Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Gál Ferenc: A Szentírás és a dogma kapcsolata
41 Az elmondottak után lássuk még, hogy a mai egzegézis hogyan látja az Ó- és Újszövetség eqymásrautaló mivoltát. Azokról a szövegekről szólunk itt, melyeket általában messiási Jövendöléseknek nevezünk. Ezek az ószövetségi részek közvetlen kapcsolatban állnak az Úiszö- vetséggel, és a végső időben megvalósuló üdvösségre, illetve annak szerzőjére a Messiás-ó mutatnak. Az ún. messiási helyek értelmezésénél azonban figyelembe kell venni azt a már említett tényt, hogy ezek az igék is egy adott történeti helyzetben hangzottak el. és nem lehet elvonatkoztatni értelmüket ettől a körülménytől. Helytelen lenne ezeket a szövegeket, mondatokat, kiragadni kontextusukból, és ezektől függetlenül egy-egy újszövetségi valóságra alkalmazva meghatározni eredeti jelentésüket. Nyilvánvaló ugyanis, hogy minden prófétai szózat, vagy bibliai tanítás, — szájon az akár büntetésről, akár üdvössénről —, szükségszerű összefüggésben áll korának történelmével, melyben elhangzott és kiváltó oka mindig eav adott konkrét esemény. De összefüggésben áll a kortársakkal is. akikhez elhana- zott a próféta szava, és akiknek választ akart adni a jelenüket vagy jövőjüket érintő éaető kérdésekre. Ezért elsődleges feladat annak megválaszolása, mit értettek a kortársak egv-eav prófétai tanításon. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy az ún. messiási jövendölésnek is van egy konkrét, történetileg adott értelme, mely válasz magára a próféciát kiváltó mozzanatra. Keresnünk kell tehát, hogy mit értettek a kortársak a hozzájuk intézett prófétai szózaton. Csak ennek feltárása után jutunk el a prófécia eszkatonra vonatkozó jelentésének megértéséhez. A jövendölések korhoz kötött tartalmának megismerése kétségtelen módosítja az ún. messiási érvekre vagy jövendölésekre vonatkozó hagyományos felfogásunkat. — A konkrét korhoz kötött valóságra irányuló értelem rámutat arra, hogy nem lehet és nem kell a beteliesedett újszövetségi valóság minden mozzanatát kiolvasni, vagv visszavetíteni eav-eav ószövetségi szövegbe, mintha akár a szerző (pl. próféta), akár a kortársak telies kénét kaptak volna az eljövendő eszkatologikus valóságról, melyet mi a beteljesedés fényében felismerünk. Ugyanígy megállapíthatjuk, hogy egy adott ószövetségi hely szóról-szóra való visszaalkalmazása egy újszövetségi eseményre ill. bibliai leírására nem helves. A beteljesedés Jézus Krisztusban messze felülmúlja mindazt, amit az Ószövetség az eljövendő valóságáról megsejtetett, s teljes értelmük az Újszövetségben tárul fel. A Dei Verbum 16 pontia az egész Ószövetséget új megvilágításba helyezi. Az elmondottak azonban nem csökkentik a jövendölések értékét. Történeti kontextusukba visszahelyezve és feltárva korabeli megértésüket, világosabbá válik a jövendölések eszkatonra irányuló tartalma is, az a tartalom, mely az Ószövetségben sohasem verifikálódott. Jegyzetek: 1. P. Grelot: Sens chrétien de l'Ancien Testament, Desclée 19623. — 2. Cl. Westermenn: Das Alte Testament und Jesus Christus, Calwer Víg. 19733. — 3. CI. Westermenn: Zur Auslegung des A. Ts in: Forschung am A. T. 9—67 (Gesammelte Studien II. Kaiser Vlg. 1975.) —• 4. R. Rendtorff: Hermeneutik des A. Ts (Gesammelte Studien) als Frage nach der Geschichte (Gesammelte Studien zum A. T. Kaiser Vlg) — 5. H. W. Wolf: Zur Hermeneutik des A. Ts (Gesammelte Studien zum A. T. Kaiser Vlg. 1973.) — 6. G. von Rad: Typologische Auslegung des A. Ts (Gesammelte Studien zum A. T. II. Kaiser Vlg. 1973) — 7. J. Daniélou: Les figures du Christ dans l'Ancien Testament, Beauchesne, 1949. — 8. 1. Daniélou: Etudes d'exégése judeo-chrétien (Les Testimonia), Beauchesne, 1966. — 9. Ch. H. Dodd: According to the Scriptures — 10. G. M. Grant: A Short History of the Interpretation of the Bible, New York 1963. Gál Ferenc A SZENTÍRÁS ÉS A DOGMA KAPCSOLATA A dogmának, a dogmatizmusnak a mai mindennapi nyelvben nincs jó hangzása. Már Kant úgy gondolta, hogy az ilyen tekintélyileg megfogalmazott tétel korlátot vet az ész kritikai tevékenysége elé. Az ész szabadságát csak akkor biztosíthatjuk, ha minden problémát előzetes, absztrakt elvek alapján oldunk meg. Nietzsche számára a dogma a múlt képviselője és kifejezője volt, s a haladás érdekében meg kell szabadulni tőle. Marx már fiatalkori írásaiban kifejezte, hogy a dogmák kritizálása előfeltétel a múlt világának kritizá- lásához, mert csak ezzel nyitunk utat az új társadalom örömhíréhez. Ók tehát nemcsak a vallási dogmákra gondolnak, hanem a múlt szellemi életének egész struktúrájára. Vallási téren a humanizmus óta mindig akadtak, akik a Szentírás egyszerű, tiszta örömhírét szembe akarták állítani az egyháznak állítólag a görög filozófia szellemétől áthatott dogmáival. 214
