Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Lehotay Mária: Szemléletváltozás a nőkről, - egyházunkban
kületével és alázatával tekintse magát az Úr „szolgáló leányának”. Igent kel! mondani Istennek minden hívására az Ő „igéje szerint". — Adhatnak a nőknek bármilyen jogot és munkaterületet, fölruházhatják bármiféle hatalommal, mindaz semmit sem érne megfelelő keresztény élet nélkül. Nem a körülményekben, hanem a lelkületben dől el az egyházban a nők küldetése és hivatása! — Kaphat valaki egyházi beosztást, attól még árthat is az egyháznak éppen beosztása miatt — megfelelő lelkűiét nélkül. És élhet valaki akármilyen észrevétlenül — emberi szempontból —, Isten előtt nincs ismeretlenség. A kegyelem szabad működésében: „A szél ott fúj, ahol akar. Hallod zúgását, de nem tudod honnan jön és hová megy. Ez áll mindarra, aki Lélekből született” (Jn 3,8). Kéri Jolán SZEMLÉLETVÁLTOZÁS A NŐKRŐL — EGYHÁZUNKBAN „Krisztusban nincs se férfi, se nő” (Gál 3,28) — írja Szent Pál. Bár a nemek közti egyenjogúság alapelve már a Genezis első lapjain megtalálható, melyet Krisztus gyakorlata is szentesített, határozott megfogalmazása a 2. Vatikáni zsinatra várt, a jövőre való konkrét hatása pedig igen gyümölcsözőnek ígérkezik. A Gaudium et spes a tények valóságát figyelembe véve szól a nőknek a férfiakkal való jogi és gyakorlati egyenlőségéről (vö. 9.) és megállapítja, hogy „a nők előtt már nyitva áll a tevékenység csaknem valamennyi területe" (60.). — „Mivel pedig napjainkban egyre fokozódik a nők tevékeny jelenléte a társadalom életében, igen fontos hogy egyre nagyobb szerep jusson nekik az egyház apostolkodásának különféle területein is.” Mi következik ebből? — Mindenekelőtt újszerű és világosan kitűnik, hogy a zsinat ide vonatkozó határozatai nem tesznek különbséget az apostolkodás terén a világi férfiak és nők között. Küldetésük azonos az egyházi közösségekben, a családban, az ifjúság körében, a társadalomban, nemzeti és nemzetközi síkon: Krisztusnak legyenek élő tanúi, apostolai, akinek papi, prófétai és királyi tisztségében részesültek a keresztség révén, s akiket a bérmálásban maga a Szentlélek küld (vö. A világiak apostolkodásáró! 3.) így volt ez már az őseavházban :s. ahol a hit teriesztésében a férfink mellett tevékenyen működtek nők is. A zsinati határozatok megvalósításának a kezdetén azonban szembe kell néznünk egy új problémával Is, amely a világiakról szóló határozat nyomán egvre élesebben rajzolódik ki. Ez a nőkkel szemben fokozottabb eszmélődést kíván. Túl sokáig volt ugyanis az egyház „ruhája” klerikális ahhoz, hogy a kezdeti „Isten népe” fogalomhoz visszataláljunk és következményeit, tanulságait levonjuk. Mivel pedig az egyházban a nő az, aki mindig „laikus”. — helyzete igen sok esetben fokozott kisebbrendűségi érzésnek vagy túlkompenzálásnak vált okoTÓiává. ..Karizma-komplexusnak" nevezik ezt többen, amelv a hivatásos pansáaból kirekesztett hívek magatartására lehet jellemző. Leküzdése mind a hivatalos egyház tisztségviselői, mind a nők számára fontos. Feltétele ugyanis annak, hogy a nők egyenértékűen és felszabadultan vehessenek részt a különféle apostoli munkaterületeken, a „Lélek adományai szerint.” A hierarchia feladata e téren az, hogy a nőt őszintén elfogadja munkatársnak, ne csak kényszerből tűrje meg, s kizárólag periferikus területeken alkalmazza. Igaz, sok előítéletet felszámoltak már, de még távolról sem értünk a végére. Sőt néha úgy látszik, ezek még avaraoodnak is. Látszólag jelentéktelennek tűnnek, de alapvetően helytelen szemléletet tükröznek az igehirdetésben és liturgikus szövegekben elhangzó, diszkriminációt kifejező kijelentések. (Pl. ..fiák”. Helyettesíthető és pontosabb: „gyermekek”; böiti prefáció, könyörgések stb., a „férfias” ielző használata normatív értelemben.) Kis figyelemmel — „férfias” figvelmesséaael és megbecsüléssel — elkerülhetők volnának. Ne legyen az a látszat, mintha csak a „fiák” számítanának. Tudjuk, hogy nem így van, de mégis bántó és nem is feiezi ki a valóságot. Felemlíthetjük még a papság egy részéről megnyilvánuló idegenkedést, féltékenységet, tanácstalanságot, amikor nem tudnak — vagy nem akarnak — mit kezdeni a viláai nők aktív rétegével. Ezért azok sokszor csalódottan visszavonulnak, különösen az aktív fiatal lányok, ha nem kapnak megfelelő területet az egyházban az apostoli munkában való részvételre. A zsinat erről így nyilatkozik: „A papok ismerjék el (a világiakat) és segítsék érvényesülni az egyház küldetésében nekik jutó sajátos szerepet. Bizalommal ruházzanak tisztségeket is a világi hívőkre az egyház szolgálatában teret biztosítva szabad tevékenységüknek, hogy kezdeményezzenek is” (A papok szolgálatáról 9.). A nők kötelessége e vonatkozásban, hogy ne 192
