, hogy ezáltal „ügyesen álcázza a problémákat” — írja John Fowler az 1573-as kiadás előszavában —, de emögött általában mindenféle testi és lelki üldöztetést és nehézséget ért: betegséget, gonosz elnyomókat, barát és ellenség okozta szenvedést, hitetleneket és törököket.7 E. E. Reynolds, kiváló Morus-kutató hangot ad annak az általános kritikai véleménynek, hogy „hiábavaló minden igyekezet, ami az 'A Dialogue of Comfort’ tartalmát summázni törekszik.”8 Morus bámulatos történeti pontossággal írja le a magyarországi helyzetet. L. Martz úgy véli, hogy Fowler talált a kulcsára a könyv szellemének és „stratégiájának". Morus saját sorsánál távolabb tekint, ügyét az emberiség ügyébe bonyolódva látja. De egyéni dolgait is álcázza benne: — Mit írsz te ott, Tamás? — teszi fel a börtönbe lépők képzeletbeli kérdését. — Könyvet azok vigasztalására, akik betegek, akiket az ördög megkísért, vagy akik Magyarországon élnek. — így a könyv minden gyanú fölött állt és valami módon kikerült a börtön cellájából.9 Változatos irodalmi eszközökkel törekszik eljutni Isten jelenlétének érzékeltetéséhez a maga életében is, s kifejezi a világi dolgoktól való elszakadás érzését, ami benne akkor volt kialakulóban. De ezt nem csupán magáért tette, hanem egy másik nemzedékért is, akik hasonló helyzetbe kerülhetnek. Hangvétele feltű44
