Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Gál Ferenc: A nők papságának kérdéséhez
megváltott emberiséget bemutassa. — Ezzel az elismeréssel fogadta a „nőiség nagy kutatója” 1950-ben Mária mennybevitele dogmájának kihirdetését (vő. Kurt Lüthi: Gottes neue Eva, — Selbsttraszendierung des Weiblichenfejezete, Stuttgart, 1978. 218). VI. Pál pápa a „Marialis Cultus" kezdetű buzdításában a Mária-tisztélét elmélyítésével együtt a nők jogait akarta erősíteni az egyházban. Az egyház mindinkább felismeri anyai szerepét, amikor híveit a szentségi kenyérrel táplálja, meghallgatja őket és megtisztítja a gyónásban, oltalmat tanúsít a házasság szentségénél, és Isten erejét közvetíti a halál félelmében. Ugyanakkor minden keresztény anyai küldetést vállal a világ felé, amikor nem a hatalmasok, az erőszak útját egyengeti, hanem élen jár a gyengék felemelésében, akik tőle várják a mindenfajta megkülönböztetéstől mentes, igazi krisztusi szeretetet. A kérdés ott dől el, mennyire vagyunk képesek Mária-tiszteletünkben feltárni a nő küldetését? Tudja-e a mai nő azonosítani magát a mennyei dimenziókba felemelt Máriával? — Az a nő, aki ma így határozza meg önmagát: „Én, mint nő akarok érték lenni! Vágyakozom az anyaságra, a testemből születő gyermekekre. Ezt az anyai adottságomat akarom mind teljesebb mértékben kamatoztatni az emberiség javára” (Karin Struck: Die Mutter, Frankfurt, 1975. 107.). — Az évek során gyarapodó teológiai kijelentésekből az egyházi élet lassú, de előre mutató kibontakozásából úgy látszik, a felelet: — igen! MARIOLÓGIÁNKAT teljessé teszi a „nőies” teológiája. De ma még ehhez csak irányelveket adhatunk, amint Kart Lüthi teszi (i. m. 218—223): —■ Korunk kereszténye csak azokat a „máriás kifejezéseket" érti meg, amit valóságosan utánozhat, ami tényleges segítséget nyújt a nőnek. — Ma „emberi” Máriára van szükségünk — olyan eszményképre, melyben feltárul a nő teljes testi-lelki-társadalmi kibontakozásának útja. Úgy is mondhatjuk Kar! Rahnerrel, mariológiánkon belül is „antropológiai fordulatra” van szükségünk. —• Hívők és nem hívők előtt legyen egyaránt nyilvánvaló, hogy Mária „igen”-jéve! példaként élte meg az anyaság elfogadásának szabadságát, ebben teljesedett ki istenanyasága. — Mária élete és megdicsőülése ezért „elővételezi" a megváltott ember végső boldogságát, amit a magyar Boldogasszony kifejezés is tükröz (vö. K. Rahner: Die unbefleckte Empfängnis, SchzTh I. 1962. 223kk), A NÖISÉG ALAKULÓ TEOLÓGIÁJA veqye számításba a nő adottságait, tehetségét, érzékenységét és szólítsa fel őket az egyházon belüli küldetésre is. Paul Tillich szavaival: „Legyen a nőnek bátorsága saját léte kibontakoztatásához!” Akkor remélhetjük, hogy a nőies értékeket kifejező és eredményekben megélt teológia képes lesz feloldani a szekularizált világ agresszivitását és a békét fenyegető krízisét. Gál Ferenc A NŐK PAPSÁGÁNAK KÉRDÉSÉHEZ Az utóbbi években, főleg a zsinat óta egyre gyakrabban vetődik fel az egyházban is a nők pappászentelésének kérdése. Az ok elsősorban az az emancipációs törekvés, amely benne van a levegőben. Az emancipációs gondolat képviselői igényt tartanak arra, hogy a nők előtt nyitva álljon minden olyan hivatal vagy hivatás, amelyet a férfiak betöltenek. A másik ok a paphiány, s amihez még hozzájárul az, hogy a nők szemmelláthatólag szorosabb kapcsolatot tartanak a vallási közösséggel, illetve talán nagyobbik részét ők teszik ki. Miért nem lehetnének akkor papok is? Természetesen a paphiány megoldásánál előbb még a nős emberek pappászenteléséről kellene tárgyalni, hiszen annak dogmatikai nehézségei igazán nincsenek, de eddig még a legmagasabb egyházi vezetés ez elől az újítás elől elzárkózott. II. János Pál a papsághoz intézett nagycsütörtöki buzdításában szögezte le ebbeli álláspontját. Harmadik oknak vehetjük azt, hogy a zsinat óta a teológia tanulása a nők között is elterjedt, sőt divatba jött. A teológiai képesítést szerzett nők könnyen gondolnak arra, hogy az oltár szolgálatában is megállnák helyüket. A jelszó általában az, hogy először a szószéket kell meghódítaniuk, s utána helyet kaphatnak az oltárnál is. Sok protestáns egyház már bevezette a női papságot. Európában az anglikán egyház és a finn evangélikus egyház ugyan még elzárkózott előle, de csak azért, mert az indítvány nem kapott szótöbbséget. A nyugatnémet evangélikus egyházban már 1968-ban több mint ötszáz női teológus állt egyházi szolgálatban.1 Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a pro150
