Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Tardy László: Az ének-zene hitre nyitó útjai és katekétikai lehetőségei
A hitoktató számára a zene funkciói elsősorban a felelősséget jelentik, hisz a három igény mindegyike jelentkezhet az egyén, a közösség életében. Nem lehet más az általa tanításra választott zene, mint Jel, Hitvallás az ő ajkán, és az azt átvevő közösség ajkán. így részesedhet majd Krisztus ígéretében: „Aki megvall engem az emberek előtt azt én is megvallom mennyei Atyám előtt." De nem egyszerűen csak jel, hanem alkalmas jel. Pernye András írja az „Előadóművészét és zenei köznyelv" című művében: „A közösség csak azt képes magáévá tenni, tehát megismételni, megtanulni és ezzel fenntartani, ami igen hasonlatos a már ismerthez. Új tudásanyagot csakis úgy tudunk befogadni, hogy valamilyen módon kapcsoljuk a már meglevő tudásanyaghoz. A legmuzikálisabb afrikai bennszülött sem képes Mozart vonósnégyesét akárcsak hozzávetőlegesen is felfogni, mivel az minden ízében eltér mindenfajta zenétől, amivel az illető addig találkozott.” — A hitoktató számára ez nem a meglevőbe való beletörődést jelenti, hanem a zenei múltban és jelenben meglévő jövő lehetőségének felismerését, e felismerés szükségességét a tanításban, hogy munkája nyomán valóban élet fakadjon: „életük legyen és bőséges legyen!" Művészi felelősséget is jelent, hiteles, élményt adó módon kell az éneket, zenét' nyújtania, s ha személyében erre alkalmatlan, találhat ilyet a hallgatók, munkatársak, zenét tanuló gyermekek, felnőttek között. Kínálja végül az emberi valóság teljesebb megismerését és megismertetését a hit világában is, hiszen a zene valóságos területe az, ami szavakkal, képekkel még nem vagy már nem fejezhető ki. Nehéz beszélni arról, amiről Bartók két utolsó műve lassú tételében, a III. zongoraverseny és a Brácsaverseny Adagio religioso-jában vall, arról a szavak nélküli imáról, melyről Kodály Hegyi éjszakái énekelnek, s amelyek oly hitelessé teszik szavait: „A zene lelki táplálék, és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki szegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be!” Tardy László AZ EVANGELIZÁCIÓ ÉS AZ IGEHIRDETÉS nem lehet egyéni ügy. Kétségtelenül rend kívüli személyiségekre, szentekre van hozzá szükség (...). Végeredményben azonban az egész egyház terjeszti a hitet. Az evangélium csak akkor lesz élet és csak úgy ölt testet, ha az Istentől összegyűjtött nép meghallgatja és befogadja. Maga Krisztus tevékenykedik az egyház szívében. — Ha valóban az egyház terjeszti az evangéliumot, akkor vallanunk és hirdetnünk kell, hogy szentségi életet élni többet jelent, mint pusztán erkölcsi igényt, mint a hivő személyes tettét, mint egyéni magába szállás eszközét. Mivel az egész egyház életét a szentségek építik és táplálják, azért az igazi evange- lizáció forrásai és csúcsai! Marty bíboros HŰSÉG ISTENNEL SZEMBEN ÉS AZ EMBER FIGYELEMBEVÉTELÉVEL. Ezt a feladatot az egyház elsősorban a katekézisben hajtja végre (DV 24.). Isten szavából merítve az igazságot, és ragaszkodva a szó világos kifejezéséhez, a katekézis arra törekszik, hogy Isten iránti teljes hűséggel tanítson. Feladatát azonban nem lehet arra korlátozni, hogy régebbi koroktól örökölt formulákat ismételgessen, hanem ezeket a formulákat meg kell értenie, s ha úgy adódik, új módokon, de hűségben a tartalomhoz: a hallgatók szintjéhez igazodva kell elmondania. Az előadás szintje életkorok, műveltségi szintek, eltérő kultúrák szerint igazodik (vö. DV. 8. CD 14.). Directorium Catechisticum Generale 34. pont 128
