Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Böröcz Enikő: A megáldott emberiség
get, es az egyetlen helyes módon értelmezte akkor, amikor azonos „emberi” viselkedést tanúsított az emberiség kétféle nemének tagjaival szemben. Az Újszövetség íróinak az állásfoglalásában Jézus elméleti és gyakorlati tanítása érvényesült. Ahogyan az áldást az emberiség kollektív módon örökölte, ugyanúgy „kollektive", azaz mindenki — férfi és nő — számára hangzott el az evangélium, és hangzik ma is minden ember felé. Jézus e téren is áthágta korának a törvény által megszabott követeléseit. Ezek a követelések a későbbi hagyományanyaghoz tartoztak, az idők során formálódtak és kiegészültek, eltúlzóan csatlakozva az ótestámentumi hagyomány negatív szemléletű ágához. Ezért volt bennük több, a kor által még csak fokozott „ellen-nézet”, mint az ősibb, teológiailag is helyesebb hagyományban. Jézus sokszor és sokféleképpen hágta át ezeket a negatív hagyományokat az asszonyok kedvéért, pontosabban az EMBER kedvéért, az EMBER-ért, aki számára természetes módon volt FÉRFI vagy NŐ. Jézusnak nem volt kétféle „könyvelése”, neki az EMBER-re méretezett küldetése volt, és ezt a küldetést Ö a férfiakból és nőkből álló emberiség érdekében vállalta és végezte el. Van azonban ezeknek a kérdéseknek, mint majdnem minden jelentősebb teológiai kérdésnek, egy eszkatologikus vetülete is. Ezen a ponton kapcsolódik egybe, sőt fejlődik tovább a legrégibb ótestámentumi hagyományokban lefektetett igazság és Jézus igazsága, melyet Ő egyszerre hirdetett és gyakorolt. És itt nyúlik át a kérdés eszkatologikus távlatba. Mindhárom synoptikusnál olvasható a jelenet, hogy a feltámadásban nem hivő sadduceusok megkérdezik Jézust a házasságról az eljövendő világ viszonylatában. E kérdés előtt pedig az adógaras problémájáról olvashatunk, ahol felmerül a történetiségnek kérdése is, hogy ti. a történeti körülmények mire kényszeríthetik az embert, és ezeket mennyiben kell vállalni. Jézus válasza mindkét kérdésben az, hogy a történeti körülmények épp úgy, mint a házasság intézménye is, tehát a nemiségből következő emberi kapcsolódások is, ennek a világnak, földi világunknak adottságai. Jézus ezzel nem kicsinyelte le sem egyiket, sem a másikat, sőt rendkívül jelentősnek tartotta őket. Jézusnak a történetiséggel kapcsolatos ilyenfajta nézeteire utal KARL RAHNER is, amikor a történetiséget a következőképpen határozza meg: „A történetiség az embernek azt a különös alapmeghatározottságát jelenti, amely által az idő koordinátái közé helyeztetett és rábízatott a mindenkori világ, amelyet szabadságban kell elfogadnia".11 — Amilyen felfogása volt Jézusnak az időbeni, történeti helyzetekkel kapcsolatban —• az eljövendő világ oldaláról szemlélve a kérdést —, ugyanilyen világosan fogalmazta meg válaszát az EMBERSÉG—NEMISÉG kérdéseiben is. Világosan kimondta, hogy ezek a kérdések a földi világ normái szerint adott, bár nagyon fontos kérdések, de az eljövendő világ felől nézve azokat, csak másodlagos jelentőségűek. Erről jegyzi meg Adolf Schlatter kommentárjában: „Amit a feltámadás nyújt számunkra, az az ISTENFIÜSÄG, olyan élet, amit Isten ad nekünk, és ez több és valami más. mint az, amit most számunkra a természet biztosít”.12 Világos beszéd ez, világos különbségtétellel a földi világ isteni, de olykor az ember által is formáló normái és az eljövendő világ örök isteni normái között. Jézus számára azok a kérdések, melyek az embernek valóban nehézséget okozhatnak, valójában nem is kérdések. Világosan szögezi le, hogy az eljövendő világban a házasságnak a jelenlegi értelme nem lesz meg. A férfinak akkor már nem lesz szüksége nőre és fordítva. Az eljövendő világra egy magasabb életrend lesz a jellemző. Hangsúlyozzuk azonban, hogy Jézus a történetiséggel kapcsolatos ilyen véleményét is, és a házassággal kapcsolatos véleményét is az eljövendő világ felől tekintve mondta el. Ebből azt a következtetést levonni, hogy Jézus a földi rendet, mint értéktelent elvetette volna, teljesen téves lenne. Vizsgálódásunk során oly összefüggésekre igyekeztünk rámutatni, melyek nyomán a földi világ isteni eredetű, értékes „rendjei" új megvilágításba kerülhetnek. Az ellentétek, feszültségek mintegy természetes módon tűnnek el, alakulnak át. Az EMBER-ség, a NEM-ek kérdése, a bűn és a büntetés kérdése, a felelősség kérdése itt már háttérbe szorul, és ami megmarad, az az Isten áldó cselekedetének teljes megvalósulása. Ezen a ponton válik a EMBERISÉG valóban „megáldott emberiséggé" és kap az EMBER — férfi és nő — eljövendő új „világban” más jellegű beosztásokat és feladatokat. Jegyzetek: 1. Magyar Értelmező Kéziszótár, Akadémia 1972. — 2. Genezis 1,26. — 3. Genezis 2,5b. — 4. Gerhardt von Rad. Das erste Buch Mose. Genezis, Evang. Verl. Berlin, 19745. 37. —• 5. Emil Brunner: Der Mensch im Widerspruch 357. o. (Idézi Rad i. m.-ben. 39. o.) — 6. Gerhardt von Rad: i .m. 39. old. — 7. Karl Heinz Rabast: Genezis. Ev. Verl. Berlin, 1951. 92. — 8. uo. 91. o. — 9. Rad. i. m. 75. o. — 10. Leonhardt Schweidler: Jesu Begegnung mit Frauen, Diakonia, 972. 230. — 11, Karl Rahner—Herbert Vorgrimler: Kleines theologisches Wörterbuch, 1971.8 126. — 12. Adolf Schlatter: Die Evangelien nach Markus und Lukas. Ev. Verl. Berlin, 1961. 367. 140
