Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)

1979 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tarjányi Béla: Az evangéliumok történeti hitelessége

és nem tudom, hová tették”. Jön a „kertész”, és rajta is Jézus holttestét keresi Magdolna: „Ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvigyem magammal ..(Jn 20.). Végül azért, mégis rádöbben, hogy a Feltámadott az, akivel beszél ... Ha ilyen nehéz volt Magdolnát meggyőzni az üres sír egyfajta értelmezéséről (= Jézus feltámadt), csoda-e, ha a vének tanácsa a másik magyarázatot fogadja el, mégpedig azt, hogy Jézust testét ellopták?

Látjuk tehát mennyire döntő a tények mellett a tények értelmezése. Az apostolok — Jézus tanítása fényében és a Szentlélek kegyelme folytán — úgy értelmezik az eseményeket, hogy Jézus Isten volt, megváltotta a világot, tanítása egyedülálló és üdvözítő. Nem csoda hát, ha elsőrangú feladatuknak tekintik, hogy Jézus életének eseményeivel kapcsolatban ezt a véleményt, ezt a meggyőződést, ezt a hitet terjesszék. Szerencsére előnyös helyzetben vannak: a tények mindenki előtt ismeretesek, az istenhit arra összpontosíthat, hogy az események keresztény értelmezését továbbadják, mely mindenkinek megváltoztathatja, megoldhatja életét, mint ahogyan őket is új emberekké tette.

Az első korszak igehirdetésének ez az egyetlen célja döntő módon rányomja bélyegét az igehirdetés lassanként kikristályosodó anyagára, a mai „evangéliumokra". Az apostolok nem Jézus élettörténetét igyekeznek részletesen és kimerítően ismertetni, hanem v á I o g a t n a k: keresik azokat az eseményeket Jézus életében, amelyek alkalmasak arra, hogy Jézus alakjának természetfölötti értelmezését alátámasszák. Nem életrajzot ismertetnek, hanem hitet ébresztenek. Ezért nem szólnak olyan eseményekről, amelyek a történészt érdeklik, a hit szempontjából viszont nincs jelentőségük. Márk evangéliuma is teljes, ha nem beszél Jézus hétköznapjairól, nem jegyez fel szórakoztató részleteket, anekdotákat, nem említi az időpontokat: Jézus születésének, halálának évéről; ha nem ír Jézus testi alkatáról, arcvonásairól. Ruházatáról, étkezéséről is csak akkor esik szó, ha annak valamilyen teológiai jelentősége van (pl. eszik a vámosokkal, utolsó vacsora). Szinte azt mondhatjuk: még véletlenül sem kerül az evangéliumokba semmilyen részlet, amelynek a hit szempontjából nincs jelentősége, mert az apostolok meggyőzni igyekeztek, nem pedig a történeti érdeklődést vagy a kíváncsiságot kielégíteni. (A szamaritánus asszony elszalad a faluba és ottfelejti a korsót a kútnál; erre sem véletlenül emlékszik János: feltűnt neki még akkor, hogy milyen hatást gyakoroltak az asz- szonyra Jézus szavai). Viszonylag részletes beszámolót egyedül Jézus utolsó napjairól olvashatunk. Ez érthető, hiszen itt szinte minden részletnek jelentősége van, és e napok története kezdettől fogva a hivő érdeklődés középpontjában állt.

A hit, a meggyőződés szempontjából érdekes anyagválogatás nemcsak az elbeszélt, felidézett események számában mutatkozik meg, hanem az egyes elbeszélések során az eseményekkel kapcsolatos részletekből is egyedül azokat a mozzanatokat említik, amelyek a hit szempontjából fontosak. A béna meggyógyítása pl. kezdődhetne így is: „Tibériusz császár 15. évében, Ab hónap 8-án történt. Jézus már négy napja Péter anyósának házában volt, Kafarnaumban, a Fazekasok utcájában, jobbra a harmadik házban . . .” Nem, ilyen részletek nem fontosak, a hagyomány nem őrzi meg ezeket a topográfiai és kronológiai adatokat, mert nincs jelentőségük. Mindössze azt tudjuk meg ,hogy nagy tömeg volt ott, hogy egy igen súlyos beteget hoztak, akit azután a tetőről bocsátottak le, és Jézus meggyógyította. A tömeg rendkívül elcsodálkozott: „Mindnyájan ámultak, dicsőítették Istent, és ezt mondogatták: Ilyet még nem láttunk soha” (Mk 2,1—12). — Egyetlen fölösleges részlet sincs, ami ne járulna hozzá valamiképpen a hit erősítéséhez, ne támasztaná alá azt a meggyőződést, hogy Jézus az Isten Fia.

A csodák felidézése során mindig kiemelkedő helyet kapnak azok a részletek, amelyek a betegség súlyosságára vonatkoznak, mert minél súlyosabb a betegség, amit Jézus meggyógyít, annál nyilvánvalóbb Jézus hatalma. így megtudjuk, hogy egy asszony ..12 év óta vér- folyásban szenvedett, és sokat kiállt az orvosoktól, de egy sem tudott rajta segíteni, és semmi javulás sem mutatkozott, inkább romlott az állapota” (Mk 5,25—26). Egy megszállottról: „Még lánccal sem tudták fogva tartani. Már sokszor megbilincselték és láncra verték, de széttépte a láncokat, összetörte a bilincseket. Senkinek sem sikerült megfékezni ..." (Mk 5,3—5). Itt, az utóbbi esetben az evangéliumi szöveg három egész verset, összesen 57 szót szentel arra, hogy a beteg siralmas állapotát ecsetelje. Minél súlyosabb a betegség, minél legyőzhetetlenebb a tisztátalan lélek, annál erősebb Jézus, aki kiűzi a gonosz szellemet. — Érdekes: Jézusról nem tudjuk meg, hogy hány éves, meddig működött, a betegekről viszont megtudjuk, hogy mennyi ideje betegek! A hit szempontjából Jézus életkora nem lényeges, a betegség súlyossága annál inkább.

Hasonló fontos részlet még az is, hogy milyen hatást váltott ki Jézus tette az emberekből. A leírás legtöbbször megemlíti, hogy nagy tömeg volt jelen, és Jézus beszéde vagy csodája láttán „magukon kívül voltak a csodálkozástól", „csodálkozva felkiáltottak". Ez is fontos emlék, hisz ha a jelenlevőkből ekkora hatást váltott ki az esemény, akkor most a történet hallatán a hallgatóságban is meg kell születnie ennek a csodálkozásnak, a csodálkozás következtében pedig a hitnek.

206