Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 3. szám - Szennay András: Felelősségünk a gyermekért
Ha mi, felelős keresztények ilyen szellemben élnénk a „gyermek évében”, de azt követően is, akkor — úgy vélem — a társadalomnak is nagy szolgálatot tehetnénk. Közreműködésünkkel egyre inkább gyermek-tisztelő és gyermek-szerető emberi közösség alakulna ki körülöttünk. S ehhez bár szükséges —, de nem egyetlen — bázis az anyagi áldozatkészség, és még kevésbé szolgálná az ügyet a „jóléti társadalom" importált téves szemléletének átültetése a mi gyermekeink lelkivilágába. Mindennél fontosabb lesz és marad, hogy a gyermekkel lelfédeztessük az életnek azt az értelmét, amelyet — voltaképp — már az anyaméhből magukkal hoztak. Hiszen szüleik — anyjuk, apjuk — már látták, tudták, érezték ét megélték ezt az „értelmet", szolgálták a nagy és szent „célt", amikor vállalkoztak rá, hogy új élet szülessék a világra. A gyermek „nehéz" partner. Kérdéseket tesz lel. Számtalan „hová"-ja, „miért"-je, „honnan"-ja van. És őszinte, felelős válaszokat vár, — elsősorban szüleitől, de általában minden felnőttől. Vajon akarjuk-e, merjük-e mi, felnőtt keresztények — elsősorban az édesanyák és édesapák —, válaszukat felelet nélkül hagyni, vagy félrevezető féligazságokkal, „gyermekded naivságokkal" kérdéseiket nem őszintén, sőt — mondjuk ki bátran — olykor hazug módon „elütni". Nem feledhetjük Jézus szavát: „Aki megbotránkoztat csak egyet is ... a kicsik közül, kik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tenger fenekére vetnék" (Mt 18,6). — Azt hiszem, nekünk felnőtteknek nem szükséges önmagunk számára „megmagyarázni", hogy hamis, félrevezető válaszok épp úgy megbotránkoztathatják a gyermeket, mint a hamis, bűnös tettek. És még egyet ne feledjünk: a mai gyermekek, a mi gyermekeink hivatottak rá, hogy — ezt természetesen hitünk mondatja velünk — a Szentlélek erejében jobbá tegyék, megváltoztassák, szebbé, igazabbá tegyék világunkat. Szennay András A keresztények vegyék komolyan a gyermeket! Lássák meg a gyermekben Krisztust! Részesítsék a gyermeket valódi és megkülönböztetett szeretetben. Igyekezzenek hasonlók lenni a gyermekekhez!... A gyermek iránti tisztelet teljes és valóságos értelemben vett vallásos tisztelet. A gyermekkel való igazi találkozás váljék istentalálkozássá. A gyermekért végzett minden fáradozás legyen Krisztus-szolgálat: „Aki befogad egy gyermeket, az magát az Urat fogadja be!” ... Jézus legkeményebb jaj-kiáltása azoknak szól, akik a gyermekeket bántalmazzák, veszélyeztetik, megrontják. Az ifjúság védelme Jézus legnyomatékosabb követelményei közé tartozik .. . Nem érvényes-e Jézus jaj-kiáltása mindazokra, akik ma elhanyagolják az ifjúság védelmét, akik a gyermeket és a fiatalt védtelenül kiszolgáltatják az erkölcsi gátlástalanságnak és korunk brutalitásának? — Nem égbe kiáltó-e az anyaméhben megölt gyermekek vére? — Hogyan várhatja egy nemzet Isten oltalmát és áldását, ha tagjai hidegvérrel túlteszik magukat Isten parancsain? ... Ma nincsenek tekintettel a gyermekre, nem törődnek a gyermeki lét tiszteletével, szeretetével. És éppen a mi századunk nevezi magát a „gyermek századának”?... A mai gyermek rendkívüli veszélyeknek, sőt pusztulásnak van kitéve..., mert nem teljesedik be Krisztus igéje: Olyanok legyünk mint a gyermekek! — Gyermeki magatartásunk elvesztése Isten előtt — ez korunk egyik jellemző vonása ... Gyakoroljuk magunkat Isten előtti gyermekségünk lelkűidében! Részletek Franz Zak Sankt Pölten-i püspök 1979. évi nagyböjti pásztorleveléből * * * — 1,2 milliárd embernek nincs biztosítva az ivóvize vagy nem jut egészséges élet- körülményekhez. — 700 millió súlyosan alultáplált, — 550 millió nem tud sem írni, sem olvasni, — 250 millió városlakónak nincs megfelelő hajléka, — 100 milliónak nincs biztos megélhetése. — Itt nem csupán felkerekített nagy számokról van szó, hanem emberi egyedekről! És ami a legtragikusabb: nagyon sok közöttük a KISGYERMEK: 2 milliárd ember él a fejlődő országokban, ahol 860 millió nem éri el a 15. életévét! Robert S. Mac Namara 131
