Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)

1979 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Szénási Sándor: A szentírásmagyarázat gyakorlata

Valóban: a Szentírás ugyan a könyvek Könyve, talán a világ legtöbbet olvasott könyve, mégis magyarázatra szorul. De miért? Először is: időben és térben tőlünk messzeeső körülmények között írták le emberi szerzői. Másodszor meg: olyan fölséges, nagy titkokat tartalmaz, s olyan nagyszerű igazságokat, hogy emiatt egyszeri olvasásra nem értheti meg az átlagos felkészültségű, mindennapi hivő ember. Tehát a Biblia magyarázatra szorul. De kik magyarázzák? Erre nézve jó itt idézni Malakiás próféta intelmét: „A pap ajkának kell a tudást őriznie, és az ő szájából várják a tanítást, mert a Seregek Urának követe” (Mai 2,7). És vegyük még hozzá a Siralmak könyvéből a következő verset: „A kisdedek kenyeret kérnek, de nincs aki megtörje nekik” (4,4).

Ránk vár tehát az a nagyszerű papi feladat — hiszen mi nemcsak tanárok vagyunk, hanem mindnyájan résztveszünk aktív módon a lelkipásztori munkában, így az igehirdetésben is —, hogy állandó elmélkedő szentírásolvasással és tanulással először saját egyéni kincsünkké tegyük a Szentírást, aztán pedig tárjuk fel értelmét a hívek számára, törjük meg az ige kenyerét a kicsinyek táplálására; adjunk Isten szavából választ azoknak, akik a mi ajkunkról várják a tanítást, hiszen Malakiás szavai szerint az Úr követei vagyunk. — A következőkben saját tapasztalataimból szeretnék felhozni néhányat.

1. Híveink igen igénylik Isten szavát. Mondhatom, úgy is: van bennük éhség és szomjúság Isten éltető igéjére. És erre mindig lehet számítani. Isten igéjének magyarázatát, kifejtését, alkalmazását tulajdonképpen nem únja meg soha a keresztény lélek.

2. Érdemes a szentírásmagyarázatnak egy kis ünnepélyes keretet adni. A Biblia-óra kb. 50 percig tart. De előtte mindig elénekeljük vagy a Jöjj, Szentlélek Úristen éneket, vagy a liturgikus időszaknak megfelelőt, aztán közösen elmondjuk a Miatyánkot. Befejezésül először az üdvözlégy Mária következik, majd áldást adok, és legvégül egy ének zárja le a programot, pl. Hallottuk, Isten, a Te szent igédet... Fontos tehát a keret is, — amint egy jó festményt se akaszthatunk fel a falra megfelelő keret nélkül, úgy itt is — tapasztalatom szerint — nélkülözhetetlen a keret.

3. A legfontosabb gyakorlati kérdés: egyáltalán mit olvassunk a Biblia 73 könyvéből?

—• a) Végig lehet magyarázni fejezetről-fejezetre egy-egy szentírási könyvet folyamatosan. Először persze az Újszövetségből, aztán az Ószövetségből is. Olyan könyvet érdemes így végig olvasni, amelyik fontos, vagy érdekes, illetve jól alkalmazható a hallgatók életére. Pl. jó elolvasni először a Márk-evangéliumot, az Apostolok Cselekedeteit, az első Korintusi levelet, János első levelét, majd a Genezis és Exodus minden fontosabb részét, a Rut könyvét, Sámuel 2 könyvét, Sirákot.

—• b) Másik olvasási lehetőség: szorosan kapcsolódni az egyházi évhez, a liturgikus időkhöz, s így válogatni meg az olvasás anyagát. Pl, novemberben már el lehet kezdeni az Izajás-könyvet, megfelelően válogatott részleteiben. Advent második felében és Karácsony táján, majd januárban az Mt és Lk evangéliumokból a gyermekség történetét. Nagyböjtben először Jeremiás könyvéből, aztán valamelyik evangéliumból a passiót. Húsvét után, egészen Pünkösdig a feltámadt Jézus megjelenéseiről szóló beszámolókat. Végül a pünkösdi eseményeket az ApCsel-ből.

— c) Témát keil választani, és ahhoz keresni ki a legfontosabb szentírási helyeket mindkét szövetségből. Pl. végig lehet venni a hét szentség bibliai helyeit. Vagy sorra vehetjük az Ószövetségből az összes messiási jövendölést, mindig rámutatva az újszövetségi beteljesedésre. Vagy kikeressük és végig magyarázzuk a Gondviselő Istenről szóló részeket. Vagy sorra vesszük a szenvedés problémájáról szóló fontosabb részleteket, jól elmagyarázva, s jól alkalmazva hallgatóink életére. — Tehát számos lehetőség adódik.

Egyet egészen konkrétan bemutatnék. Téma: A Szentirásból táplálkozó imaélet. Bevezetésként ehhez idézem a Római Katekizmus figyelmzetetését: Akik nagy áhítattal végzik imádságaikat, csodálatos módon megízlelik Isten jóságát és fölségét. Mármost ehhez az Isten jóságát és fölségét megízlelő, tehát már a misztikába hajló, élményszerű imádsághoz a következő, hét igen jellemző és fontos szentírási helyet vehetjük végig, jól kihangsúlyozva a magyarázatban, hogy ezek szellemében hogyan válhat igazi istenélménnyé imádkozásunk:

— 1. Benne élünk, mozgunk és vagyunk (ApCsel 17,28)

— 2. Aki az Úrhoz ragaszkodik, egy lélek Övele (1Kor 6,17)

—• 3. Boldogok a tisztaszívűek, ők meglátják az Istent (Mt 5,8)

—1 4. A Te világosságodban látunk világosságot (Zsolt 35,10)

—■ 5. A kedvesem az enyém, és én az övé vagyok (Én 8,6)

— 6. Már nem én élek, hanem Krisztus él bennem (Gál 2,20)

— 7. Nekem pedig jó az Úrhoz ragaszkodnom (Zsolt 72,28).

4. Még egy gyakorlati kérdés: honnan szerezzük be a magyarázathoz szükséges tudnivalókat; vagyis mit használhatunk forrásként? Teológiai tanárok előtt erről nem szükséges beszélni, szólnunk kell erről növendékeink előtt, vagy rekollekciók alkalmával lelkipásztor256