Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 4. szám - TÁVLATOK - Széll Margit: "Az Ige megtestesült" (Karácsonyi elmélkedés)
TÁVLATOK „AZ IGE MEGTESTESÜLT" (Karácsonyi elmélkedés) Mi keresztények, sohasem vagyunk annyira figyelmesek és egyetértők, mint karácsony ünnepén. Megbeszéljük, miként szépítsük otthonunkat, mit ajándékozzunk egymásnak, mi legyen az ünnepi lakománk. A gyermekek pásztorjátéka, a szentmise glóriája, az eukarisztia együttes ünneplése megteremti az öröm hangulatát. ,,Ó, te vidám, kegyelmet adó Szentidő, Karácsony! — mondja egy régi egyházi ének. Ám ezt az örömujjongást a megtestesülés előtt mélységes, szinte kozmikus csend előzte meg. Az első karácsony éjszakáján feltárult az örökkévaló Isten belső élete és egy megszülető Kisdedben kimondta könyörülő szeretete Igéjét az egész teremtés felé. A legszentebb Szót Tett követte: Isten belépett a világba! Ezt az eseményt többé már nem lehet meg nem történtté tenni. Az isteni Ige mindörökre így szólít meg minket: ,.Szeretlek, ember! Szeretlek, világ!" Sokak előtt valószínűtlen ez az isteni örömhír. Hogyan mondhatja ezt az az Isten, aki ismeri az ember minden bűnét, pusztító gonoszságát? Isten azonban még önmagunknál is jobban ismer minket, ezért vette magára a szolga alakját (vő. Fii 2,6), hogy közöttünk lakozzék és látható példát adjon nekünk. Az emberré lett isteni Szeretet örökre hirdeti a szövetséget: Isten és ember egy család lettünk Jézus Krisztusban. A karácsony éjszakáján szemtől szembe találkozunk a Megváltóval és szívünket megrendíti a gyönge Kisded alakja. — A karácsonyi csend imára, elmélkedésre késztet: szeretnénk valamit megsejteni a megtestesülés isteni titkából. A megtestesült Ige és az írott ige A SZENTIRÁS adja hírül a megtestesülés titkát. — Az Ó- és az Újszövetség együtt hordja magában a szóban és az írásban ránkhagyományozott igét. Az isteni Ige megtestesülése és megjelenése, (epifániája) a két szövetséget egybevonta és beteljesítette. A megtestesülés éjszakája az Ószövetség alkonya és az Újszövetség hajnala. A Názáreti Jézus a két szövetség megpecsételő drágaköve: „Lám, kiválasztott, becses szegletkövet rakok le Sionban. Aki hisz benne, nem vall szégyent!” — így utal Péter apostol a zsoltáros szavaival Jézus Krisztusra (1 Pt 2,6). — A Zsidóknak írt levélben pedig ezt olvassuk: „Azelőtt Isten a próféták útján . . . szólt őseinkhez, ebben a végső korban azonban Fia által szólt hozzánk" (Zsid 1,1 k). Orige- nész, Szent Ambrus, Ágoston tanításai, a katakombák és az ókeresztény bazilikák jelképei mind azt tanúsítják, hogy a „concordantia Veteris et Növi Testamenti” eggyé vált a megtestesült Igében. MILYEN BELSŐ ÖSSZEFÜGGÉS van — kérdezzük az Isten emberbe-testesült Igéje, valamint Jézus tanítása, és a kinyilatkoztatás írott igéje: a Szentírás között? — Lukács evangélista búcsúszavaival így fejezi be írását: „Ez az, amit mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak, amit Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban megjövendöltek rólam. Meg volt írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell és halottaiból feltámadnia. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni . . . minden népnek, fi tanúi vagytok ezeknek, — én pedig elküldöm rátok Atyám megígért ajándékát" (24,44— 49). — Ezekből a sorokból azt is megértjük, miért írta le éppen Lukács evangélista, könyve első fejezetében olyan részletesen Jézus születésének eseményeit és körülményeit. Történetileg akarta megvilágítani, hogy Isten könyörülő irgalma miként jelent meg a pogányok megvilágítására és dicsőségére népének, Izraelnek (vő, Lk 1 .f.). Az Újszövetség azt a megtestesült Igét hirdeti, aki öröktől fogva az Atyánál volt. Szent János, az Ige apostola, — aki Jézus közelében élt, jobban betekintett az isteni titokba —, ezt írja: Ami kezdettől lógva volt, amit hallottunk, amit saját szemünkkel láttunk (Jézusban), és kezünk tapintott, az élet Igéjét hirdetjük (1Jn 1,1). — Jánost evangéliuma prológusában a „világ kezdetének” látomása magával ragadja, ahogy azt a költő megírja: „És megfeszül a lénye, mint az íj / , Feszül némán a mélységek fölé, / Míg lényéből a szikla-szó kipattan. / 232
