Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tarjányi Béla: Az evangéliumok történeti hitelessége
Az ellentmondások láttán teljesen világos, hogy két szembenálló állításból legalább az egyik nem felel meg a valóságnak. Ha pedig ilyenek találhatók az evangéliumokban, hogyan bízzunk meg bennük a többi állításokkal kapcsolatban? — Az eddigieket öntudatlan, jóhiszemű tévedéseknek tekinthetjük. Sok esetben azonban az is előfordul, hogy egyik-másik evangélista tudatosan állít mást, mint a másik szerző. Nagyon valószínű, hogy Máté is, Lukács is ismerte és felhasználta Márk szövegét. Márkból szinte mindent átvesznek, — sokszor szószerint, viszont lépten-nyomon kiegészítik azt, kihagyásokat és — ami a legmeglepőbb •— tudatos változtatásokat eszközölnek. Egy-két példa: a béna meggyógyítása történetében Lukácsnál a cserepeket szedik le a házról, holott az eredetiben (Mk) a ház vízszintes tetejét bontják ki. (Vö. Mk 2,1—12.) A tudatos változtatások nem csak az események részleteit érintik, hanem Jézus szavait is. így Márknál Jézus megengedi, hogy a tanítványok botot vigyenek magukkal, Máté szerint a botot is megtiltja (Mk 6,8 p). János Péter vallomását (6,67—71), valamint a béna meggyógyítását teljesen más körülmények közé helyezi, mint a másik három evangélista. A tudatos változtatások így kérdésessé tehetik az evangélisták szavahihetőségét. Annyit mindenesetre bizonyítanak, hogy elbeszéléseik közérthetősége és célja érdekében készek váloztatásokat eszközölni a tények rovására. Végül: egyes evangéliumi szövegek beható elemzése során arra a következtetésre kell jutnunk, hogy alkalmasint az is előfordul, hogy az evangélisták (vagy az előttük élő keresztény igehirdető hagyomány) bizonyos szövegeket konkrét emlékek híján teljes egészében maguk fogalmaznak meg (hangsúlyozzuk: teljesen Jézus működésének és tanításának szellemében). Mivel ez meglepőbb felfedezésnek látszik minden eddigihez képest, szükségesnek tartjuk, hogy néhány ilyen szöveget közelebbről is bemutassunk. Márk evangéliumában Jézus első igehirdetése így hangzik: „Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban" (1,15). Nem valószínű, hogy Jézus első beszéde így hangzott volna, sőt aligha mondott valaha is ilyen beszédet. Ez a két mondat összefoglalja Jézus egész igehirdetésének pontos tartalmát. Minden lényeges gondolat benne van. Márk az, aki az evangélium legelején röviden ösz- szefoglalja Jézus egész tanítását. Jézus megkísértésének története (Mk 1,12—13) kizárólag képekből, jelképekből áll: puszta, negyven nap, vadállatok társaságában (= visszatért a paradicsomi állapot), az angyalok táplálják (= mint az első embereket a bűnbeesés előtt). Az egész történet maga is kép, párhuzamosan ellentétes a bűnbeeséssel, az első szentírási próbatétel történettel, és tökéletesen kifejezi Jézus életének, magatartásának, egész művének lényegét: ami elveszett az ősszülők engedetlenségével, azt visszaszerezte Jézus hűségével, engedelmességével. —• Valószínűleg ide sorolhatjuk Jézus látomását a keresztség alkalmával is (Mk 1,10—11). Ez az ún. magyarázó látomás tökéletesen kifejezésre juttatja, megmagyarázza, hogy kicsoda Jézus, ki küldte őt és miért. — Lévi meghívása Márknál (2,13—14) semmi határozott adatot nem tartalmaz. Lévinek, a vámosnak a meghívását mindenki ugyanígy mondaná el, akinek valami fogalma van Jézusról és az apostolok meghívásáról: Lévi ül a vámnál, Jézus arra megy, hívja őt, az pedig követi. A meghívás történetét valószínűleg Márk fogalmazta meg, hogy megmagyarázza, hogyan került Jézus a vámosok ebédjére (erről szól a következő rész: 2,15—17). — A béna meggyógyításának történetébe (Mk 2,1—12) egy vitabeszéd illeszkedik be (6—10. vv.). A két rész között fennálló tartalmi feszültségek bizonyítják, hogy a vita nem tartozott eredetileg a történethez, valószínűleg nem is akkor zajlott le. Az evangélisták által megfogalmazott Jézus-szavakra talán a legjellemzőbbek Jézus beszédei, párbeszédei, ill. monológjai János evangéliumában. Az evangélium megírása idején senki sem emlékezhetett már szószerint arra, hogy mit beszélt Jézus Nikodémussal (30—50 évvel később: még maga Nikodémus sem!). Sokkal valószínűbb, hogy János önti formába — Jézus tanítása alapján. íme, néhányat felsoroltunk azok közül a 'problémák közül, melyek megnehezítik, hogy igaznak, hitelesnek fogadjuk el az evangéliumokat. Egymást érik a csodás dolgok, az egyes evangéliumok eltérő állításokat tartalmaznak, az evangélisták megváltoztatják a részleteket, egyes történeteket és beszédeket maguk fogalmaznak meg. Hogyan tarthatnánk hitelesnek, történetileg megbízható forrásnak a négy evangéliumot? — Azt hiszem, nem volna szerencsés megoldás, ha ezeket a problémákat letagadnánk, elhallgatnánk, úgy tennénk, mintha nem léteznének. Sőt úgy vélem, éppen ezek által segít bennünket Isten arra, hogy abban higgyünk, amiben hinnünk kell és ne abban, ami lényegtelen. Az evangéliumok történeti hitelességét vizsgálva figyelembe kell vennünk azt a világot, amelyhez az igehirdetés szól: Milyen alappal rendelkezik a hallgatóság, milyen ismeretek, felfogás birtokában hall Jézusról. Ebből a szempontból Jézus örömhíre három különböző csoporthoz érkezik el: először a hivő szemtanúkhoz, majd a hivő utókorhoz, végül a nem hivő utókorhoz. 204
