Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Paleta Éva: Kismamák, nagymamák
vagy betegek, öregek között dolgoznak. Felbecsülhetetlen volna, ha idős, vallásos testvéreink szamára, akik azelőtt napi áldozok voltak, a zsinat által lehetővé tett ordináriusi engedéllyel az Oltáriszentséget elvihetnék. örvendetes, hogy hazánkban is lehetőség nyílt a Hittudományi Akadémia Levelező Tagozatán nők magasszintű teológiai képzésére is. Egyes országokban püspöki megbízatással laikus celibátusban élő nők különféle egyházi szolgálatokat teljesítenek, főképp papot nem feltétlenül kívánó munkaterületeken. A növekvő paphiány miatt lehetséges, hogy ez lesz az egyedüli megoldás útja. (Nálunk alig néhány évtized múlva száz betöltetlen plébániára lehet számítani!) A stúdiumokkal való felkészüléssel párhuzamosan szükséges lesz a hívek alapos felkészítése is, hogy e „teológáknak'1 női mivoltában is elfogadják az egyetemes papságban gyökerező szolgálatukat. —* A távolabbi előkészítés a lelkipásztorkodó papság bölcs pedagógiájától függ, hiszen már most szorgalmazhatják tevékeny részvételüket a liturgiában a számukra lehetővé tett módokon. Ugyancsak szükség lesz a hierarchia kifejezett támogatására is, amellyel — a zsinati határozatok alapján — nem tesznek megkülönböztetést a világi férfiak és nők között. A minden keresztény hívőt érintő általános apostol- ságon kívül még különféle módokon is bevonhatók a világiak a közvetlenebb együttműködésre a papság apostoli munkájában, — azoknak a férfiaknak és nőknek a példájára, akik Pál apostolt segítették az evangélium hirdetésében, sokat fáradozva az Úrban (vö. Fii 4,3; Rám 16,3). Arra is alkalmasak, hogy a hierarchia felvegye őket olyan egyházi munkakörökbe, amelyek lelki célt szolgálnak. Ezért „kapjanak is meg minden lehetőséget, hogy erőik szenint és koruk szükségleteinek megfelelően, derekasan kivegyék részüket az egyház üdvösségszerző munkájából” (Lumen Gentium 33, 34.). A világi hívők egyetemes papságán alapuló általános vagy közvetlenebb apostoli működésének fontosságára a Szentlélek vezette rá a zsinatot. A zsinati egyházfogalomhoz hozzátartozik a világiak egyházi küldetésének a körvonalazása is. Az Egyházról szóló hittani renrdelkezés IV. fejezete ezzel foglalkozik és így ír: „A világiak és lelkipásztorok e családias kapcsolatából igen sok jót lehet várni az egyház számára: erősödik a világiakban saját felelősségük tudata, fokozódik cselekvő készségük, és könnyebben is ajánlják fel közreműködésüket a lelkipásztoroknak. Ezeket viszont segíti a világiak tapasztalata, mely által mind lelki, mind evilági ügyekben világosabban látnak és megfelelőbben tudnak dönteni. így valóban minden tag kifejti a maga eréjet, ezáltal pedig az egyház eredményesebben teljesíti küldetését a világ életéért” (LG 37.). Hozzátehetjük bátran, hogy a nők — elfogadva másságuk és különbözőségük mellett egyenlőségüket, — ha saját maguk is kellő bizalommal vannak képességeik iránt, értékes új meglátásokkal, tanácsokkal járulhatnak hozzá az igazság teljessége felé haladó egyházban felmerülő kérdések, feladatok megoldásához. Hitérzéküket, tudásukat fejlesztve álljanak mindig készen — „korsóikban olajukkal” — arra, hogy a szükségletek és lehetőségek szerint a rájuk jellemző rugalmassággal, alkalmazkodóképességgel szolgáljanak, ki-ki a Lélek neki juttatott ajándékai szerint, az egy Krisztus-Test javára (vö. iKor 11,4). II. János Pál pápa hamarosan megválasztása után meglátogatta Szienai Szent Katalin sírját, ahol ezeket mondotta: „Bárcsak kéz a kézben, a világon élő valamennyi nővel együtt közösen fedezhetnénk fel a nő küldetésének gazdag jelentését, azt a kincset, amelyet a Teremtő a nő szívébe helyezett" (M. K. 1978. XI. 13.). Lehotay Mária KISMAMÁK, NAGYMAMÁK A világ kevés országában kedveznek oly mértékben a fiatal anyáknak, mint hazánkban. Kisgyermekükkel három évig maradhatnak otthon. Tanúi lehetnek első mosolyuknak, elindulásuknak, ébredő gondolkodásuknak. De ennek a kedvezménynek is megvan a maga buktatója. A kismamák egy része unatkozik. Azt szokták mondani, hogy okos ember nem tud unatkozni. Pedig nem annyira ész, mint szoktatás kérdése. Akit gyermekkorában megtanítottak arra, hogy idejét mindig hasznos dolgokkal töltse, nem unatkozik, bármennyi szabadidő áll is rendelkezésére. Szó esik a kismamák ún. „falkórjáról”, ami főleg a zárt lakótelepi lakások betegsége, ahol napközben alig találkozik a fiatal anya felnőttel, akihez szólhat, akivel gondolafait kicserélheti. A kertes és falusi lakásokban ez ritka jelenség. Ott mindig akad tennivaló a ház körül is, meg a levegő, a napfény, a szabadság érzete is aktivitásra hangol. A szomszédokkal is több a kapcsolat. Ellentétben — a napot és levegőt ugyan nem nélkülöző —, 194
